2008. február 28., csütörtök

2008. február 27., szerda

2008. február 24., vasárnap

Julcsi rajzol


A rajzot az alvókutya őrzi.

2008. február 22., péntek

A lassan két és fél éves Julcsi

Ötletes, fantáziadús. Szeret mesélni, beszélgetni az állataival, történeteket talál ki, illetve a tanult dalok, mondókák egy-egy sorát összerakja, átalakitja, hozzátesz, halandzsázik is hozzá egy kicsit, végül rendkivül szórakoztató katyvasz kerekedik belőle. Tegnap 45 percen keresztül szórakoztatott vele az autóban. Közben ilyesmi is elhangzott: Anya, bekakiltam (mondja a plüssbárány Julcsianyunak). -Jaj, de hülye vagyok, nem hoztam pelenkát és popsitörlőt.... mégis hoztam, kapsz tiszta pelenkát....Ez nem is kaki, ez valami furcsa dolog. Fáj az orrod, bekenem Labellóval. Nagyon jó ez a Labello.....Hoztam sütit is. Nagyon jó ez a süti és milyen éééédes!
Rosszabb pillanataiban jön a hiszti, illetve inkább a nyafogás, ami néha visitásba fajul. Szerencsére viszonylag könnyen meg lehet győzni, kivéve a délutáni alvás utáni ébredést követő morc idején. Mivel havonta kábé kétszer alszik délután, ennyi elviselhető.
Ma három órát sétált, motorozott Karcsival. Ez mindkettőjüktől szokatlan teljesitmény volt.
Nagyon szeret dvd-filmeket nézni (Kisvakond, Csodabogarak, Kukori, Baby Einstein az elég szűk repertoár).
Amit pedig a legjobban szeretne, mindig: "Mariannhoz akarok menni!" Nagy örömére gyakran megyünk, igy jó sok dédelgetést kap és Adrival nagyokat hancúroznak.
Marika néninél is nagyon szeret, csakúgy mint Anna. Mindig vidáman és élményekkel telve jönnek haza.
Járunk játszóházba, ahol van zenés foglalkozás is. Az énekmondó lány Julcsival az ölében énekelget, ő is mondja, amit tud, mutogatja is a csiga szarvát, a kanállal kevergetést, ugrándozik. Úgy tűnik, nagyon muzikális. Csak el ne rontsam!
Az evési szokásairól inkább nem is irok, épp elég a mindennapos küzdelem. A fő-fő rém a "levél van benne" - bármilyen apró, ismeretlen részecskéket fefedez az ételben, akkor már nem eszi meg. Csak azt nem értem, mitől ilyen helyes kerek az arcocskája. És még pocakja is van egy kicsi. Mindenesetre 11 kiló csupán, de nem is magas, majd holnap megmérem, de 83-84 centi lehet.

A 14 hónapos Anna

Huncut, huncut és huncut.
Jönnek sorra a fogacskái, egyelőre hat van felül, kettő alul. Úgy látszik, a felsők jónak látták, ha megnyugtatnak, hogy nem okoztam maradandó károsodást a fogacskákban az öthónapos-kori balesettel.
A fogak növekedésével magyarázom, hogy elég nyűgös mostanában, éjjel is sokszor felsir, ezerszer cicizik. Ez utóbbi nappal is gyakori tevékenysége, de szerencsére pár napja elkezdte élvezni az egyéb izeket is. A húslevesben főtt répa és husi már régi kedvenc, most megkóstolta a sajtos-tejfölös tésztát, a virslit, a sonkát. Nagyon szereti a kaliforniai paprikát és a nyers uborkát.
Kedvenc szava a nem. Előszeretettel mondogatja még olyankor is, amikor nem illik a képbe, de jó huncutságnak tartja, amin lehet nevetni, majd menekülést mimelni. Már utánoz kétszótagos szavakat is: kérek, ketyeg. Magától pár szót mond: mama, pap (paprika), bomb (gomb), papu (papucs), csüccs, kekk (keksz).
Szivesen mondókázik, a Csip-csip csóka a kedvence, már a felénél bőszen hesseget. Az egyik felelgetősre ő maga felelget:
Ciróka, maróka, mit főztél? Káká (Kásácskát). Hová tetted? Ppo (Polcocskára). Ki vitte el? Papp (Pap macskája).
Szivesen kezdeményez játékokat, sokszor ő veti fel Julcsinak, hogy mit játszanak. Ma például, amikor Julcsi volt nyűgös, magyarán visitott, akkor Anna elkezdett neki bohóckodni, végül jó nagyokat nevettek.
Általában persze ő megy a nővére után, akinek igy nem sok alkalma van elmélyült játékra, hiszen előbb-utóbb Anna kiveszi a kezéből a puzzle-t, az épitőkockát, a könyvet. Rajzolni tudnak egymás mellett is, szerencsére.
Sokszor hajbakapnak a játékokon, máskor meg szivesen odaadják egymásnak, amit szeretne a másik. Kiváncsian és reménykedve várom, melyik variáció lesz a domináns.
Első látásra nem szivesen barátkozik, de meg lehet hóditani. Ha valakivel már sokszor találkozott és az illető megnyerte bizalmát, akkor őt azonnal nagy örömmel fogadja, egyébként pedig tartózkodó a találkozások kezdetén.
Egyébként is inkább körülöttem nyüzsög, forog, bújik. Már nem annyira bújós, mint pár hónapja, de ugyanúgy szeret a közelemben lenni. Viszont már nem lehet bármikor rávenni egy kis ölelkezésre, puszilkodásra, inkább csintalankodik és ellenkezik.

2008. február 20., szerda

Reggeli

A lányok legszivesebben igy reggeliznének:








De sajnos ennél azért nagyobb rend van, szeleteket kapnak mindenből. Pedig nagyon szeretnek össze-vissza-körbe rágcsálni a kis egérkefogaikkal.

Az utolsó télies napokat éljük (reméljük), de már lehet homokozni, ha odasüt a nap. Alig várom a tavaszt, olyan helyesek együtt a kis lapátjaikkal.


2008. február 10., vasárnap

Marcipán cica

Julcsi életében először szinházban járt. Bábszinházban, Krisztával és Flórával, meg persze velem. Már a Flórával közös autózást is élvezte, jókat kurjongattak a hátsó ülésen. Aztán kézenfogva sétáltak a szinházig. Kriszta, köszi a képet!


Az előadás teljesen lenyűgözte, engem meg az nyűgözött le, ahogy csillog a szeme. Sokszor nem is a szinpadot figyeltem, hanem a ragyogó arcocskáját. Ha megszólalt a zene, rögtön elkezdett táncikálni a széken, ha meglátott egy-egy újabb diszletet, megnevezte. Szóval nagyon jó élmény volt, megismételjük.
Annának már nem volt annyira jó élmény, bár Karcsival játszottak, sétáltak is, de sajnos apukája nem rendelkezett a csodaszerszámmal, ami elalvás előtt megnyugtatja, igy nagy sirás előzte meg az alvást. Pedig volt itthon finom cicipótló húsleves, az egyetlen étel, ami az anyatejen kivül számba jöhet. Tanulság: sajnos nincs, majd szépen hozzászokik, hogy nincs mindig a közelben a cici.
Délután már jókedve lett, igazi kis kópé volt megint.

2008. február 8., péntek

Pannonhalmán jártunk

Csütörtök délután mentünk, péntek délben jöttünk. Anna velünk volt, élvezte a kiruccanást, sokad sétált, szaladgált a tágas folyosókon. És még nagypapival is találkoztunk.
A főapáti lakoszályban volt a szállásunk, Anna egész otthonosan mozgott az előkelő bútorok között:

Julcsi itthon maradt Mariannéknál. Már régóta szó volt róla, hogy náluk alszik, Adrival és Nórival, úgyhogy nem érte váratlanul. Egész héten mondogatta: Mariannál fogok aludni. Biztam benne, hogy nem lesz gond.
Hát nem volt. De annyira, hogy eszébe sem jutottunk, élvezte a mulatozást Adrival. Éjjel felébredt, de kiderült, hogy csak azért keseredett el, mert nem találta az alvókutyusát.
Jó meg rossz érzés is, hogy ennyire önálló. Egyrészt csodálom, annyira különleges kislány, másrészt jólesne, ha hiányoznék neki egy kicsit ilyenkor.
Én is élveztem a kiruccanást, levegőváltozást, gyakrabban kellene kimozdulni. Ugye, Karcsi?????

2008. február 3., vasárnap

Beöltözés

Már igy tudunk sétálni, dacolva az időjárással:

Beszélgetés

- Bababababa...
- Az nem baba, az padlizsán.
- Babababa...
- Mondd azt, hogy padlizsááááán.
- Babababa...

2008. február 2., szombat

Mit lehet, mit nem

Tegnap este a vacsoránál Julcsi odahajolt hozzám, nagyon fontos arcot vágott, mélyen a szemembe nézett és megfontolt, halk hangon mondogatta:
Anya, hogy lehet az, hogy mindig az lehet, amit te mondasz?
Azt hiszem, rájött valami fontosra: bizony nem egyértelmű, hogy mindig az lehet, amit én mondok.
Meg is kérdeztem, hogy ő mit szeretne csinálni: játszani, főzni az új konyhámmal... És mit nem szeretne csinálni? Nem szeretnék enni, csak játszani.
Hmmmm. Most légy okos, anya!

Fél?

Julcsit fektettem, itt voltak Mariannék. Adri kiment a szobából és megkérdezte, becsukja-e az ajtót. Mire én: Ne, mert akkor Julcsi fél.
Mire Julcsi meglepetten nézett rám: Mitől félek?
Tényleg, nem is fél.