2007. november 28., szerda

Ilyenek a lányok...

Julcsi
Mostanában kedvesebb, mint régebben. Néha már magától bújik, puszit ad, holott régebben nehezen lehetett rávenni erre. Tegnap Flórával is kedves volt, megtörölgette a kezét, aztán a tenyerébe akarta venni kis barátnőjét.
Rossz evő lett, sajnos és nagyon válogat. Szerencsére az almát nagyon szereti, abból bőven kap. A húst, a zöldségeket nem nagyon eszi, a levesben főtt sárgarépa kivételével. Néha azért lecsúszik pár falat másból is.
Még rosszabb alvó. Leteszem az ágyba és már áll is fel, hogy ő kiszáll, holott egy perccel azelőtt aludni akart menni.
Nagyon okos, rengeteg dalocskát, mondókát tud, mondogatja is őket, sokszor tizszer is elismétel egy-egy rövidebbet. Nagyon aranyosan, átéléssel énekel, mutatja közben a csigabigát a tenyerében, vagy a fákat, ahogy fújja őket a szél.
Szépen szinez, szeret nyomdázni. Sajnos nincs sok alkalom kézügyeskedni, mert Anna még kicsi hozzá és mindent a szájába vesz, amit előveszünk.

Anna
Kis tünemény, nagyon kedves, bújós, ragaszkodó. Szeret puszilkodni, buccolni. Ha megkérdezem, mutatja az orrát, szemét, fülét, száját, lábát. Nagyon szeret ilyet játszani.
Sokat gondolhat a kutyákra, mert időnként ugatni kezd.
Pár napja hajlandó eszegetni zöldségpürét, csirkemájat, főtt répát rágcsálva. Az almát már régóta megeszi, reszelve keveset, inkább harapdálva.
Tejterméket még nem kaphat, mert ekcémás a bőre.
Nagyon rossz alvó, sokszor felsir. Nappali tündér, éjszakai rém. Julcsi is ilyen volt, sőt, még most sem sokkal jobb alvó.

Lányok egymás közt
Egyre kedvesebbek egymáshoz. Tegnap Julcsi megetette Annát kölesgolyóval, aztán megsimogatta és megfésülte. Anna is nyújtja Julcsinak az ételét kóstolásra.
Ha rossz kedvük van és mindegyikük épp rám akar mászni, ellökdösik egymást. Szerencsére ez ritka és egyelőre ebben ki is merül a féltékenységük.


2007. november 25., vasárnap

Keszei Pista bácsi

Ma meglátogatott minket Keszei Pista, aki igazából csak Julcsinak Pista bácsi, mindenki másnak Pista, István.
Leginkább csak a lányokról szoktam irni, de ezt a jelenséget meg kell örökitenem. Őrület. 87 éves, és olyan fiatalos, lendületes, üditő jelenség, hogy csak ámulok. Élvezetesen mesél az életéről, múltról és jelenről - naná, hiszen élvezi is az életet. Mindenkire emlékszik, a szép lányoknak és nőknek kortól függetlenül udvarol, nagy gourman, klasszikusokat és moderneket olvas...
Ha férfi lennék, ilyen szeretnék lenni 87 évesen.
Párizsban él, de már többször járt nálunk Monoron.
Isten éltesse sokáig!

Lili néniről is külön fejezetet kellene irni, remélem, eljön hozzánk hamarosan és ezt megtehetem. ő 90 éves, pici, fürge, energikus. Még ma is zongorázik, önálló esteket ad.
Remélem, a lányoknak még sokáig irhatok mindkettőjükről.

2007. november 22., csütörtök

Két kép


Karcsi újra itthon

Hétfő éjjel megérkezett Karcsi Párizsból.

Másnap reggel Anna nagy örömmel nyugtázta, hogy végre teljes a család. Reggeli közben odaadóan szemlélte apját az etetőszékéből, rámutatott és ujjongva mondta: apa.


Julcsi még akkor éjjel 11 körül felkelt, vizet kért, apa ment be hozzá. Első meglepetésében még nagyobb hévvel követelte a vizet, aztán meg ki akart szállni.
Nem volt hajlandó odamenni Karcsihoz, az én ölemből szemlélte és várakozott, hogy valami meggyőző magyarázatot kapjon arra, miért hagyta itt apa újabb egy hétre. Jó hangosan még azt is megkérdezte: nagypapi hol van? Szóval kétség nem férhetett hozzá, hogy neki ugyan mindegy, itt van apa vagy nincs. Mint egy sértődős felnőtt. Aztán amikor elmagyaráztam neki újra, hogy apának Párizsba kellet mennie, dolga volt, zongorázott, de sietett vissza hozzá, akkor végre odaszaladt Karcsihoz és nem lehetett leválasztani róla. Velünk aludt el a nagyágyon.
Ő ilyen. Amikor kórházba kellett mennem, először a szülés után 10 nappal, mert bennem hagyták a méhlepény egy darabját, majd másodszor, amikor Annát a hordozós baleset érte, nagyon-nagyon megbántódott. Szegény, nem csodálom, hirtelen eltűntem az életéből pár napra. És mind a kétszer úgy, hogy nem gondoltam előre, hogy bent kell maradnom. Mindkét alkalommal a kórházban csak akkor volt hajlandó szóba állni velem, amikor pontosan, felnőttesen elmagyaráztam neki, miért kellett eljönnöm otthonról.

Egyébként ő nem tud velünk aludni. Mások gondterhelten mesélik, hogy a kétéves gyerekük éjjelente átköltözik az ágyukba. Nálunk forditva van: ez az egyetlen este volt, hogy Julcsi velünk aludt el, és hajnalban sirva ébredt, hogy vissza akar menni a kiságyába.

2007. november 17., szombat

Nagypapi szülinapja

Nagypapi eljött hozzánk, igy felköszönthettük a 73. szülinapján.
Jó nagyot hancúrozott a lányokkal, akik lógtak rajta és nagyokat kacagtak. Annával sikerült is megörökiteni is őket:

Nagypapi talán haza is vitte volna Annát a nadrágzsebében, ha nem buknak le már az első lábikó elbujtatásánál:

Később átmentünk Tibiékhez koccintani (merthogy Tibinek is szülinapja volt), Julcsi Adrival játszott, Anna pedig vagy rámtapadt, vagy a szobában sürgölődött elfoglaltan. Hazafelé már az autóban kidőltek:


Még egy ráadás kép tegnapról, amikor a maci fényképezkedett:

2007. november 16., péntek

Marika néni

Marika néni nagyon bevált a lányoknál.
Anna nem visit annyira az öltöztetésnél (sinadrág, kabát, sapka, nem egyzserű szegénykének), ha mondom, hogy megyünk a mamához. Ja igen, mert mamának hivják. Először furcsálltam, de sajnos nálunk az erre az elnevezése jogosultak már nem élnek. Igy hát nincs is más jelentéstartalma számukra, úgyhogy Marika néni a mama. Na szóval ha megérkezünk, Anna rögtön számba veszi a tárgyakat a szobában és mosolyog Marika nénire. Legutóbb már el is aludt a vállán, ami nála a teljes bizalom jele, mert nem könnyen alszik el.
Julcsi meg úgy követi,mint egy kiskutya, figyeli, mit csinál, tanul tőle. Ráadásul Marika néni nagy nevelő, úgyhogy sok hasznos dolgot tanul tőle.
Marika néni meg is szokta etetni, úgyhogy amint megérkezünk, Julcsi, aki nem túl jó evő mostanában, enni kér. Amikor értük megyek, akkor meg nem tudunk rögtön elindulni, mert megint enni kér.

2007. november 12., hétfő

Lánysereg Karcsi nélkül

Karcsi szombaton megjött Németországból, majd ma, vagyis hétfő reggel továbbindult Párizsba.
Hétvégére a lányok kis ördögfiókává változtak. Szombat este annyira örültek, hogy Annát alig tudtam elaltatni, kalimpált szopi közben kezével-lábával.
Ma délelőttre ismét szelidebbek voltak, mintha éreznék, hogy most nem lehet annyit csintalankodni, anyával együtt kell működni.

Tegnap Julcsi közölte apjával, hogy ő undoritó. Mármint hogy ő, Julcsi. Karcsi csak nézett, hogy ilyen őrültséget meg ki mondott neki. Mire ő: nagypapi mondta, hogy undoritó vagyok. Karcsi egyre inkább hitetlenkedett. Rákérdeztem, mit is mondott nagypapi, hogy mi ő, huli... Huligánpalánta. Azt mondta a nagypapi, hogy huligánpalánta vagyok! Vágta rá nagy örömmel, mindenki megnyugvására.

Mostanában, ha valami rosszat csinál, jön hozzám és mondja: Nagy butaságot csináltam.
Ma más szempontból nézte a dolgokat:
- Anya, nagy butaságot csinált a viz!
- ???
- Kiömlött a szőnyegre.

Anna pici mutatóujjával mindent mutogat: lámpát, órát, cicát az ablakban, embereket, ha megnevezzük őket. Kedvence az orr, jól megfogja minden és mindenki orrát, ha kérjük.

2007. november 7., szerda

Séta nagypapival

Először Anna ébredt arra az ebéd utáni alvásból, hogy itt a nagyapi: huncutul kacsintgatott rá sokáig. Aztán Julcsi is megörült, rögtön munkára fogta: szinezgetnie kellett a kifestőkönyvben.

Sétára indultunk, nem sikerült hosszúra, mert elkezdett esni. Viszont végre készült pár kép a nagypapiról is, meg végre valaki velem is készitett képet.

Reggeli monológ

Ébredés után Julcsi nagyon aktiv volt, ellentétben velem, aki az ágyon fekve figyeltem a nagy sürgölődést:

- Megittam az almalét. Feltettem a poharat, hogy ne igya meg a mókus.
- Mókus???? Milyen mókus?
- Aki kint van. Megyek és megitatom a mókust almalével.
Julcsi jobbra el, majd vissza, felforditott tenyerében mintha ülne valami.
- Itt van a farkas.
- Farkas????
- Ne félj, nem harap meg titeket.
Jobbra el, majd vissza, felforditott tenyérrel.
- Itt van a kismalac. Leteszem anya kezére, hogy mendegéljen.

2007. november 6., kedd

Anna első szavai

Anna már használ néhány szót.
Ha sir, egyértelműen azt sirja: anya, anya. Más helyzetekben még nem örvendeztet meg ezzel a megszólitással. Mondja a kutyára, hogy vava, a lámpára, hogy ...pa, ma pedig a tévében látott babára mondta, hogy baba.
10 hónapos.

2007. november 5., hétfő

Apa elutazott

Németországba. Megbeszéltük Julcsival.
- Julcsi, apa elutazik.
- Hová utazik?
- Németországba. Repülővel.
- Majd ha nagy leszek én is elutazok apával. Nekem nőni kell.
- Anya is jön majd, meg Anna is.
- Meg a nagypapi.

2007. november 2., péntek

Esti huncutkodás

Hatalmas birkózás volt az ágyon, amit meglepő módon mindkét fél nagyon élvezett, legalábbis a nagy kacajokból ez derült ki.





Ebből a mókából a legnagyobb gyerek sem maradhatott ki.

Hatkezes




2007. november 1., csütörtök

Tropikárium

Nem gondoltam, hogy ez ilyen jó hely. Fantasztikus az óceánok élővilága, gyönyörűek a vizben úszó, sikló, táncoló állatok, és hatalmas nyugalom árad belőlük. Szuper lehet búvárnak lenni, ha még mesterséges körülmények között is ilyen jó érzés a vizi világba csöppenni.

Julcsi kicsit álmos volt, de azért tetszett neki. Anna végig örömködte a sétát, beszélgetett a halakkal, mutogatott.
Utána ettünk és sétálgattunk az üzletek között. A lányok nagyon jól viselkedtek, ami leginkább annak köszönhető, hogy hatan voltunk kettőjükre: Mariann, Nóri és barátnője, Kitti, Adri és barátnője, Dóri, és én.