2007. december 28., péntek

Folytatásos Karácsony

25-én nagypapival karácsonyoztunk:


26-án pedig Mariannéknál, nagypapival együtt. Adri beavatta a lányokat a mágneses könyv titkaiba:

2007. december 25., kedd

Ünnepeltünk



Már nagyon vártam a Szentestét, hogy mit szólnak majd a lányok a karácsonyfához, a fényekhez, a diszekhez. Ámulva nézték a kidiszitett, kivilágitott fát, de nem volt nagy ujjongás. Persze örültek, csak valahogy nagyobb ovációra számitottam.

A műanyag konyha viszont osztatlan sikert aratott. Julcsi hozta a plüssállatait és újságolta nekik: Nézzétek, mit kaptam! Nézzétek, mit kaptam! Annának is nagyon tetszik a konyha, szépen játszanak egymás mellett, Julcsi pedig néha meg is eteti Annát.
Elkövettem azt a hibát, hogy Julcsi dvd-t is kapott, Kisvakondosat. Persze nem tágitott, amig meg nem néztük. Ime, kis családom, amint belemerül Kisvakond kalandjaiba:

Másnap reggel, amig a reggelit készitettem, Julcsi bent rajzolt. Szaladt megmutatni a művét: egy zöld ovális volt, benne karikákkal, rajta egy fekete kör: Jézuskát rajzoltam, pöttyös Jézuskát.

2007. december 20., csütörtök

Anna járni tanul

Érdekes, mennyire másképp történik nála, mint Julcsinál annak idején. Pedig úgy néz ki, nagyjából akkorra fog elindulni, mint a nővére.
Én nem akartam vezetni az egyiküket sem, az az álláspont győzött meg, amely szerint jobb, ha magától tanulja meg a gyerek az új mozgásformákat, amikor megérik rá. Ráadásul a mászás állitólag fejleszti a kicsik agyműködését, jó, ha hosszú ideig másznak.
Julcsi nem is hagyta, hogy vezessék, sirva fakadt, ha valaki ezzel próbálkozott. Aztán egyszer csak elindult.
Anna imád menni, megállithatatlan. Nem tudom nem vezetni, kiköveteli. Ha meggyőz és belém kapaszkodhat, hihetetlen sebességgel indul el, alig győzöm követni, nehogy hátra essen. Egy kezemet fogva biztosan jár, néha persze elveszti az egyensúlyát. De a kezemet nem engedi még el.
Valamiben viszont hasonlitanak: mindketten nagyon nyűgösek voltak, mielőtt elsajátitottak egy-egy új mozgásformát.

Julcsi autója

Karcsi indult Pestre és megkérdezte, vajon melyik autóval menjen menjen: az Opellel, vagy a Golffal. Julcsi szaladt ki a szobájából és hozta a kis piros autóját: Apa, ezzel menjél!

2007. december 16., vasárnap

Itt a tél!

Végre igazi tél van. Karcsi és Julcsi épitettek négy hóembert (apa, anya, Julcsi, Anna), két hócicát és egy hó-alvókutyust.
Vagyis az utólag anyahóembernek kinevezett darabot még én csináltam Julcsival tegnap. Ha tudtam volna, mi lesz a sorsa, szebbet alkotok:

Anna eközben aludt, szerencsére, mert ő nagyon csipi a kinti időtöltést. be van szoritva a babakocsiba, sok ruhában, csak vágyakozva nézi, hogy mások szaladnak.
Délután szánkózni voltunk, Julcsi nagyon élvezte, nagyokat kacagott. Karcsi húzott mindhármunkat. Anna igazán csak azt élvezte, amikor kézen fogva járhatott a hóban.

Popsitörlés apa-módra

Néhány napja észrevettem, hogy az ágyon a pelus mellett a domestoszos takaritókendő hever. Rögtön gyanús lett a dolog, bár reménykedtem, hátha mégsem. Hiú remény volt: Karcsi napok óta azzal törölte a popsikat. Ezúttal szerencsének mondhatom, hogy nem túl gyakran teszi, napjában maximum egyszer.
Jelenthetem tehát, hogy a lányok popsiját fertőtlenitettük. Szerencsére nem lett piros tőle egyiküknek sem.

2007. december 15., szombat

Esett a hó!!!!!

Tegnap végre leesett a hó. Igaz, hóembert nem tudtunk belőle épiteni, de Julcsi (a bejárónőnk) élvezte a keritések letakaritását.

Kis jegesmedvénk nem élvezte annyira a téli sétát, talán zavarta a vastag bundája.

Felfogadtunk egy takaritónőt

Ime, ő az:


2007. december 11., kedd

Esti mese tőlem nekem

Julcsi ma nehezen aludt el. A számitógépnél jegyzeteltem, mit mesél magának:

Esztike, hol lehet a tej, Esztike? Mentem az úton, cica, és elestem egy kőben, cica. Esztike megkérdezte a cicától, hogy hová tette a tejet. Fel kell törölni a tejet.
Megitta biztos mind Esztike.
Hová lett a tej meg a vaj?
Elment, a csillag is elment, a holdacska is, a cica is, meg a kiscsirke is.
Én ittam meg, a Julcsi itta meg! A holdacska se, a bárányka se, az elefánt se itta meg.
A cica itta meg az összeset, a kiscica.
Hazament a kutya is, meg a bárányka, a nagy kutya, a kisebb kutya meg a nagy kutya. Nem ment el a maci se, a hordozó se, a csillag se, a fenyőfa se ment el.


De ki lehet Esztike?

2007. december 10., hétfő

Lili néni

Lili néni igazolta a fürgeségéről irt megjegyzésemet: már meg is látogatott minket. Még mindig nagyon csinos.
Julcsi ma sokat emlegette: Lili néni ezt mondta, azt mondta...
Ja, és azt is mondta, hogy tisztán énelekel. Mármint Julcsi. Sajnos ennek a megállapitására én nem vagyok alkalmas, és csak reménykedem, hogy az éneklésemmel nem rontom el a hallását. Egyelőre szereti hallgatni.

2007. december 8., szombat

Ma láttuk is

a Mikulást, aki a mai gyerekekhez már nem csak december 6-án érkezik, hanem egy héten át, hol itt, hol ott. Most a mi házunkba jött, ajándékot hozott Enikőnek, Józsikának, Laurának és nekünk.
Julcsi tágra nyilt szemekkel, kiváncsian, de távolságtartóan figyelte, némi kétely is volt a tekintetében. Anna őszinte rajongással nézett rá.
Sajnos ez lett a legjobb képünk az eseményről (Mikulás, ha neked van jobb, szóljál!):

Anna már szinte jár

Egy kézen fogva vezetjük (ő akarja, én inkább nem tenném), ügyesen lépked. Ha elengedjük a kezét, ácsorog egy kicsit.
Hú, nemsokára szaladhatok utána.

Mackóbáb

Julcsi két hete elhozott Kinga zeneovijából egy mackóbábot, egyszerűen nem volt hajlandó megválni tőle. Megkaptuk, majd visszavisszük.
Valamelyik nap lengette és közölte: Ez a mackó az én lelkem.

2007. december 7., péntek

Nálunk is járt éjjel a Mikulás

Hozzánk mindig Karcsi születésnapján jön, igy egész nap ünnepelünk.
Éjjel Miki a kiscsizmákba tette a csokit, mandarint, diót, babakekszet. Reggel jót lakmároztunk belőlük.


Délután pedig átjöttek Mariannék és Anikóék Karcsi-köszöntésre.

Más dolgok is történtek közben. Például fényképezkedett a delfin:


Anna meg ácsorgott:

2007. december 3., hétfő

Keresztelő

Tegnap volt Anna keresztelője, a monori református templomban keresztelte Schaller Tamás. Julcsit annak idején Pesten, az Üllői úton keresztelte Székely János atya (akit a Sant'Egidio révén ismerek), katolikus templomban. Tulajdonképpen nem bánom, hogy egyikük református, másikuk katolikus lett, ez legalább kifejezi, hogy nem tartjuk olyan fontosnak a különbségeket.

Mariann és Tibi lettek a keresztszülei.
Kapott tőlük egy nagyon szép dobozt, amiben a babadolgait gyűjtögethetjük. Eddig is gyűjtögettük, nejlonszatyorban, igy most végre méltó helyre kerülnek.
Nagyon szép volt Anna a rózsaszín ruhácskájában. Egészen a szertartás kezdetéig jókedve volt, sajnos a türelme épp az istentisztelet kezdetén fogyott el. Nem csodálom, nagyon rosszul aludt előző éjjel, és már álmos volt. Bezzeg aztán a gyerekmegőrzőben a kicsik között feléledt, virgonckodott, esze ágában sem volt aludni.
Itt volt nagypapi, Erzsi, és Tibiék lányai. Elég rossz képeket készitettünk, mint minden fontos eseménykor. Kiválóan meg tudjuk örökiteni a fürdést, kakilást, evést, de a különleges alkalmakkor a nagy igyekezetben valahogy mindig rosszul sikerülnek a képek.