2007. június 29., péntek

Julcsi annyira jókat mond,

de mire leülök este a géphez, elfelejtem.
Viszont vigyázni is kell, mit mond előtte az ember, mert mindent elraktároz és mondogat. Ma pelenkázás közben a következő párbeszéd zajlott le köztünk:
- Hú, Julcsi mekkorát kakiltál!
- Bogyósat kakiltál.
- Nem bogyósat.
- Rakás szarot kakiltál.

Lehet, hogy tudósitó lesz, ha nagy lesz. Mindent kommentál. A vacsoránál ez ma igy hangzott: Apa eszik zsemlét. Vajat is tesz. Apa büfizett. Julcsi is kap apától szalámit. Anya szereti a sajtot. Julcsi nem szereti. És igy tovább...

2007. június 27., szerda

Megjött apa,

örülnek a lányok.
Julcsi lelkes Apa felkiáltással fejezte ki örömét, Anna bősz kalimpálással.
Julcsi egyik első kérdése: Utánfutó hova lett?

2007. június 25., hétfő

Bababuli

Ma fergeteges bababuliban voltunk Kőbányán.
Indulás előtt nagypapival. A Kláritól kapott csodaszép rucikban pompáztak, de a buliban már csak a pelus maradt rajtuk, igy most a tervezett divatbemutatós képek elmaradnak:



























Julcsi nagyon élvezte a csúszdázást, egyedül mászott fel és csúszott le:























Anna hatalmasat birkózott Vivivel, mindent bevetettek. Komoly küzdelem volt.





















Szkanderben Anna győzött:

2007. június 24., vasárnap

Mese

Julcsi már nagyon élvezi, ha mesélünk neki. Át is éli. Ilyen, amikor arról hall, hogy Boribon beteg:




















Este, amikor mesélek neki, annyira büszkén mondja: Anya mesél!
Anna is szereti a meséket hallgatni..., és megrágcsálni.

2007. június 23., szombat

Julcsiszáj

Eddig is előfordult néhányszor, hogy néniket lebácsizott, vagy bácsikat lenénizett. Tegnap viszont a tökéletességig fokozta ezt az önmagában is kissé kinos észrevételt. A szomszéd nénit látva igy szólt: Ott a néni. Olyan mint a bácsi.
Kérdeztük tőle a vacsoránál hol van apa. Mondta, hogy Párizsba ment. Mit csinál? Vesz pálinkát, söri-börit. Lehet, hogy Julcsi többet tud, mint én???? Na jó, aztán elmondta: Autót szerel. Ez ugyan igaz, de fogalmam sincs, honnan tudja.

Ma reggel felkelés után az első mondata az volt: Nappapi hová lett? A délutáni alvás után: Nappapi hó van? Szerencsére még itt van, úgyhogy nem kellett vigasztalni.

2007. június 22., péntek

Nagypapifanfan

Julcsi imádja nagypapit, akit ma japipinek nevezett, és ezen jókat kacagott.
Jó, hogy itt van nagypapi, segit a lányokkal, amig Karcsi próbálja életre kelteni a tetszhalott Vectrát. Reméljük, sikerül.
Csak arra kell vigyázni, nehogy valami őrületes huncutságot eszeljenek ki ezek ketten, mert igencsak hajlamosak a csinytevésre.

Annacombik





















Pedig nem brióst reggelizik, az ebédje sem Csülök Pékné módra, és vacsira sem szalonnás rántottát eszik. Fincsi lehet az anyatejcsi! Nyammmm...

2007. június 19., kedd

Hol tartunk?

Anna olyan fekvőtámaszokat nyom, hogy félő, fejre fog állni. Hogyan lesz ebből mászás, nem tudom, de vészesen közelit az idő. Ezt abból érzem, hogy többet sir, mint szokott, és nehezen alszik el. Julcsi mindig akkor volt ilyen (illetve sokkal ilyenebb), mielőtt valami új mozgásformát sajátitott el.

Julcsi olyan aranyosan hallgatja a meséket. Kommentál: "Az ott bogár". Majd lapozás után: "Eltűnt bogár. Ott a gyik, olyan mint a bogár". Előad: ha valami mozgást kifejező jelenetről olvasok, azonnal felpattan, kúszik,mászik, szalad, repül...

Ma volt egy kis nyiltszini hiszti is az Europarkban. Lehet, hogy kezdődik a dackorszak? Bár tulajdonképpen megértem, nem a legjobban kitalált program kánikula idején kocsiban utazni és egy bevásárlóközpontban cipőket próbálgatni.

Vasárnapról, bővebben

Itt volt Maja és Félix, és elhozták a szüleiket is. Ők a régi kicsi cimbik a Szent István parkból, akikkel korábban nap mint nap találkoztunk.
Volt nagy pancsolás a kerti medencében, meg sarazás, meg macskahajszolás, tésztaevés, sütifalás. Nagyon jól éreztük magunkat.

2007. június 17., vasárnap

Szombat képekben

Zsófi papájának a kertjében:
















Zsófi kezet mos:















Pancsi:

















Pomázon unokatesókkal:

Kimittud

Julcsi: bonyolult mondatokban beszél, használja az igeidőket, állandóan emlegeti az ismerőseit. Ügyesen eszik kanállal és villával (ha akar). A finommozgása nagyon jó, apró dolgokat szépen rakosgat, például a ribizlit ügyesen szedegeti le egyenként a szárról.
Nem tud ügyesen mászókázni, csúszdázni, félős.

Anna: gyorsan tolat hátrafelé, elképesztő fekvőtámaszokat nyom, nagyon erős. A tárgyakat okosan szemlélgeti, anya és apa arcát ügyesen és erősen gyömöszöli. Sokat ismételt kérdésekre, mondókákra már az első szónál vigyorog. Hosszasan elnézelődik, ha közben vannak körülötte emberek. Ha egyedül van, hamar unatkozni kezd.
Nem tud forogni, csak hasról hátra (egy hete), és azt is ritkán tartja szükségesnek.

Anya: ügyesen homokozik Annával az ölében. Szoptatás közben cicát rajzol.
Nem tud szoptatás közben vacsorát késziteni, Julcsival hancúrozni. Nem tud gyerekvisitás közben Apa történeteire odafigyelni.

2007. június 15., péntek

2007. június 14., csütörtök

Nincs már Rozi

Meghalt Rozi, aki kiscicaként lett anyuka, és három kis árvacicust hagyott hátra. Szerencsére már találtunk is nekik pótmamát, aki azonnal a szárnyai (cicijei) alá vette őket.
Mielőtt találtunk pótmamát, próbáltuk etetni őket fecskendővel, Julcsi is besegitett, Nyisd ki szád kiáltásokkal.
Hiányozni fog Rozi, nagyon kedves jószág volt, játékos, barátságos.

Babababamasszázs




2007. június 12., kedd

Végre megünnepeltük

a második házassági évfordulónkat. Elmentünk a Nyerges Fogadóba lovacskákat nézni, sütizni, de végül vacsora lett a sütizésből. Mindenki azt ehette, amit szeret:











































Én is ott voltam:














Anna vidám volt,














Julcsi pedig elszánt:

2007. június 11., hétfő

Karcsi hazajött
















Elég lükén néznek mindketten ezen a képen, de nagyon örülnek egymásnak. Karcsi jó fáradt, Julcsi meg nem tért még magához a csodálkozástól ("Úúúúúgy szejetem apát!"), hogy apa, aki szerinte "Abubiba (Abu Dhabiba) ment utánfutóval", végre megérkezett.

Anna is örült, reggel ugyan a nagyágyban csodálkozva szemlélte, ki fekszik a helyén.

Ma volt a második házassági évfordulónk. Ennek örömére Karcsi egész nap autót suvickolt és bútorokat pakolt, én meg hulla fáradt voltam és reménykedve vártam, hogy lesz egy kis szabadidőm. Nem volt.

2007. június 9., szombat

Tündérlányok

Ma ismét bebizonyitották, hogy is tündérek.
20 percig türelmesen várakoztak a monori postahivatalban, ami kábé 1 méter széles, jó hosszú, és a környék összes életunt, mogorva emberének a gyülekezőhelye. A minimális nagyságú, levegőtlen térben tömörülő 25 ember közül megtalálták azt a kettőt, aki rájuk mosolygott (azért túlzásba ők sem vitték), és elég volt nekik a boldogsághoz és a kitartáshoz. Pedig felkészültem rá lélekben, hogy ez nehéz menet lesz: Anna hordozókendőben, Julcsi babakocsiban.
Nem volt nehéz. Csak tudnám, hogy lehetnek ilyen kis tündérek a mi csemetéink????

2007. június 7., csütörtök

Még mindig hármasban

Délelőtt Anna oltást kapott. Igazán hősiesen viselte, épp csak akkor sirt egy picit, amikor megszúrták. Julcsi eddig minden oltást ilyen bátran tűrt, remélem, Anna is ilyen lesz.
Meg is mérték: 7,93 kiló. A hosszát még a kórházban mérték: 63 centi.
Julcsit is megmérték: 10 kiló, vagy egy kicsit alatta (ruhástól mérték, nem pontosan).
A másfél órás várakozást is jól tűrték, szóval igencsak büszke vagyok rájuk. Meg magamra is, mert én egymagamban is rosszul tűröm a várakozást, két picivel meg főleg.
Anna nem lázasodott be, nem volt nyűgös, csak egy picit többet aludt a szokásosnál. Nem bánnám, ha ez hosszútávú hatása lenne az oltásnak, mert néha csak félórákat alszik egyhuzamban napközben.

Az esti készülődés ma nem ment olyan frappánsan. Anna szoptatása, altatása közben Julcsi folyamatosn beszélt, kért valamit, foglalkoztatott, jó nagy hangon. Ilyenkor hiába próbálom megnyugtatni, rászólni, megmagyarázni neki..., semmi sem hat. Ezért már csak nevetek rajta, mert tulajdonképpen elég mulatságos. Próbálok altatódalt énekelni, és közben Julcsi követ, a lábamnál tipródik: Gyurmázzunk, Aludni menni akarsz, Anya leveszi, Anya ráteszi, Teát, Mazsolát, Nem jó, Julcsi elesett, Beakadt... Majd csak megérti egyszer, hogy utána neki is jut fürdés, mese, jóéjtpuszi. Már ha épp akarja. Mert mostanában, ha felvetem az esti mese lehetőségét, úgy tiltakozik, mintha keserű orvosságot kellene bevennie.

"Apa, gyere már, hol bujkálsz?"















"Apa, a homokozóban nem találtalak. Pedig jól belefúrtam ám a fejem!"

2007. június 6., szerda

Hármasban

Hármasban töltjük a napokat, a lánysereg Karcsi nélkül. Már várjuk nagyon, hogy hazajöjjön!

Az esték néha zűrösek, de ma például nagyon jól ment minden. Julcsi szépen eljátszadozott, amig Annát masziroztam, fürdettem, etettem, porszivóztam az orrát, fertőtlenitettem a száját (jó sok esti kinzás is jut szegénynek). Olyan jó, amikor ilyen szépen önállóan tevékenykedik. Mindig a közelemben van, követ a fürdőszobába, a gyerekszobába, a hálóba, de közben teszi a kis dolgait. Ma például főzött az edénykéiben. Ilyenkor meg kell ennem a főztjét, de ma nem tettem, mivel azt állitotta, hogy szemetet főzött.

Délután jó nagyot sétáltunk, Julcsi végig szorgalmasan végezte a maga által kitűzött feladatot: a járdára esett éretlen szilvácskákat, almácskákat összeszedte és bedobta a pocsolyákba, vagyis ugyancsak a járdára, csak kicsit arrébb. Anna is szorgalmasan végezte a feladatát: aludt.

Tegnap nálunk járt Kriszta és Flóra, a lányok szépen eljátszogattak együtt:

2007. június 4., hétfő

Varratszedés

Ma délelőtt Mariann elvitt minket a Madarászba varratszedésre. Anna egy kis hős volt: csak addig a rövid ideig sirt, amig a szájában matattak, aztán mintha elvágták volna, rögtön mosolygott mindenkire.
Itthon is újra a régi, nyugodt, mosolygós baba. Az elmúlt napokban sokat sirt, nehezen aludt el, ma már kezdett visszaállni a régi rend. Már amennyiben a rend szó értelmezhető, amikor két kisgyerek van a háznál.

Karcsi Franciaországban van, szerencsére Mariannék és Kinga sokat segitenek.
Meg az is jó, hogy amikor a baleset történt, Karcsi rögtön hazajött és Julcsival volt másnaptól. Jó, hogy ez természetes volt neki.

Közös játék





Anna
















Julcsi arcai






















2007. június 3., vasárnap

Újabb kunsztok

Anna: tegnapelőtt megfordult egyszer hasról hátra. Azóta sem. Ideje lenne belehúzni.
De a tolatás egyre jobban megy, és lassan fekvőtámaszokat is nyom.

Julcsi: ma énekelt Nórival és az éneklő vizilóval.

Egyik kicsi, másik pici

Szinte mindenki mondja, milyen nehéz lehet, amikor az egyik kicsi, a másik pici.
Általában sokkal jobb a helyzet, mint gondoltam volna.
Vannak viszont olyan helyzetek, amik az adott pillanatban megoldhatatlannak tűnnek. Például amikor Annát el kellene altatni, Julcsi pedig vacsorázni szeretne, meg már amúgy is fáradt, nyűgös. Vagy amikor szoptatás közben kellene homokvárat épiteni. Vagy amikor a nyűgösködő Annával a kezemben érzem, hogy Julcsival is kellene foglalkoznom, kezdenék vele beszélgetni, mondókázni, de ő határozott nemmel elutasit, pedig látom, hogy szivesen venné, de kicsit meg van sértődve.
Szerencsére a testvérféltékenység egyelőre ennyiben merül ki.
És szerencsére sok öröm is van abban, hogy egyik kicsi, másik pici. Anna boldogan mosolyog Julcsira, csodálattal figyeli minden mozdulatát, ha éppen rálát. Julcsi odaadja neki a cumiját, a kutyáját, szinte mindenét. Ma mosogatás közben kijött hozzám és közölte: Anna játszik cipővel. És tényleg, odatette neki a járókába az egyik cipőjét, Anna épp kezdte volna rágicsálni, ha nem érek oda időben. Még szerencse, hogy Julcsi ilyen beszédes és jelenti az eseményeket.

Ma ebédnél Julcsi jó sokat evett, levest sok zöldséggel, aztán sült csirkecombit rizzsel. Már úgy tűnt, hogy végzett, ezért összeraktam a maradékokat a cicáknak. Erre kért még és nevetve közölte: Julcsi megeszi cicákét. És tényleg megette. Közben meg Annát szórakoztatta, játszotta neki a kismalacot: Uiuiui, jöfjöf.

2007. június 2., szombat

Az ország elveszett

Julcsi ma ezt a mondatot ismételgette egész délután. Remélem, nincs jóstehetsége.
(A mondat egyébként egy Halász Judit CD-n hangzik el.)

A délutáni alvás után pedig az első megállapitása az volt, hogy: Apa megy utánfutóval. Ez tényleg igy volt, de csak abból a telefonbeszélgetésből tudhatta, amit akkor folytattunk, amikor ő aludt.

Kinga elvitt minket anyukájának a kertjébe meggyszüretre. Nagyon jól éreztük magunkat, Julcsi sokat segitett, átpakolt egy doboznyi barackmagot egy másik dobozba, szedett magának epret, és jóóóóó sokat evett, mint mindig, ha másoknál van.

Anna aludt egy kicsit a jó levegőn. Szegénykém nagyon nyűgös mostanában, talán fáj még egy kicsit a szája, talán csak próbálja megkövetelni a kórházi napok alatt kapott teljes odafigyelést, foglalkozást. Majdnem sikerül is neki.

Julcsi szorgalmasan kenegetett minket naptejjel:
















Néhány kép a lányokról