2007. május 30., szerda

Baleset

Annával csúnya baleset történt vasárnap este. Az én hibámból.
Kint voltunk a lányokkal a kertben és hirtelen elkezdett esni az eső. Gyorsan betettem Annát a hordozóba, ráhúztam az eső-napvédőt, aztán elpakoltam a cuccokat, becsuktam a homokozót, elinditottam Julcsit a ház felé és felkaptam a hordozót. Abban a pillanatban éreztem, hogy könnyű, és láttam, hogy Anna a földön hasal, majd hallottam, hogy elkezd keservesen üvölteni. Nekiesett a homokozó sarkának. Valószinűleg úgy történhetett, hogy ő éppen felhúzódzkodott a hordozóban, hiszen ott nem vizszintesen van és könnyebben nekilendül. Sajnos nem tudtam, hogy képes erre, és az esővédőtől nem láttam, hogy milyen pózban van. Nem volt bekötve.
Ömlött a vér a szájából, nagyon megijedtem. Berohantam a házba, remegő kézzel előkerestem a telefont, próbáltam hivni a doktornénit, de nem sikerült. Aztán hivtam Mariannt, aki rögtön átjött Tibivel. Addigra a vérzés nagyjából elállt, Anna még mindig keservesen sirt, de lassacskán abbahagyta.
Egyrészt nagyon megijedtem, másrészt reménykedtem, hogy nem lesz nagy baj, hiszen a száj nagyon vérzékeny, ezt tudtam.
Mariann bevitt a Heim Pál kórházba, ahol sajnos azt mondták, hogy össze kell varrni, altatásban, mert nagy a seb az inyénél. Át kellett menni a Madarászba. Ott egy rendkivül durva stilusú, de szerencsére körültekintő sebész vizsgálta meg, elküldött hasi- és koponya-ultrahangra, röntgenre. Szerencsére semmiféle rendelleneset nem mutattak ki a vizsgálatok.
Miután megvoltak az eredmények, a sebész összevarrta, helyi érzéstelenitéssel. Szegénykém nagyon-nagyon sirt és én nem segithettem Nem mehettem be, de az udvarról hallottam, nem birtam elmozdulni, hogy ne halljam. Legszivesebben ott lettem volna mellette.

Kimondhatatlanul rossz érzés, hogy én okoztam neki ezt a szenvedést.
Három napot töltöttünk a kórházban megfigyelésen. Éjjel-nappal csak rá figyeltem, teljesen összenőttünk.

Anna igazi tündér. Már a kórház felé menet az autóban mosolygott rám, gügyörészett hozzám. A vizsgálatokat rosszul tűrte, de a műtét után megint mosolygott, és éjjel is, amikor felébredt, hosszan nevetgélt, gügyörészett. A három nap alatt szinte alig sirt, csak amikor vizsgálták, vagy amikor fájt neki kicsit a szopizás, mert húzódott a sebe. Mindenki megcsodálta, milyen kedves, mosolygós baba. Na meg hogy milyen gombóc.

Julcsitól nem tudtam elbúcsúzni, hiszen azt hittem, jövünk is vissza rögtön a kórházból. Tibiéknél aludt, nagyon jókat mulatott Adrival, Nórival, éjjel is bulizott. De nagyon megsértődött rám. Amikor bejöttek meglátogatni a kórházba, hátat forditott és elszaladt, azt hajtogatta, nem, nem..., és Adrihoz akart csak menni.
Másnap Karcsi hozta be, előtte beszéltem vele telefonon, mondtam neki, hogy nagyon várom, jöjjön meglátogatni. Akkor odajött hozzám, de nem volt nagyon bújós. Elmagyaráztam neki, miért nem tudtam hazamenni hozzá, nagyon figyelt, és utána kedvesebb volt. Ma amikor megérkeztünk, megint nem akart szóba állni velem. Amikor hazajöttünk, motorozott, játszott, a maga önálló módján, aztán velem akart rendet rakni, de lefekvés előtt nem akarta, hogy meséljek. De ez inkább a fáradtság miatt lehetett, nap közben alig aludt.

Vasárbap este fél 6-6 körül történt a baleset, Karcsi autója ugyanebben az időben lerobbant Párizs előtt 200 kilométerrel. De teljesen, ott kellett hagyni az autót. Amikor a műtét után felhivtam, gyorsan elmondta ő is, mi történt az autóval, majd hozzátette: biztosan azért kellett az autónak teljesen lerobbannia, hogy Annával ne történjen nagyobb baj.
Furcsa egybeesés. És velem nem ez az első ilyen. Sajnos a másik esetben épp forditva történt. Amikor 1998 augusztus 19-én anyukámat elütötte egy autó, halálos sérülést szenvedett. Én ugyanazon a délutánon lerobbantam a Nyugatinál, kereket kellett cserélni az autón.
Vesszen inkább 100 autó, csak egészségben és szeretetben élhessünk!

2007. május 27., vasárnap

Karcsi elutazott

tegnap Párizsba, de egyelőre Németországban vesztegel egy lerobban autó társaságában.

Ma nagypapis nap van, sőt nagypapis éjszaka is volt. Ezt persze Julcsi, akivel egy szobában aludtak, éjjel is kommentálta egy-egy ébredésnél: nagypapi alszik, nagypapi takarózik... ezeket hallottam, mielőtt elkezdett volna szokás szerint kiabálni, hogy teát, teát.
Anna is elégedetten berreg-kerreg nagypapinak, élvezi a babusgatást.

A bizalmatlan tekintetek napja




2007. május 24., csütörtök

Julcsi ma rájött,

milyen finom dolog a nyers zöldborsó:




















Kinga anyukájának a kertjében megtudhattuk, hogyan terem a krumpli, ez eper, a sárgarépa, a kajabálé...

Anna a cseresznyefa árnyékában pihent és gyakorolta a tolatást.

Este Julcsi ránézett egy zacskó teknőceledelre, ami véletlenül ott maradt, bár a teknőc már két hónapja elpusztult, és maximum háromszor evett az eledelből. Ránézett és mondta: Béka eszik.
Meglepődtem, hogy milyen jól emlékszik egy ilyen távoli dologra (a teknőc kábé egy hétig volt nálunk).

2007. május 22., kedd

Júlia nap van

Jól telt. Szedtünk cseresznyét Gyömrőn, a lányok az óriási diófa árnyékában hűsöltek és cseresznyéztünk.
















Délután Mariannékkal felavattuk a kerti grillt, aztán megettük a névnapi tortát. Julcsi Nórival fürdött és Adrival ment aludni, aki még énekelt is neki. Egyáltalán nem hiányolt. Próbáltam elköszönni tőle, de nem nagyon figyelt oda.

Ja, a nap érdekessége még, hogy Karcsi pácolta a husikákat.

Anna igazi erőművész
















Már rendesen halad hátrafelé.

Hangszerek

Tegnap Kinga zeneiskolai növendékhangversenyén Julcsi megismerkedett a fuvolával.
















Hazafelé menet megkérdeztem tőle:
Mit szeretnél inkább, zongorázni vagy fuvolázni?
Julcsi: Ázni.
Hmmmm...

Azért később határozottan mondta, hogy zongorázni.

2007. május 20., vasárnap

Jóóóó sűrű hétvége volt

Julcsi is (mint a szülei) nagyon szereti, ha vendégek jönnek. Előre szólunk és már készül, hogy megmutatja nekik a tehénkéjét, kutyáját, vécéülőkéjét... Ha pedig csengetnek, vendég, vendég felkiáltással viháncol.

Ma élvezhette a vendégeskedést, mert itt volt 10 felnőtt és 6 gyerek. Néha persze viták is akadtak, ha valaki elvette a gereblyéjét vagy a lapátját, buzgón magyarázta: Ne vedd el Julcsitól gereblyét. Azt hitte, ha sokszor ismétli, hatásos lesz. Nem volt az. Hiába, meg kell tanulni, hogy más is játszhat a játékaival.
Anna is nagyokat mosolygott mindenkire, aki szóba állt vele. A nyihogó, trappoló, csörgő csikóra is, amit Liáéktól kapott.
Sajnos nem lettek jó képek. Talán ez még elmegy, és még Julcsi rajta van:)





















Tegnap pedig itt volt Marina Bellával, aztán Gábor, Pati és a gyerekek:





















Még szerencse, hogy van hinta, senki nem maradt játék nélkül:

2007. május 19., szombat

Julcsimondások

Amikor a kertben páros cseresznyét talál a fa alatt:
Anya csinálta gyurmából! (Mert először olyat látott, amit anya csinált gyurmából.)

Anya: Kérsz tejet, Julcsi?
Apa: Kakadutej.
Julcsi: Neeeem. Tehénketej.

Amikor elveszi Anna csörgőjét:
Ne vedd el tőle játékát!

Már van közös játék is!


2007. május 17., csütörtök

Gyorsjelentés

Tegnapelőtt itt volt Timea a gyerekkel:



Tegnap zenebölcsiben voltunk, mint minden szerdán:



Ma baba-mama klubban voltunk, oda kéthetenként járunk csütörtökön.

2007. május 14., hétfő

Kánikula

A májusi kánikulában a délelőttöt a kertben töltöttük:
















Délután átugrottunk Tibiékhez. Julcsi sokszor emlegeti őket, mindennap akar menni Adrihoz, ma délelőtt pedig azon merengett, hogy "Tibike palintázik". Igaz, most nem palintáztunk, de azért nagyon örült. Játszhatott egy kupac Barbie babával és számtalan kiegészitővel. Ha jobban megnézzük, láthatjuk, hogy még Michael Jackson is a lábai előtt hevert:
















Anna nagyon jó kezekbe került, Mariann türelmesen babusgatta. Még megkérdezem, erről tehetek-e fel képet:)

Bemutatkozás

Julcsi bemutatkozásának fejlődési fokozatai:
Régebben: Ki vagy te? Hogy hivnak? Erre e kérdésre nem volt válasz.
Mi vagy te? Kakajág. Milyen papagáj? Töjpekakajág.

Nemrég: Ki vagy te? Hogy Hivnak? Júlia. Milyen Júlia? Mocsáji Júlia.
És ki a testvéred? Anna. Hogy hivják apát? Kajcsi. És hogy hivják Anyát? Zsuzsi.

Mostanság: Ki vagy te? Hogy hivnak? Pakagáj. Júlia, Júliának hivnak, ugye? Milyen Júlia: Foltos Júlia. Micsoda????? És ki a testvéred? Anna. Milyen Anna? Foltos Anna. ????? Hogy ezt honnan szedte?
Vagy ilyen is van: Hogy hivnak? Apa. Ilyenkor persze csibész módon vigyorog is hozzá.

2007. május 12., szombat

Mi is az az ugikaci?

http://www.hotdog.hu/video/video.hot?v_id=72107

Délután

a homokozó körül forgott az élet, Julcsit alig lehetett két méternél távolabbra csalni tőle. Mondtam neki, hogy majd Anna is ott fog játszani vele, ha nagyobb lesz. Ő rögtön mutatta a homokot: Ebben. Aztán a lapátot: Ezzel. Aztán a kagylóformát: Ezzel. Aztán: Palintázni fog, ebben...és a hintára mutatott. Remélem, ha eljön az idő, akkor is ilyen békésen osztozik a játékokon.

Annát letettem a fűbe, illetve egy szivacsra, igy először nézhette meg közelről a macskákat, akik ott sündörögtek körülötte. Kölcsönös volt a szimpátia, ő is nagyokat mosolygott rájuk.

2007. május 11., péntek

Elkészült a homokozó

Még szerencse, hogy Julcsi is segitett, különben nem tudom, Karcsi hogyan lapátolt volna bele ennyi homokot!

















Nézzük csak, hogy is volt ez a lapátolás?

2007. május 10., csütörtök

Egyre gyakrabban

veszem észre, hogy a lányok egymást nézik. Julcsi kiváncsian szemléli Annát, aki pedig nagyokat mosolyog Julcsira.
Amikor este Anna fürdött, Julcsi hozta a kisszékét és felállt rá, hogy lássa. Odanyomta az állát a kiskád szélére és tágra nyilt szemekkel figyelt. Anna majd kibújt örömében a bőréből, pedig azt hittem, elégedettebb már nem is lehetne: számára a fürdés önmagában is épp elég boldogság, ráadásul ma még masszázs is volt előtte, ami közben folyamatosan elégedetten zümmögött, berregett, kerregett.
Vannak persze rosszabb pillanatok is (például amikor szopi közben Julcsi a vizét akarja, de rögtön), de azok sokkal könnyebben felejtehetők, szerencsére.

2007. május 8., kedd

A homokozó

Készül a homokozó kerete. Sok szálka ment a kezünkbe közben. Hiába, aki dolgozik ...


Julcsi olyan aranyosan beszél,

de képtelen vagyok filmre venni, mert akkor meg sem szólal, vagy bohóckodik, halandzsázik.
Nagyon szeret szavakat kitalálni, és jókat rötyög, ha utánozzuk.
Pedig egész nap dumál, és már szép egész mondatokat mond: Anna játszik játékkal., Ne vedd el tőle játékot!, Viz van benne., Énekeljünk csigának!, Apa megeszi sütikét., Anya gyeje Julcsihoz!, Julcsi szejeti bundáskenyejet...
Úgy látszik, a névelőket viszont nem szereti, mert sohasem használja őket.

Karcsi ma homokozót gyártott Julcsi hatékony közreműködésével. Kiváncsian várom a végeredményt.

2007. május 7., hétfő

Kézenfogva

Tegnap vendégeink voltak

Gyuri, Zsolt, Orsi, Zsolt és Eszterke.
A nagyok jókat beszélgettek:





















A kicsik hintáztak, motoroztak:







































A legkisebb pedig biztonságos helyről szemlélte az eseményeket:

























Eszterke nagyon kedves volt Julcsival, aki kezdetben fenntartásokkal fogadta a másik kisgyerek jelenlétét. De Eszter belopta magát a szivébe, hiszen megmutatta neki a Micimackós törölközőjén a figurákat, elmondta a nevüket (Julcsi nem állhatta szó nélkül, hogy kimaradt a felsorolásból a lepke), a kertben pedig megmutatta, hol a cica.
A nagy kedvencek persze a nagyok voltak mindkét gyereknek, Julcsi főleg Zsoltnak udvarolt lelkesen.

2007. május 3., csütörtök

Anna és Julcsi négyhónaposan


Anna és Julcsi háromhónaposan



Julcsi és Anna kéthónaposan


Julcsi és Anna egyhónaposan




Julcsi és Anna kétnaposan

Anna ma oltást kapott

Egyelőre csak a harmadik havit, pedig már négy hónapos, de a nátha miatt halogattuk. Egy picit sirt csak, és láza sem volt utána. Ismét megmérték: 7 kiló 30 deka, igazi ennivaló húsgombóc!
Ma 6 nap után végre kakilt is, és ez láthatóan nagy boldogsággal tölötte el.

Julcsi ismét vitába szállt velem. Kicsi éretlen szilvácskák esnek le a fáról. Mondtam neki, hogy ez a szilva. Erre ő: Körte.., inkább.

Látom, hogy adom át neki a félelmeimet. Mai monológja (mert hogy mindent kommentál): Darázs. Anya megijedt darázstól. Julcsi is megijedt.

2007. május 2., szerda

Julcsi kritikái I.

Ma rajzoltam Julcsinak egy egeret. Mondtam neki: Nézd, itt az egér! Erre ő: Hal..., inkább.

2007. május 1., kedd

Május elsejét

a Kincsem Lovasparkban ünnepeltük, Tápiószentmártonban.
Julcsi a magasból nézte a mangalicákat:

















A játszótéren hatalmas ugrálóvár is volt, de ahhoz még kicsik a lányok, igy maradt a hinta és a homokozó:















És végre azt is megtudtuk, milyen is a strucc, amit eddig csak Sicc Afrikai kalandjainak elbeszélésében láttunk:











Anna közben rajtam szundikált kendőben. Erről is készült néhány kép, ezeket azonban véletlenül letöröltem. Igaz, Annából úgyis csak egy lila sapinak a napellenzője látszott.