2008. december 28., vasárnap

Karácsony Mariannéknál


És otthon, a tőlük kapott pihe-puha nyuszis fürdőköpenyben:

Kisjézus és társai

Elég nagy ideológiai zűrzavar uralkodik a Karácsony körül mifelénk. Julcsi szájából ilyesmi mondatok hangzanak el: Most én vagyok a télapó és megyek a karácsonyfához, hogy megnézzem, mit hozott a Jézuska.
Koncepcióm szerint az angyalok díszitik a fát, hozzák az ajándékot, és Jézus születését ünnepeljük. Télapó, Mikulás már hazamentek.
Julcsi azonban remekül kombinálja ezen szereplőket. Ráadásul nagyon izgatja a bibliai történet, gondolom, az ovis hittan hatására. Talált magának egy textilvirágot, aztán egy műanyag égősorról való műanyag virágot, és azokkal akart még aludni is, azt mondogatta, az az ő szent virágja. Az is kiderült róla, hogy Szűz Mária virágja.

Karácsony


Nagyon vártuk, készültünk, jött nagypapi,
,
akivel teljessé vált kis családunk.


Itt egy zárójeles megjegyzés következik, miszerint mindig is nagy családra vágytam, és most 5 főből áll a szűk család, akik karácsonykor összegyűlünk. Kár, hogy nem élnek Karcsi szülei, az én anyukám, nekem nincs testvérem, Karcsi testvéreivel pedig nem olyan szoros a kapcsolat, mint kellene, mint jó lenne.
Mi öten persze örülünk egymásnak:)
Mig az angyalok a fát diszitették, a lányok Irma néninél "kényeztetődtek". Hazaérve elámultak, bár nem annyira, mint vártam. Julcsi nagyon örült, hogy hallhatta az angyalok csilingelését, de aztán kiváncsian belenyúlt egy lehullott csillagszóró-szikrába, és onnantól kezdve szegény csak sirdogált és fájlalta az ujját.
Nagy baj nem lett, de épp az ajándékok kibontását nem élvezte. Az idei karácsonyi képeken ezért főként Anna látható, aki lelkesen, a tőle nem szokatlan nagy lendülettel bontogatta, nézegette a csomagokat.


A tépőzáras, szeletelhető ételek nagy sikert arattak.

2008. december 22., hétfő

Ki hol alszik

Az elmúlt napokban Anna felboritotta a már nyugodnak tűnő éjszakai életünket. Egyszer csak nem volt hajlandó az ágyában aludni. Ennek előzménye, hogy amikor megállás nélkül köhögött, átvittem az ágyunkba és rajtam pihent, amig meg nem nyugodott. Aztán elkezdte mondogatni, hogy ő a nagyágyban alszik. Kitartó volt, átjöhetett, gondoltuk, nem lesz az olyan rossz. Julcsi ügyesen, nagylány módjára meggyőzte, hogy tegyen úgy, mint ő: a saját ágyában alszik el, és éjjel, amikor felébred, átjön. Egy éjszakára működött a meggyőzés. Másnap azonban nem akart a kiságyban elaludni, és hosszas küzdelem után arra jutottunk, hogy letesszük a gyerekszobában álló ágyról a matracokat a földre, azon aludhatnak a lányok együtt. Csakhogy Anna éjjel engem követelt, igy hát átmentem. Ez két éjszakán át ment, de annyit forgolódtak a keskeny matracokon, hogy alig aludtam. Márpedig ha én nem alszom, az senkinek sem jó. Akkor megint keményebben reagáltam, a kiságyban kellett elaludni. Anna azonban másfél órán át hajtogatta, hogy ő nem fekszik le, nem is feküdt, aztán akarata ellenére elaludt. De hajnalban kezdődött újra a harc. Másnap este megint: ott ült az ágyában, állni már nem volt ereje a fáradtságtól, és hajtogatta: igy akarok (mármint hogy nem fekszik le, úgy akar maradni, állva, aztán ülve). Ezen a ponton annyira megsajnáltuk, hogy beadtuk a derekunkat. A felállás tehát az, hogy négyen alszunk a nagyágyban. Néha fejtől-lábtól, annyit forognak.
A megdöbbentő pedig az, hogy Anna elsöprő győzelmet aratott. Hősisesen küzdött és nyert. Szilveszterkor lesz két éves. Mi lesz itt később???




Az első kimenő

A lányok tegnap éjjel nem aludtak itthon. Karcsi ádventi hangversenye után rendszeresen elmegyünk vacsorázni, ilyenkor több barátunk érkezik Pestről, és a helybéli barátok is velünk tartanak.
A lányok erre való tekintettel kimenőt kaptak, Irma néninél aludtak. Julcsi meg volt szeppenve, amikor elmentem, de aztán nagyon jól érezte magát, csakúgy, mint Anna. Igazi nagymamás kényeztetésben részesülnek, minden kivánséguk teljesül. Együtt aludtak a nagyágyban, és Julcsi még DVD-t is nézhetett előtte, igazi paradicsom lehetett. Ja, és senki nem veszekedett velük, hogy rakjanak rendet, ne ficánkoljanak az öltözésnél, és különben is, aludjanak már, ne viháncoljanak.
Jó dolog egy nagymama, még ha pótnagymama is. És kicsit rossz érzés, hogy én ezt nem tudom megtenni velük, mert mindig van valami, amin kitör a botrány. Persze van viháncolás, esti mese, összebújás, de sajnos van veszekedés, szófogadatlanság és türelmetlenség is bőven.

Legyél Jézuska

Apa, játsszunk olyat, hogy te vagy a Jézuska!
Igy kiáltott fel Julcsi az egyik nap. Jót mosolyogtunk rajta. Aztán ma a konyhában (ami kilométerekre van a gyerekszobától) sütés közben Julcsi szaladgált fel-alá, hogy ő most Jézuska, és felnőtt. Karcsival játszottak valamit aszobában, azt hiszem, holnap, megpróbálok némi ideológiai rendet varázsolni.
Amúgy is ideje lenne tisztázni, ki is hozza a karácsonyi ajándékokat. Én az angyalokra szavaznék.
A készülődést egyébként egyelőre nem zavarja az ideológiai zűrzavar, a mézesek szépek lettek, egész nap karácsonyi dalokat éneklünk,a fő szerepjáték pedig az, hogy Julcsitélapó ajándékokat hoz a puttonyában.

Mi leszek, ha nagy leszek

Anya, ha megnövök, óramanó leszek!
Mondta Anna.

Bibi, a szupertitkos barát

Sokszor hallottam már arról, hogy a gyerekeknek olykor van képzeletbeli barátjuk. Egy időben Julcsinak is volt, Bibinek hivták, néha beszélt hozzá, de ha rákérdeztem, ki ő, azt válaszolta, senki. Megértettem, hogy Bibi személye bizony titok marad előttem, Julcsi titka. Jelenléte nem is tartott sokáig, jó ideje eltűnt az életünkből.
Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Anna a játék pénztárgép telefonján Bibivel beszélget: "Szia Bibi, itt vagyok, jól vagy?", vagy "Irma néni vett kalácsot, gyere Bibi!"
Hmmm...
Két eset lehetséges:
1. Bibi valami archetipikus kép, és előbukkan sok kisgyerek életében.
2. A lányaimnak komoly közös titkaik vannak.
Ez utóbbira tippelek. És nagyon örülök neki. Most még...

2008. december 17., szerda




Csoki hegyekben, várakozás, akarat

A Mikulásnak nagyon tetszett, hogy ilyen szépen kitisztitottuk csizmákat, jó sok csokit hozott. Lehet találgatni, ki eszi meg:)

Julcsi nagyon szeret karácsonyi dalokat énekelni. Az ovis karácsonyon előadták a sok dalt, amit tanultak. Itthon pedig Gryllusz karácsonyi cédéjét hallgatja, és énekli, átkölti: "kék karácsony, kék a kis lába...".

Anna is vele énekli, leginkább ismétli, aztán bezsonyganak, Julcsi átkölti, Anna kiabálva, hatalmas beleéléssel utánozza, és nagyokat kacagnak.

Anna akaratossága a második szülinapja felé közeledve rohamosan nő. Nem lehet ellentmondani neki, pedig én sem vagyok kismiska.
Az utóbbi napokban a lefekvés körül folyik a harc: a nagyágyban akar aludni. És persze mi is ott szeretnénk aludni. Végülis ha összehúzzuk megunkat, elférünk, de szeretném, ha nem ott aludna el. Először ezt meg is értette, éjjel átjöhetett. De aztán ez sem volt elég. Akkor kijöhetett a kiságyából és matracon alhatott el Julcsival a gyerekszobában. Egy boldog este után ma már ez sem volt jó. Végül ugyanez a felállás volt, bónuszként pedig én is ott maradtam vele, amig el nem aludt. Várom a fejleményeket, mi lesz év végéig. Lehet, hogy szilveszterkor már a csilláron alszik...

2008. december 6., szombat

Várjuk a Mikulást




Apa szülinapja




A nagypapival bővült lánysereg megünnepelte apa holnapi szülinapját, az ünnepelt ugyanis holnap hangversenyre meg.
Azt hiszem, jó ajándékokat kapott, legalábbis most eltűnt, szerintem olvas:) Bár nem igazán értem, mi érdekes van egy rádiótechnika évkönyvben és egy rádiótörténeti könyvben, de hét izlések és pofonok...

2008. november 29., szombat

Apa nélkül

Két napja apa nélkül vagyunk, és ebben a helyzetben még szembetűnőbb, mennyit változtak mostanában a lányok. Egyedül vagyok velük egész nap, és mégsem fáradok el. Hiába, okosodnak.
Én meg kihasználom a helyzetet és almozok a lakásban: Karcsi, remélem, ezt olvasod, igy nem sokkol majd annyira, ha nem ismersz rá az otthonodra:). Várunk haza!

2008. november 28., péntek

Julcsi mondókatára

Julcsi nagyon kreativ módon bánik a mondókákkal. Ma reggel zabkása-főzés közben megkérdezte: Mit sütsz, kis szűcs (azaz szücs)? Mit sütsz, kis anya?
Mire mondtam, hogy zabkását, de nem sütöm, főzöm.
Erre ő: Mit fősz, kis anyaszüccsöm?

2008. november 26., szerda

Bölcsi

Anna bölcsibe jár. Tegnapelőtt fél órát töltött ott, tegnap másfelet, abból felet nélkülem, ma pedig két órát, nélkülem. Az első két nap nem akart elengedni, de amint elmentem, abbahagyta sirást. Ma egyáltalán nem sirt, és azóta is boldogan meséli az élményeit.
Van neki egy Zsókanénije, meg egy Esztinénije, nagyon helyesek. Zsóka néni szerint vidám volt, folyamatosan beszélt, osztogatta az utasitásokat, hogy mit játsszanak, mit énekeljenek, evett, játszott többiekkel is. Örülök, hogy ilyen nyitott lánykáim vannak.

Párbeszéd

Julcsi: Nekem hosszabb a lábam.
Anna: Nekem hosszabb.
Julcsi: Az enyém már földig ér.
Anna: Az enyém is földig ér.
(Zárójelben megjegyzem, hogy két kis törpe beszélgetett, ma mértem meg őket: Julcsi 87 centi, Anna pedig 79.)

2008. november 23., vasárnap

Jó testvérkék

A lányok két napja olyan jó testvérek, hogy csak tátom a számat és halkan fohászkodom, bárcsak mindig igy lenne. Ebből kiderül, hogy nem igy van, naná, hogy nem, néha ölik egymást.
Most épp óvódást játszanak, Julcsi az óvónéni és megterit Annának, az ovisnak.
Délelőtt elmentem református istentiszteletre, és ott van gyerekmegőrzés: ma a múltkori sirás miatt a tőlük kicsit rettegő felvigyázók örömére remekül érezték magukat, pedig a kocsitól a bejáratig majdnem elfújt minket a jeges orkán.

2008. november 17., hétfő

Gryllus koncert


Nagypapis hétvége

Igazi nagypapis olvasós-hancúrozós hétvége volt, örült az aprónép. Julcsi órákig képes hallgatni, hogy nagypapi olvas, mesél, beszél hozzá.


Márton napi borünnep

A lányok ugyan nem élvezték, de szép képek készültek róluk, még mielőtt kinyilvánitották volna nemtetszésüket:



Hány?

Julcsi mutatja az ujjait:
- Anya, ez hány?
Erre Anna:
- Julcsi, hánysz?

2008. november 13., csütörtök

Délelőtt Annával

Amikor Julcsi oviban van, mi Annával pedig kettesben itthon, nagyon meghitten telik a délelőtt. Ritkán van ilyen, mert el szoktunk menni sétálni, vagy boltba, játszóházba, ide-oda, olyankor mozgalmasabb az élet. Pedig az ilyen meghitt órák után mindig megfogadom, hogy többször leszünk itthon kettesben. Csak aztán másnap meg eszembe jut, hogy kell a friss levegő, kell a gyerektársaság..., szóval minden kellene egyszerre.
Anna ilyenkor sokat játszik magában, amig én főzök, pakolok. néha odajön hozzám, megölelget, az arcával hozzám bújik, jól megszeretgetem, aztán visszamegy (jó, közben sokszor kér valamit, vagy orrot kell fújnia...).
Szegénykém, már öt hete beteg, állandóan tele van az orra, köhög. A gégész egyelőre semmi extrát nem javasolt, köptető nappal, köhögéscsillapitó éjjel. Csak lenne már valami javulás. Ha valakinek van csodaszere, várom a javaslatokat!

Mese

Julcsi mesélte az oviból hazafelé jövet:
Képzeld anya, ma a madárkával megetettük a cicát. Néztük, ahogy eszik. Aztán felvettük a szárnyakat, és angyalkák lettünk, elrepültünk. Elrepültünk a kalitkába.

2008. november 10., hétfő

2008. november 9., vasárnap

Hétvége

Mostanában hanyagolom a blogot, pedig a sürgős munkákkal végeztem, csak valahogy elszoktam az irástól.

Pénteken bebizonyitottuk, hogy minden rosszban van valami jó is. Hárman lányok bementünk a pesti lakásba, mert gázórát cseréltek. Két picivel nem tűnt könnyen kivitelezhető vállalkozásnak, de minden várakozás ellenére vidám délután sült ki belőle. A lányok az üres lakásban rohangásztak az ott hagyott függönyökkel, aztán elbeszélgettek a szerelő bácsikkal. Elmentünk a Szent István parkba egy nosztalgia játszóterezésre, majd cukrászdát kerestünk, de az egyik túl flancos volt két maszatoló, visongó kiskorúval, a másik meg zárva volt. Nem adtuk fel, és keresés közben elmentünk a Pozsonyi Pagony mellett, ahol épp diavetités volt: bent ragadtunk, mindenki legnagyobb megelégedésére, és bőven kárpótolt az elmulasztott krémesért. Egy kedves kis kuckóban mesélt valaki, a nagyobbacskák figyeltek, a kicsik vidáman zsizsegtek, de valahogy ezt mindenki jól tolerálta.

Szombat délelőtt gyerektáncház, aztán gyümölcsfaültetés a kertben, csupa vidám program, annyira jó, hogy élvezték. A délutáni borkóstolót már kevésbé, de ezen annyira nem csodálkozom.

Most akkor bevallom, hogy iszonyú büszke vagyok, hogy két ilyen tündér gyerek anyukája lehetek. Sajnos, ha rosszalkodnak, a másodperc törtrésze alatt elfelejtem a büszkeségemet és visitó banyává válok, de azért az együtt töltött idő lényegesen nagyobb részét vidáman töltjük együtt, és sokszor csodálom őket, ahogyan játszanak, léteznek.

2008. október 31., péntek

Játék

Meghivást, kaptam a bűvös hetes játékra, Kriszta, köszönöm.
El kell árulnom hét dolgot magamról (miután belinkeltem, aki meghivott), és aztán tovább kell adnom a kérdést másik hét blogirónak, akiket megnevezek, és értesitem őket a saját blogoldalukon.

Eddig főleg a lányokról, irtam, de nem bánom, kezdjük:

1. Már egyetemista korom óta gyerekre vágyom, mégpedig lánygyerekre. Duplán is teljesült a vágyam, nem is akárhogyan, igaz, kicsit várni kellett rá.

2. Tizennyolc éves koromig rettentő szégyenlős voltam, igyekeztem megbújni, elmenekülni az esetleges kérdések elől, mára már kinőtt a csipám. Talán inkább a nagyszájú kategóriába tartozom, legalábbis nem adnak el a hátam mögött.

3. Egyáltalán nem értek a zenéhez, ezt mindig is sajnáltam, de mostanában egyre kínosabb, egy zenész férj mellett, és a lányok mellett, ha örökölték a tehetséget, hamar rájönnek, milyen hamisan énekelek. Most még szeretik hallgatni, de ketyeg az óra.

4. Szeretem a verseket, és egyre kevesebbet tudok róluk, belőlük, ezen változtatni kell. Az olvasás észrevétlenül kiszorult az életemből, átvették a helyét a gyerekek. Azt hiszem, nem tudok egyszerre több dologra folyamatosan figyelni.

5. Szeretek főzni, de nem szeretem, ha mindennapos kötelesség.

6. Szeretek társaságban lenni, barátkozni, sokan jönnek hozzánk látogatóba, olyankor nagy társaság is. Kedvelem a különleges embereket, még ha nem könnyen elviselhetőek is.

7. Még mindig keresem, mit is szeretnék dolgozni: voltam már tanár, tolmács, irtam interjúkat, jelenleg leginkább forditok, ezt (is) szeretem.

Kiváncsi vagyok Marina, PLF, piszke válaszaira. Többet nem jelöök meg, már sok embernél járt a játék, akik pedig személyes naplóként irnak blogot, már épp eleget elárultak magukról.

2008. október 29., szerda

Szép






Őszi szünet

Őszi szünet van az oviban, igyekszünk minden percét élvezni, ha már az időjárás ilyen kegyet gyakorol felénk, hogy süt a nap, kellemes langyos meleg van.

Tegnapelőtt elkészült a leendő házunk alapja, azaz megszűnt az átjárhatatlanság, ismét lett kertünk. Gyorsan szerveztem egy bababulit, fergeteges volt. Anna egész nap pörgött, aztán éjjel 12 és fél órát aludt, mint még soha. Julcsi is élvezte, naná, hiszen az ő korosztálya volt, és ráadásul még Flóra is átjött, aki nélkül nem buli a buli.


Ma játszóház, aztán séta Tetén, gyűjtöttünk bogyókat, növényeket koszorúkhoz, amelyek az elkövetkező napok programjait látva talán soha nem készülnek el.

Holnap Julcsival Misi mókus, bábszinház, Anna meg Karcsival zongoranézőbe megy.

Holnapután ismét bababuli, ezúttal vendégként, aztán Alma koncert.

Történt valami a lányokkal: megnőttek. Na jó, csak egy kicsit, de ahhoz épp eléggé, hogy kevesebb feszültség legyen bennem, ha tervezek velük valamit, akár egy itthoni semmittevést, akár boltba-menést, akár valami programot, akár sétát. Nagyon-nagyon helyesek, kedvesek, és csak néha-néha hisztiznek (már ahhoz képest, hogy a nap huszonnégy órából áll). És szivderitően jól játszanak egymással, nagyokat kacagnak együtt.

2008. szeptember 26., péntek

Annáról

Annáról nem is irtam, pedig igazán olyan jelenség, akivel nem lehet betelni. Vidám, mókás, okos, mindent tudni akar, mindent megmagyaráz. Úgy beszél, mint egy kis óvódás.
Kezd elmúlni az extra nyűgös, anya idegein táncoló korszaka, most inkább anyaszórakoztató és anyaszivmelengető időszakba lépett, bárcsak igy is maradna.
Nagyon szeret enni, meghökkentően sokat és sokfélét eszik egyszerre. Ha van közönsége, még rátesz egy lapáttal, úgyhogy hüledező arcok figyelik, mennyi fér még bele ebbe a pici testbe. Fér, bőven, ne tessék aggódni.
Nagyon mozgékony. Az esti meseolvasás úgy zajlik, hogy Julcsi ezer mesét is meghallgatna mozdulatlanul, közben Anna folyamatosan tornázik a lábamon (vagy Karcsién, mert mostanában ő a fő meseolvasó), egy pillanatig sem marad nyugton.

Miegymás

Jaj, annyi minden van még.
Például az, hogy Julcsi ovis lett. Az első sikertelen próbálkozás után szerencsésen (az is megoldás lett volna, hogy mégis itthon marad velem, de sikerült Flóra ovijába beiratni, éljen!) ovit váltottunk (egy hét elteltével).
Van két aranyos fiatal óvónénije, akiknél nincs fokozatos beszoktatás, hanem rögtön mélyviz. Julcsinak nagyon bejött ez a megoldás, na meg Flóra barátnőjének jelenléte. Először kicsit bizonytalanul búcsúzott el tőlem, első nap volt is egy icipici sirás, de tényleg csak pici. Azóta pedig szépen elbúcsúzik az ajtóban, puszit ad és megy játszani. Amikor fél négykor érte megyek, már nagyon vár és nem akar egy perccel sem tovább maradni, de szépen alszik ott és aztán uzsonnázik a többiekkel.
Az óvónénik szerint nagyon aranyos, játszik, nevetgél és osztja az észt. Egyszer például rászólt az ebédnél Flórára, hogy ne szürcsöljön. A vezetőséget is kiosztotta már, amikor épp akkor szerették volna megnézni, amikor ő a vécén ült.
Most egy hétig itthon betegeskedtek a lányok, remélem, az újrakezdés sem lesz nehezebb.

Másik hir, hogy van egy Irma nénink, nagyipótló szupernagyi. Nagyon szeretik a lányok, Anna különösen rajong érte. Együtt sütnek, főznek, kecskét etetnek, játszanak.
Marika néni mostanában nem érezte jól magát, nem tudott vigyázni a lánykákra (amit nagyon sajnálunk), és Orsinak sem jutott rájuk ideje a beteg anyukája mellett, ezért kerestünk valakit. Illetve annyira nem is kerestünk, mint amennyire találtunk. Bárcsak minden félig megfogalmazott vágyunk ilyen sikeres lenne!

Babazsúr

Nagyon régen nem irtam, pedig mindig történik valami.
14-én végre megtartottuk Julcsi babazsúrját, igaz, Orsiék és Gabiék végül betegség miatt lemondták, de itt volt Flóra Krisztával és Oti a kis unokatesókkal, akiknek külön örültem, hiszen eléggé szűkölködünk rokonokban.
Pedig én mindig nagy családról ábrándoztam, de mivel nekem nincs testvérem, ott nincs unokatesó, Karcsinak az egyik húga ugyan férjnél van, három gyerekkel, de ők nem tartják a kapcsolatot. A másik húgával, Jácinátval olykor találkozunk, de ott nincs (még) gyerek. Pedig én örülnék örülnék egy első unokestvérkének...
Szóval itt voltak a másodunokatesók:
Lacika (kis keresztfiunk), akinek nem kell a szomszédba mennie egy kis vadulásért, csodálkozva nézte, ahogyan Julcsi vadul:

Cili mesét olvasott az ünnepeltnek, akiről nem tudjuk, miért néz ilyen morcosan:

Volt kerti szaladgálás is, itt éppen leendő házunk helyén (merthogy ez is egy történés mostanság). Sajnos a kerthez nem a háttérben álló ház tartozik. Nem, nem is fotótapéta, csak olyan kedvesek a szomszédaink, hogy még azt is elnézik nekünk, hogy lebontottuk a keritést.

És egy csoportkép:

2008. szeptember 11., csütörtök

2008. szeptember 9., kedd

Julcsi három éves


El sem hiszem, hogy ilyen nagy lányom van! Ma sokszor csak néztem és csodáltam, milyen szép, okos kislány lett. Olyan gyorsan telik az idő!

Ünnepeltünk. Itt van nagypapi, és az ünneplésre eljöttek Mariannék, Nóri és Adri is, így aztán Julcsi és Anna részéről nagy viháncolásba torkollott a vacsora.
Julcsi kapott könyveket, ugrálólabdát, katicás táskát, gyurmát. Ez utóbbit a felnőttek, velem az élen, rögtön kezelésbe vették, alig maradt. Jó dolog gyurmázni.

2008. augusztus 30., szombat

A lányokról ez meg az

A lányok újabban jókat viháncolnak együtt. Előbb-utóbb persze sirásba fullad, Anna szalad hozzám, hogy "Júcsi megcsapott", de hamar újrakezdik a közös játékot. Főzőcskéznek, etetik egymást, altatják az állatokat. Most például együtt énekelnek és táncolnak. Vendégeskedik nálunk egy félig japán félig francia fiú nálunk, akit ha meglátnak, azonnal táncra perdülnek és jókedvük lesz. Valójában nem értem, mert a fiú egy szót sem szól, csak nézi őket, mégis olyan hatással van rájuk, mintha az ő szórakoztatásukra jött volna. Pedig ilyen szótlan embert én még sosem láttam. Őket ez nem érdekli, jó játszótársnak tekintik.
Anna elképesztően jól beszél, pedig alig 20 hónapos. És folyamatosan beszél, összetett mondatokkal, mindent megmagyaráz, mindent észrevesz és kommentál. Nagyon mulatságos. Olyan jó, hogy mindig ki tudja fejezni, mi jár a fejében.
Julcsi megtanulta kimondani az "r" hangot, szorgalmasan gyakorolja. Elég vicces, mert raccsolva, túlozva mondja. Igy hivogatja Annát: Anna, gyerrre. Nem érrrted?

2008. augusztus 29., péntek

Nyaraltunk

Kölcsön kaptunk egy házikót, köszönjük!
Gyönyörű kilátás nyilt a Balatonra, Györök felett, Becehegyen. Ilyen szép nevű helyen már eleve jó érzés nyaralni. Az már kevésbé volt jó érzés, hogy a nádtetős házban az amúgy is brutális allergiám még jobban tombolt. Ebből a szempontból viszont jó, ha az embernek kisgyerekei vannak, akik percenkét ezer kéréssel állnak elő, igy nincs sok idő szenvedni.

Voltunk az Afrika Múzeumban, hatalmas tetszett aratott a kicsik körében. nem is csodálom, igazán szép hely, különleges állatokkal, épp annyival, amennyit egy gyerek képes megnézni úgy, hogy nem fárad el teljesen. Nagy területen van, van tér, hogy sétálgassunk a szafariban. Hát mi sétálgattunk:

Törpegyerek törpekecskével, megcsodálják egymást:

A zebrapárt bátran megetették szénával, szinte a szájukba nyúltaka csikos lovacskáknak, aztán elégedetten továbbálltak:

Szafarivadászaton:

És itt már a strandon, bár nem strandidőben, de vidáman:

Egyszer volt egy kemence...


Kisoroszlánok a kőoroszlán szájánál:

Anyalovacska, meglovagolható és vezethető:

Anyaszendvics:

Apanyúzás, kedvenc elfoglaltság a strandon. Itthon is bevezetjük, tetszik:

Nyáresti idill: