Farsang

Téli napok

Olvasgatunk, tévézünk, macskázunk... és megpróbáltunk iglut készíteni. Azt hiszem, nem élnénk meg sokáig a sarkvidéken..., de azért szép lett, és jó benne lenni.

Julcsi jelmezt varr

Egyedül. Már napok óta mondja, hogy az egyik kis barátjának nem lesz jelmeze, mert az anyukája nem készít neki. tegnapelőtt rávarrt egy sapira két zoknit fülnek, az lett a kutyafej. Nem vettem igazán komolyan, de ma meg egy régi nadrágot kért, hogy farkat varrjon rá. Lehet, hogy tényleg lesz egy kutyajelmeze a kis barátjának?

Karácsony előtt a kis Gusztávónak készített ajándékcsomagot, amit végül nem tudtunk átadni, mert Gusztávó nem jött oviba. Pedig Julcsi nagyon várta. Gusztávó a cigánytelepen lakik, pici fiú, hat testvérével együtt a nagymama vette magához, mert anyukája meghalt asztmás rohamban. Orsi mesélte róla, hogy amikor először járt a telepen, Gusztávó még icipici volt, és a legnagyobb hidegben lyukas cipőben, zokni nélkül jött ki nővérébe kapaszkodva a házból. Örülök, hogy Julcsi törődik vele időnként. A többiek sokat csúfolják, hogy piszkos, mindig taknyos... Az óvónéni szerint ő az, aki a legalaposabban mos kezet a mosdóban, mégsem mindenki akarja megfogni a kezét, ha sorban állnak. A nagymamát is időnként szidják (mint minden telepen lakót), hogy így-úgy nem figyel a gyerekekre, gondatlan. Szerintem egy hős. Vajon közülünk ki venne magához egy nyomorúságos kis házikóba hat gyereket?

Végre!

Éjszaka óta esik a hó! Folyamatosan. 

A teraszunkon a rigók a macska tányérjából csipegetik a macskaeledelt. Pedig tettünk ki nekik magot is a madáretetőbe.

Mi pedig vidámak vagyunk. Reggel elhatároztuk, hogy azonnal szánkózni indulunk. Tízre el is készültünk, kihúztam őket a kistóra a dombhoz. Azt hittem, tele lesz a város szánkókkal, gyerekekkel, de odafelé még senkit nem láttunk, ott pedig csak egy apuka volt a kisfiával. Fura ez a 21. század.

Na jó, azért közben jöttek mások is, és visszafelé már találkoztunk szánkózókkal, lehet, hogy csak bennünk ágaskodott túlzottan a hó miatti öröm. Ennek nem lehetett ellenállni.

Húztam őket, húztuk egymást, csúsztunk a dombon, a lányok bementek a dzsumbujba is egy kis kalandtúrára... nagyon jó volt. És még most is esik!

Az idő

"Bámulom a gyermeket. Sajátos, átmeneti állapotban él. Nem érzi még az időt, nem érzi azt, ami számára nincs. Természeténél fogva, úgy kilenc éves korig, számára az idő érintetlen fogalom lenne, csakhogy mi aggódva, sietve kezébe adjuk, lehívjuk őt magunk közé ittmaradásra, mert így tudunk még csak szeretni, idő-ketrecben, percekért szorongva. Gyermekeink nem értik ezt, mert nincs tudásuk az időről. Minél fiatalabbak, annál inkább áthatja őket az örökkévalóság. Boldogok. Ha engedjük. Szépek, mert rokonai az időtlennek, szépségesek, mert valahol az úton vannak, mert még nincsenek itt egészen."

Anyukám írta régen, és sokszor eszembe jut, amikor félbeszakítom a lányokat a játékban, mert épp valahová sietnünk kell, mert én mindig mindenhová sietek, mintha különben nem érnék oda.

Barátság

Már harmadszor hallom ma reggel a szobából a duettet:
Béke, béke, barátság, veszekedni szamárság, 
ha még egyszer összeveszünk, azon nyomban kibékülünk.
Mindezt úgy, hogy közben (igaz, csigatempóban) rendet raknak. El sem hiszem.

Na, közben hallok pár szidalmat is (te szemét, miért nem rakodsz!, gonosz vagy!), ami után rögtön elkezdik énekelgetni, hogy Béke, béke, barátság..., majd közösen körbezümmögik a szobát, keresve, hol van még rumli (szinte mindenhol).

Úgy látszik, hozzám hasonló intenzitással váltakoznak bennük is az érzések, hangulatok..., remélem, nálam jobban sikerül majd egyensúlyt teremteniük magukban:)

Ezt is le kell írni

Tulajdonképpen azért írom a blogot, hogy a gyerekeim majd vissza tudják olvasni, hogyan is telt a gyerekkoruk. Akkor viszont nem maradhatnak elhallgatott részletek, így hát leírom, hogy Annát ma jól elfenekeltem. Folyamatosan kiabált, és amikor rászóltam, megállás nélkül ordított, perceken át. Próbáltuk megfenyegetni, hogy visszavisszük az oviba és mégis ott kell aludni (ma meglepetés-hazajövetel volt ebéd után, mert ráértem). Nem hatott, egyre hangosabban kiabált, mire beküldtem a hálószobába. ott viszont Julcsival kezdett el erőszakoskodni, és akkor csattant(am) el. Hááááát, nem vagyok rá büszke, sosem, ha így alakul.

Ráadásul még meg is értem, nekem is jólesne néha jó hangos, folyamatos ordítással megszabadulni az összegyűlt feszültségtől. Lehet, kipróbálom:) Azért némi gyakorlatom van már.

Ja, és tegnap megfogadta, hogy mindig jó kislány lesz. Szépen elrakodott, önállóan felöltözött, kikészítette este a mesét, és nagyon de nagyon stréberkedett:) Úgyhogy tegnap ismét megerősödött bennem, hogy rá a pozitív megerősítés hat, minél inkább dicsérem, annál inkább igyekszik. Sajnos erről az előbb pár percre megfeledkeztem.

Mindenesetre most békésen játszanak. Órákon keresztül tartanak a szerepjátékaik, ügyesen reagálnak egymásra, kölcsönösen tesznek javaslatokat a folytatásra, én meg büszkén hallgatom fél füllel.

Hancúr

Jó, amikor nagypapi itt van, mert van esti hancúr. Rajta kezdik, és a végén én is kedvet kapok. És ilyenkor mindig rájövök, hogy nálunk nem szokott hancúrozás lenni, és ez kár.
Persze van sok más, ami jó. Most például nagypapi olvas mesét, egy norvég népmesét a cserfes királylányról. Sok mesét olvasunk, rengeteg kiolvasott saját és könyvtári könyv van már a hátunk mögött. Lassan rászánom magam Ruminire is, amihez kitartás kell, mert hosszú és több estét igényel.

Közben harmadszorra hallom, hogy apukám keresi a lányok pizsamanadrágját. Régen lehettem kislány, ha nem emlékszik, hogy hálóinghez nem kell pizsamanadrág:)

Szülinapi zsúr

Másnap ismét Annát ünnepeltük, szülinapot zsúrt tartottunk ovistársakkal, barátokkal. Anna elemében van, ha ő áll a középpontban. Már előző nap is mindenkinek el akarta mondani, milyen nagy nap lesz másnap.
Azt hiszem, gyerekek és felnőttek is jól érezték magukat. Kezdetben a zsúrokon próbáltam szórakoztatni a gyerekeket, mostanra leginkább magukat szórakoztatják és a felnőtteknek is jó alkalom a találkozásra, beszélgetésre.

Apa-varázsló működésbe lendült és bemutatta a Möbius-szalagot. Vagy valami olyasmit. Nagyon szurkoltunk neki:

Hohó, olyan nincs, hogy idén nem látunk havat!

Azóta láttunk már itthon is, de sajnos nem maradt meg.
Viszont szombaton Kékestetőn voltunk, és igazi téli túrán vettünk részt. Haboztam, vigyem-e a lányokat a gyalogútra, de végül arra jutottam, hogy edződniük kell. Persze ilyenkor leginkább én edződöm, amikor a 17 kilójukat cipelem a hátamon. Azért az út felét megtették gyalog. És én is túléltem a másik felét, szerencsére segítőim is akadtak, mert kétszer 17 kilót már végképp nem tudtam volna felvinni.

Az év utolsó napjai

Csendes napok itthon - ez volt a terv..., aztán volt minden más is közben, furcsa is lett volna, ha nem így van.
Karácsony napjaiban itt volt apukám, lógtak rajta az unokái naphosszat. Sajnos ezeket a pillanatokat nem sikerült megörökíteni.

Megnéztük a Művészetek Palotájában a Diótörőt, a Nemzeti Filharmonikusok előadásában, óriás- és kicsi bábokkal, szép díszletekkel, vetítéssel színesített előadást. A lányok tátott szájjal nézték végig.

Aznap este átjöttek hozzánk Karcsi Németországban élő barátai, köztük egy felnőtt testvérpár, akik úgy elszórakoztatták az aprókat, hogy öröm volt nézni.

Megtartottuk az immár hagyományos Eötvös-kollégista találkozót. A lányok nagy örömére gyerekesek is jöttek, így másnap délutánig tartott számukra a buli. Meg számunkra is. Jó volt.

Másnap, vagyis 31-én játékkal és mozival folytattuk, megnéztük a Csizmás Kandúrt, mindenki nagy örömére. Azóta Zsebi cicánknak, akit eddig sem kíméltek, új szerepeket kell vállalnia a szerepjátékban.

December 31 dupla ünnep nálunk: Anna születésnapja. Öt éves lett! Kicsit fáradtak voltunk már a hosszú éjszaka és a mozi után, a csupasz asztalra (ez egy tizenkilenc fős bulit követő állapot után pozitívan is értékelhető) került a torta, de kárpótlásként nagyon finom lett.

Azt hiszem, mindezek után a 2011-2012-es év fordulóját inkább átalszom. Majd jövőre koccintunk.

Karácsony

Házikó

Komoly kívánságok nem voltak az angyalokhoz, talán csak a fűzfaházikó. Tetszett is a neve, gondoltam, valami XXI. századi, vissza a természethez típusú, fából, vesszőből készült termék: de nem, színtiszta műanyag. Így ez is kiesett a listáról, és gyorsan ugrasztottam Karcsit (aki fél kezére és fél lábára éppen rokkant, de nem tiltakozott), hogy készítsen egy házalapot lécekből, és vettem hozzá hullámpapírt, meg dekorációs elemeket, mert Julcsi vágya éppen az volt, hogy maga építsen házat. Készíthet falakat, tetőt. Remélem, ezzel mindketten elégedettek lesznek.

Most már Anna is írni tanul

Egész oldalakat ír tele..., de csak ő tudja elolvasni. Hosszú és szórakoztató meséket ír, mókás nevű szereplőkkel.
Már régebben is olvasott fel az Angéla nénitől kapott imádságos könyvből ilyen című meséket, mint. Szűz Mária biciklizni tanul...:)
Lassan egészen különös mesevilág alakul ki nálunk, egyre több lakóval, én viszont egyre inkább idegenül mozgok közöttük, már nem nekem mesélik, hanem egymásnak, mi csak néha kapunk belőle morzsákat. Néha cserélnék a lányaimmal, szívesebben mozognék az ő figuráik között.

Karácsonyi kívánságlista

Azaz a karácsonyi kívánságlista hiánya. Rejtély, de valójában nincsenek kívánságok. Vagy csak nem figyelek eléggé? Persze elhangzik ez meg az, de aztán elfelejtődik. Vagy minimaxos reklámból való, amire zsarnok anya azonnal nemet mond, de legalábbis húzza a száját.

Tegnap Julcsi elárult valamit az autóban:
- Anya én megmondom, mit kérek karácsonyra. De NE ÁRULD EL SENKINEK! (Ez utóbbi elég csúnya hangsúllyal).
- Jó. Mondd, mit kérsz!
- De TÉNYLEG NE ÁRULD EL SENKINEK! (a hangsúly változatlan, sőt, én kezdek aggódni...)
- Rendben, nem árulom el senkinek.
- Szeretetet mindenkinek.
- Ez nagyon szép kívánság (mondom meghatottan)! De miért mondod ilyen csúnyán (mondom megböbbenve)?
- (Sírás...) Mert ha elmondod, hogy ezt kérem, mindenki ki fog nevetni!

Jujjuj, egy újabb földönkívülivel gyarapszik a családunk, azt hiszem...

Apa lovasszobrot szeretne

Megkapta a tervet:

Ja, és ami fontos

Julcsi ír. Mindent. Nyomtatott nagybetűkkel. Őrület! Na jó, tudom, minden gyerek megtanul egyszer írni, de ez az én gyerekem, és nagyon ügyes:)
Olvas is nyomtatott nagybetűket. De mivel a könyvek kicsikkel vannak írva és Flóra tud már olvasni, sürgősen meg kell tanulnia a kisbetűket. Karcsi nyomtatott neki egy táblázatot képekkel, kis és nagybetűkkel. Miután én feleslegesnek értékeltem, Julcsi azonnal nekiesett és most abból próbálja kisilabizálni a betűket. Vagyis úgy olvas el egy szót, hogy betűnként beazonosítja, melyik kisbetű melyik nagynak felel meg, megjegyzi és megy tovább betűről betűre. Ezt nevezem kitartásnak!

Könyvesbolt nyílt a gyerekszobában

Itt volt nagypapi

Nagy volt az öröm, reggel héttől hallottam a viháncolást a vendégszobában, szerencsére nagypapi nem a tőlünk szokásos: hagyj még egy kicsit aludni! morgással fogadta őket, hanem játszott velük, míg minket hagytak még egy kicsit aludni.

Aztán integettünk a vonatnál, még szaladtunk is utána, ahogy a filmeken:)

Megvan Ciró is

Julcsi írni tanul

Napról napra egyre több betűt kérdez, és írogat szavakat. Sőt, először egy mondatot írt le: A KATICA A KOSÁRBAN LAKIK.
Itt még nem ment olyan jól, de a rajzok aranyosak: