2007. szeptember 27., csütörtök

Szösszenetek

Julcsi reggel nyafizva ébredt. Miután kivettük a kiságyból, az ágyunk mellett sündörgött, nyafogott, kiabált. Ha valami van mögötte, meg szoktam kérdezni, mi a baj. Most úgy éreztem, csak ok nélkül nyüglődik, ezért rászóltam, hogy hagyja abba. Nem hagyta. Apja is rászólt, nem hagyta. Aztán szóltam Karcsinak, hogy ne is figyeljünk rá, majd abbahagyja. Valóban, még pár nyaffantás után igy szólt a fel nem tett kérdésre sirva, ámde lényeglátóan válaszolva:
Az a baj, hogy sirok.

Este nézte apát és felfedezett rajta egy anyajegyet.
Mi ez?
Anyajegy.
Neeeem. Apajegy.

Anna utánoz. Tegnap, amikor a műanyag bociját megszemélyesitve épületes társalgást folytattam vele, válszolt, hogy Búúúú.

Nincsenek megjegyzések: