2007. december 28., péntek

Folytatásos Karácsony

25-én nagypapival karácsonyoztunk:


26-án pedig Mariannéknál, nagypapival együtt. Adri beavatta a lányokat a mágneses könyv titkaiba:

2007. december 25., kedd

Ünnepeltünk



Már nagyon vártam a Szentestét, hogy mit szólnak majd a lányok a karácsonyfához, a fényekhez, a diszekhez. Ámulva nézték a kidiszitett, kivilágitott fát, de nem volt nagy ujjongás. Persze örültek, csak valahogy nagyobb ovációra számitottam.

A műanyag konyha viszont osztatlan sikert aratott. Julcsi hozta a plüssállatait és újságolta nekik: Nézzétek, mit kaptam! Nézzétek, mit kaptam! Annának is nagyon tetszik a konyha, szépen játszanak egymás mellett, Julcsi pedig néha meg is eteti Annát.
Elkövettem azt a hibát, hogy Julcsi dvd-t is kapott, Kisvakondosat. Persze nem tágitott, amig meg nem néztük. Ime, kis családom, amint belemerül Kisvakond kalandjaiba:

Másnap reggel, amig a reggelit készitettem, Julcsi bent rajzolt. Szaladt megmutatni a művét: egy zöld ovális volt, benne karikákkal, rajta egy fekete kör: Jézuskát rajzoltam, pöttyös Jézuskát.

2007. december 20., csütörtök

Anna járni tanul

Érdekes, mennyire másképp történik nála, mint Julcsinál annak idején. Pedig úgy néz ki, nagyjából akkorra fog elindulni, mint a nővére.
Én nem akartam vezetni az egyiküket sem, az az álláspont győzött meg, amely szerint jobb, ha magától tanulja meg a gyerek az új mozgásformákat, amikor megérik rá. Ráadásul a mászás állitólag fejleszti a kicsik agyműködését, jó, ha hosszú ideig másznak.
Julcsi nem is hagyta, hogy vezessék, sirva fakadt, ha valaki ezzel próbálkozott. Aztán egyszer csak elindult.
Anna imád menni, megállithatatlan. Nem tudom nem vezetni, kiköveteli. Ha meggyőz és belém kapaszkodhat, hihetetlen sebességgel indul el, alig győzöm követni, nehogy hátra essen. Egy kezemet fogva biztosan jár, néha persze elveszti az egyensúlyát. De a kezemet nem engedi még el.
Valamiben viszont hasonlitanak: mindketten nagyon nyűgösek voltak, mielőtt elsajátitottak egy-egy új mozgásformát.

Julcsi autója

Karcsi indult Pestre és megkérdezte, vajon melyik autóval menjen menjen: az Opellel, vagy a Golffal. Julcsi szaladt ki a szobájából és hozta a kis piros autóját: Apa, ezzel menjél!

2007. december 16., vasárnap

Itt a tél!

Végre igazi tél van. Karcsi és Julcsi épitettek négy hóembert (apa, anya, Julcsi, Anna), két hócicát és egy hó-alvókutyust.
Vagyis az utólag anyahóembernek kinevezett darabot még én csináltam Julcsival tegnap. Ha tudtam volna, mi lesz a sorsa, szebbet alkotok:

Anna eközben aludt, szerencsére, mert ő nagyon csipi a kinti időtöltést. be van szoritva a babakocsiba, sok ruhában, csak vágyakozva nézi, hogy mások szaladnak.
Délután szánkózni voltunk, Julcsi nagyon élvezte, nagyokat kacagott. Karcsi húzott mindhármunkat. Anna igazán csak azt élvezte, amikor kézen fogva járhatott a hóban.

Popsitörlés apa-módra

Néhány napja észrevettem, hogy az ágyon a pelus mellett a domestoszos takaritókendő hever. Rögtön gyanús lett a dolog, bár reménykedtem, hátha mégsem. Hiú remény volt: Karcsi napok óta azzal törölte a popsikat. Ezúttal szerencsének mondhatom, hogy nem túl gyakran teszi, napjában maximum egyszer.
Jelenthetem tehát, hogy a lányok popsiját fertőtlenitettük. Szerencsére nem lett piros tőle egyiküknek sem.

2007. december 15., szombat

Esett a hó!!!!!

Tegnap végre leesett a hó. Igaz, hóembert nem tudtunk belőle épiteni, de Julcsi (a bejárónőnk) élvezte a keritések letakaritását.

Kis jegesmedvénk nem élvezte annyira a téli sétát, talán zavarta a vastag bundája.

Felfogadtunk egy takaritónőt

Ime, ő az:


2007. december 11., kedd

Esti mese tőlem nekem

Julcsi ma nehezen aludt el. A számitógépnél jegyzeteltem, mit mesél magának:

Esztike, hol lehet a tej, Esztike? Mentem az úton, cica, és elestem egy kőben, cica. Esztike megkérdezte a cicától, hogy hová tette a tejet. Fel kell törölni a tejet.
Megitta biztos mind Esztike.
Hová lett a tej meg a vaj?
Elment, a csillag is elment, a holdacska is, a cica is, meg a kiscsirke is.
Én ittam meg, a Julcsi itta meg! A holdacska se, a bárányka se, az elefánt se itta meg.
A cica itta meg az összeset, a kiscica.
Hazament a kutya is, meg a bárányka, a nagy kutya, a kisebb kutya meg a nagy kutya. Nem ment el a maci se, a hordozó se, a csillag se, a fenyőfa se ment el.


De ki lehet Esztike?

2007. december 10., hétfő

Lili néni

Lili néni igazolta a fürgeségéről irt megjegyzésemet: már meg is látogatott minket. Még mindig nagyon csinos.
Julcsi ma sokat emlegette: Lili néni ezt mondta, azt mondta...
Ja, és azt is mondta, hogy tisztán énelekel. Mármint Julcsi. Sajnos ennek a megállapitására én nem vagyok alkalmas, és csak reménykedem, hogy az éneklésemmel nem rontom el a hallását. Egyelőre szereti hallgatni.

2007. december 8., szombat

Ma láttuk is

a Mikulást, aki a mai gyerekekhez már nem csak december 6-án érkezik, hanem egy héten át, hol itt, hol ott. Most a mi házunkba jött, ajándékot hozott Enikőnek, Józsikának, Laurának és nekünk.
Julcsi tágra nyilt szemekkel, kiváncsian, de távolságtartóan figyelte, némi kétely is volt a tekintetében. Anna őszinte rajongással nézett rá.
Sajnos ez lett a legjobb képünk az eseményről (Mikulás, ha neked van jobb, szóljál!):

Anna már szinte jár

Egy kézen fogva vezetjük (ő akarja, én inkább nem tenném), ügyesen lépked. Ha elengedjük a kezét, ácsorog egy kicsit.
Hú, nemsokára szaladhatok utána.

Mackóbáb

Julcsi két hete elhozott Kinga zeneovijából egy mackóbábot, egyszerűen nem volt hajlandó megválni tőle. Megkaptuk, majd visszavisszük.
Valamelyik nap lengette és közölte: Ez a mackó az én lelkem.

2007. december 7., péntek

Nálunk is járt éjjel a Mikulás

Hozzánk mindig Karcsi születésnapján jön, igy egész nap ünnepelünk.
Éjjel Miki a kiscsizmákba tette a csokit, mandarint, diót, babakekszet. Reggel jót lakmároztunk belőlük.


Délután pedig átjöttek Mariannék és Anikóék Karcsi-köszöntésre.

Más dolgok is történtek közben. Például fényképezkedett a delfin:


Anna meg ácsorgott:

2007. december 3., hétfő

Keresztelő

Tegnap volt Anna keresztelője, a monori református templomban keresztelte Schaller Tamás. Julcsit annak idején Pesten, az Üllői úton keresztelte Székely János atya (akit a Sant'Egidio révén ismerek), katolikus templomban. Tulajdonképpen nem bánom, hogy egyikük református, másikuk katolikus lett, ez legalább kifejezi, hogy nem tartjuk olyan fontosnak a különbségeket.

Mariann és Tibi lettek a keresztszülei.
Kapott tőlük egy nagyon szép dobozt, amiben a babadolgait gyűjtögethetjük. Eddig is gyűjtögettük, nejlonszatyorban, igy most végre méltó helyre kerülnek.
Nagyon szép volt Anna a rózsaszín ruhácskájában. Egészen a szertartás kezdetéig jókedve volt, sajnos a türelme épp az istentisztelet kezdetén fogyott el. Nem csodálom, nagyon rosszul aludt előző éjjel, és már álmos volt. Bezzeg aztán a gyerekmegőrzőben a kicsik között feléledt, virgonckodott, esze ágában sem volt aludni.
Itt volt nagypapi, Erzsi, és Tibiék lányai. Elég rossz képeket készitettünk, mint minden fontos eseménykor. Kiválóan meg tudjuk örökiteni a fürdést, kakilást, evést, de a különleges alkalmakkor a nagy igyekezetben valahogy mindig rosszul sikerülnek a képek.










2007. november 28., szerda

Ilyenek a lányok...

Julcsi
Mostanában kedvesebb, mint régebben. Néha már magától bújik, puszit ad, holott régebben nehezen lehetett rávenni erre. Tegnap Flórával is kedves volt, megtörölgette a kezét, aztán a tenyerébe akarta venni kis barátnőjét.
Rossz evő lett, sajnos és nagyon válogat. Szerencsére az almát nagyon szereti, abból bőven kap. A húst, a zöldségeket nem nagyon eszi, a levesben főtt sárgarépa kivételével. Néha azért lecsúszik pár falat másból is.
Még rosszabb alvó. Leteszem az ágyba és már áll is fel, hogy ő kiszáll, holott egy perccel azelőtt aludni akart menni.
Nagyon okos, rengeteg dalocskát, mondókát tud, mondogatja is őket, sokszor tizszer is elismétel egy-egy rövidebbet. Nagyon aranyosan, átéléssel énekel, mutatja közben a csigabigát a tenyerében, vagy a fákat, ahogy fújja őket a szél.
Szépen szinez, szeret nyomdázni. Sajnos nincs sok alkalom kézügyeskedni, mert Anna még kicsi hozzá és mindent a szájába vesz, amit előveszünk.

Anna
Kis tünemény, nagyon kedves, bújós, ragaszkodó. Szeret puszilkodni, buccolni. Ha megkérdezem, mutatja az orrát, szemét, fülét, száját, lábát. Nagyon szeret ilyet játszani.
Sokat gondolhat a kutyákra, mert időnként ugatni kezd.
Pár napja hajlandó eszegetni zöldségpürét, csirkemájat, főtt répát rágcsálva. Az almát már régóta megeszi, reszelve keveset, inkább harapdálva.
Tejterméket még nem kaphat, mert ekcémás a bőre.
Nagyon rossz alvó, sokszor felsir. Nappali tündér, éjszakai rém. Julcsi is ilyen volt, sőt, még most sem sokkal jobb alvó.

Lányok egymás közt
Egyre kedvesebbek egymáshoz. Tegnap Julcsi megetette Annát kölesgolyóval, aztán megsimogatta és megfésülte. Anna is nyújtja Julcsinak az ételét kóstolásra.
Ha rossz kedvük van és mindegyikük épp rám akar mászni, ellökdösik egymást. Szerencsére ez ritka és egyelőre ebben ki is merül a féltékenységük.


2007. november 25., vasárnap

Keszei Pista bácsi

Ma meglátogatott minket Keszei Pista, aki igazából csak Julcsinak Pista bácsi, mindenki másnak Pista, István.
Leginkább csak a lányokról szoktam irni, de ezt a jelenséget meg kell örökitenem. Őrület. 87 éves, és olyan fiatalos, lendületes, üditő jelenség, hogy csak ámulok. Élvezetesen mesél az életéről, múltról és jelenről - naná, hiszen élvezi is az életet. Mindenkire emlékszik, a szép lányoknak és nőknek kortól függetlenül udvarol, nagy gourman, klasszikusokat és moderneket olvas...
Ha férfi lennék, ilyen szeretnék lenni 87 évesen.
Párizsban él, de már többször járt nálunk Monoron.
Isten éltesse sokáig!

Lili néniről is külön fejezetet kellene irni, remélem, eljön hozzánk hamarosan és ezt megtehetem. ő 90 éves, pici, fürge, energikus. Még ma is zongorázik, önálló esteket ad.
Remélem, a lányoknak még sokáig irhatok mindkettőjükről.

2007. november 22., csütörtök

Két kép


Karcsi újra itthon

Hétfő éjjel megérkezett Karcsi Párizsból.

Másnap reggel Anna nagy örömmel nyugtázta, hogy végre teljes a család. Reggeli közben odaadóan szemlélte apját az etetőszékéből, rámutatott és ujjongva mondta: apa.


Julcsi még akkor éjjel 11 körül felkelt, vizet kért, apa ment be hozzá. Első meglepetésében még nagyobb hévvel követelte a vizet, aztán meg ki akart szállni.
Nem volt hajlandó odamenni Karcsihoz, az én ölemből szemlélte és várakozott, hogy valami meggyőző magyarázatot kapjon arra, miért hagyta itt apa újabb egy hétre. Jó hangosan még azt is megkérdezte: nagypapi hol van? Szóval kétség nem férhetett hozzá, hogy neki ugyan mindegy, itt van apa vagy nincs. Mint egy sértődős felnőtt. Aztán amikor elmagyaráztam neki újra, hogy apának Párizsba kellet mennie, dolga volt, zongorázott, de sietett vissza hozzá, akkor végre odaszaladt Karcsihoz és nem lehetett leválasztani róla. Velünk aludt el a nagyágyon.
Ő ilyen. Amikor kórházba kellett mennem, először a szülés után 10 nappal, mert bennem hagyták a méhlepény egy darabját, majd másodszor, amikor Annát a hordozós baleset érte, nagyon-nagyon megbántódott. Szegény, nem csodálom, hirtelen eltűntem az életéből pár napra. És mind a kétszer úgy, hogy nem gondoltam előre, hogy bent kell maradnom. Mindkét alkalommal a kórházban csak akkor volt hajlandó szóba állni velem, amikor pontosan, felnőttesen elmagyaráztam neki, miért kellett eljönnöm otthonról.

Egyébként ő nem tud velünk aludni. Mások gondterhelten mesélik, hogy a kétéves gyerekük éjjelente átköltözik az ágyukba. Nálunk forditva van: ez az egyetlen este volt, hogy Julcsi velünk aludt el, és hajnalban sirva ébredt, hogy vissza akar menni a kiságyába.

2007. november 17., szombat

Nagypapi szülinapja

Nagypapi eljött hozzánk, igy felköszönthettük a 73. szülinapján.
Jó nagyot hancúrozott a lányokkal, akik lógtak rajta és nagyokat kacagtak. Annával sikerült is megörökiteni is őket:

Nagypapi talán haza is vitte volna Annát a nadrágzsebében, ha nem buknak le már az első lábikó elbujtatásánál:

Később átmentünk Tibiékhez koccintani (merthogy Tibinek is szülinapja volt), Julcsi Adrival játszott, Anna pedig vagy rámtapadt, vagy a szobában sürgölődött elfoglaltan. Hazafelé már az autóban kidőltek:


Még egy ráadás kép tegnapról, amikor a maci fényképezkedett:

2007. november 16., péntek

Marika néni

Marika néni nagyon bevált a lányoknál.
Anna nem visit annyira az öltöztetésnél (sinadrág, kabát, sapka, nem egyzserű szegénykének), ha mondom, hogy megyünk a mamához. Ja igen, mert mamának hivják. Először furcsálltam, de sajnos nálunk az erre az elnevezése jogosultak már nem élnek. Igy hát nincs is más jelentéstartalma számukra, úgyhogy Marika néni a mama. Na szóval ha megérkezünk, Anna rögtön számba veszi a tárgyakat a szobában és mosolyog Marika nénire. Legutóbb már el is aludt a vállán, ami nála a teljes bizalom jele, mert nem könnyen alszik el.
Julcsi meg úgy követi,mint egy kiskutya, figyeli, mit csinál, tanul tőle. Ráadásul Marika néni nagy nevelő, úgyhogy sok hasznos dolgot tanul tőle.
Marika néni meg is szokta etetni, úgyhogy amint megérkezünk, Julcsi, aki nem túl jó evő mostanában, enni kér. Amikor értük megyek, akkor meg nem tudunk rögtön elindulni, mert megint enni kér.

2007. november 12., hétfő

Lánysereg Karcsi nélkül

Karcsi szombaton megjött Németországból, majd ma, vagyis hétfő reggel továbbindult Párizsba.
Hétvégére a lányok kis ördögfiókává változtak. Szombat este annyira örültek, hogy Annát alig tudtam elaltatni, kalimpált szopi közben kezével-lábával.
Ma délelőttre ismét szelidebbek voltak, mintha éreznék, hogy most nem lehet annyit csintalankodni, anyával együtt kell működni.

Tegnap Julcsi közölte apjával, hogy ő undoritó. Mármint hogy ő, Julcsi. Karcsi csak nézett, hogy ilyen őrültséget meg ki mondott neki. Mire ő: nagypapi mondta, hogy undoritó vagyok. Karcsi egyre inkább hitetlenkedett. Rákérdeztem, mit is mondott nagypapi, hogy mi ő, huli... Huligánpalánta. Azt mondta a nagypapi, hogy huligánpalánta vagyok! Vágta rá nagy örömmel, mindenki megnyugvására.

Mostanában, ha valami rosszat csinál, jön hozzám és mondja: Nagy butaságot csináltam.
Ma más szempontból nézte a dolgokat:
- Anya, nagy butaságot csinált a viz!
- ???
- Kiömlött a szőnyegre.

Anna pici mutatóujjával mindent mutogat: lámpát, órát, cicát az ablakban, embereket, ha megnevezzük őket. Kedvence az orr, jól megfogja minden és mindenki orrát, ha kérjük.

2007. november 7., szerda

Séta nagypapival

Először Anna ébredt arra az ebéd utáni alvásból, hogy itt a nagyapi: huncutul kacsintgatott rá sokáig. Aztán Julcsi is megörült, rögtön munkára fogta: szinezgetnie kellett a kifestőkönyvben.

Sétára indultunk, nem sikerült hosszúra, mert elkezdett esni. Viszont végre készült pár kép a nagypapiról is, meg végre valaki velem is készitett képet.

Reggeli monológ

Ébredés után Julcsi nagyon aktiv volt, ellentétben velem, aki az ágyon fekve figyeltem a nagy sürgölődést:

- Megittam az almalét. Feltettem a poharat, hogy ne igya meg a mókus.
- Mókus???? Milyen mókus?
- Aki kint van. Megyek és megitatom a mókust almalével.
Julcsi jobbra el, majd vissza, felforditott tenyerében mintha ülne valami.
- Itt van a farkas.
- Farkas????
- Ne félj, nem harap meg titeket.
Jobbra el, majd vissza, felforditott tenyérrel.
- Itt van a kismalac. Leteszem anya kezére, hogy mendegéljen.

2007. november 6., kedd

Anna első szavai

Anna már használ néhány szót.
Ha sir, egyértelműen azt sirja: anya, anya. Más helyzetekben még nem örvendeztet meg ezzel a megszólitással. Mondja a kutyára, hogy vava, a lámpára, hogy ...pa, ma pedig a tévében látott babára mondta, hogy baba.
10 hónapos.

2007. november 5., hétfő

Apa elutazott

Németországba. Megbeszéltük Julcsival.
- Julcsi, apa elutazik.
- Hová utazik?
- Németországba. Repülővel.
- Majd ha nagy leszek én is elutazok apával. Nekem nőni kell.
- Anya is jön majd, meg Anna is.
- Meg a nagypapi.

2007. november 2., péntek

Esti huncutkodás

Hatalmas birkózás volt az ágyon, amit meglepő módon mindkét fél nagyon élvezett, legalábbis a nagy kacajokból ez derült ki.





Ebből a mókából a legnagyobb gyerek sem maradhatott ki.

Hatkezes




2007. november 1., csütörtök

Tropikárium

Nem gondoltam, hogy ez ilyen jó hely. Fantasztikus az óceánok élővilága, gyönyörűek a vizben úszó, sikló, táncoló állatok, és hatalmas nyugalom árad belőlük. Szuper lehet búvárnak lenni, ha még mesterséges körülmények között is ilyen jó érzés a vizi világba csöppenni.

Julcsi kicsit álmos volt, de azért tetszett neki. Anna végig örömködte a sétát, beszélgetett a halakkal, mutogatott.
Utána ettünk és sétálgattunk az üzletek között. A lányok nagyon jól viselkedtek, ami leginkább annak köszönhető, hogy hatan voltunk kettőjükre: Mariann, Nóri és barátnője, Kitti, Adri és barátnője, Dóri, és én.