2008. január 14., hétfő

Mispolcra, mispolcra...

Karcsi Miskolcon van, és a már beszélni tudó lánya ezt ismételgeti elalvás előtt: mispolcra, mispolcra. A másik, aki még csak izlelgeti a szavakat, biztosan szintén gondol rá elalváskor.
Nap közben pedig ezt mondogatja Julcsi: Ha nagy leszek, én is mehetek apával mispolcra. De még kicsi vagyok.

Hétvégén nagypapi megmentett minket attól, hogy édeshármasban untassuk egymást. Pedig mondtam neki, hogy segiteni nem kell, csak akkor jöjjön, ha van kedve. Szerencsére volt neki, mert nagy segitség volt, jókedvre deritette a lányokat, akik produkálták magukat előtte, incselkedtek vele, nem is igen panaszkodtak semmiért szombat estétől vasárnap estig. Ez pedig ritka. Köszi, nagypapi!


A mispolcról még eszembe jutott Julcsi egy másik aranyos félreértése: figyelmeztette Annát, hogy ne nyúljon a vécéhez, mert bocilusok vannak rajta.

Nincsenek megjegyzések: