2008. március 15., szombat

Történetek a hideg kutyáról

Julcsinak van egy hideg és egy meleg kutyája.
Az egész úgy kezdődött, hogy egyéves kora táján elválaszthatatlan alvótársa lett a kutya. Ezért vettem belőle egy másikat, ha netán elveszik, ne legyen világvége. Pár hónapig bevált, mindkettővel aludt, felváltva vagy egyszerre.
Aztán egyszer csak a második kutyus kiesett a pikszisből. Hogy miért? Hát mert ő meleg. A másik meg hideg, avagy hidegfülű kutya. A két állat között valóban van pár apró különbség, de nem fülükben. A hideg kutya mosolygósabb és valami halkan csörög a fejében. Gondoltam, talán a csörgés adja azt az érzetet, hogy hideg. De nem, mert amikor a radiátorról vettem le az éppen mosáson átesett kedvencet, Julcsi sirva fakadt, hogy ez nem a hideg, hanem a meleg kutya.
Ááááá, nem értem.
Mindenesetre elválaszthatatlan alvótársak. Épp ezért a hideg kutya nem jöhet ki a házból. Ebből eddig nem is volt baj. A minap azonban Julcsi lelkesen hozta az uzsonnástáskáját, hogy ő azzal jön a játszóházba. Amikor Gyömrőn kiszálltunk, hát látom, hogy a hideg kutya fülét morzsolgatja. (Mert a hideg kutya egyébként épp erre való, hogy lehet a fülét morzsolgatni.) Furfangos kis gazdája elrejtette a táskában. Másnap is hozni akarta valahová, és le is bonyolitotta magában a párbeszédet: A hideg kutya is jön.... Na jó, jön ő is.

Tegnap Karcsi ebéd után próbált aludni, Julcsi mellette zsizsegett. Már hónapok óta nem alszik délután, csak nagyon ritkán. Apukája reménykedett, hogy most éppp ez a ritka alkalom van, és mondta neki:
Julcsi, neked itt van az alváshoz az alvókutyád, nekem meg te vagy az alvókutyám. Erre Julcsi: Jó, akkor tekergesd a fülemet!

Nincsenek megjegyzések: