2008. augusztus 30., szombat

A lányokról ez meg az

A lányok újabban jókat viháncolnak együtt. Előbb-utóbb persze sirásba fullad, Anna szalad hozzám, hogy "Júcsi megcsapott", de hamar újrakezdik a közös játékot. Főzőcskéznek, etetik egymást, altatják az állatokat. Most például együtt énekelnek és táncolnak. Vendégeskedik nálunk egy félig japán félig francia fiú nálunk, akit ha meglátnak, azonnal táncra perdülnek és jókedvük lesz. Valójában nem értem, mert a fiú egy szót sem szól, csak nézi őket, mégis olyan hatással van rájuk, mintha az ő szórakoztatásukra jött volna. Pedig ilyen szótlan embert én még sosem láttam. Őket ez nem érdekli, jó játszótársnak tekintik.
Anna elképesztően jól beszél, pedig alig 20 hónapos. És folyamatosan beszél, összetett mondatokkal, mindent megmagyaráz, mindent észrevesz és kommentál. Nagyon mulatságos. Olyan jó, hogy mindig ki tudja fejezni, mi jár a fejében.
Julcsi megtanulta kimondani az "r" hangot, szorgalmasan gyakorolja. Elég vicces, mert raccsolva, túlozva mondja. Igy hivogatja Annát: Anna, gyerrre. Nem érrrted?

2008. augusztus 29., péntek

Nyaraltunk

Kölcsön kaptunk egy házikót, köszönjük!
Gyönyörű kilátás nyilt a Balatonra, Györök felett, Becehegyen. Ilyen szép nevű helyen már eleve jó érzés nyaralni. Az már kevésbé volt jó érzés, hogy a nádtetős házban az amúgy is brutális allergiám még jobban tombolt. Ebből a szempontból viszont jó, ha az embernek kisgyerekei vannak, akik percenkét ezer kéréssel állnak elő, igy nincs sok idő szenvedni.

Voltunk az Afrika Múzeumban, hatalmas tetszett aratott a kicsik körében. nem is csodálom, igazán szép hely, különleges állatokkal, épp annyival, amennyit egy gyerek képes megnézni úgy, hogy nem fárad el teljesen. Nagy területen van, van tér, hogy sétálgassunk a szafariban. Hát mi sétálgattunk:

Törpegyerek törpekecskével, megcsodálják egymást:

A zebrapárt bátran megetették szénával, szinte a szájukba nyúltaka csikos lovacskáknak, aztán elégedetten továbbálltak:

Szafarivadászaton:

És itt már a strandon, bár nem strandidőben, de vidáman:

Egyszer volt egy kemence...


Kisoroszlánok a kőoroszlán szájánál:

Anyalovacska, meglovagolható és vezethető:

Anyaszendvics:

Apanyúzás, kedvenc elfoglaltság a strandon. Itthon is bevezetjük, tetszik:

Nyáresti idill:

2008. augusztus 15., péntek

Otiéknál jártunk

Leruccantunk a lányokkal Pomázra, ott is aludtunk:

Tiszadob

Megismételjük a tavaly nyári programot, igy a Balaton után Tiszadobon nyaraltunk. Igaz, Karcsi most játszott is, nem is akárhogyan, tavaly valóban csak nyaraltunk.
Ezúttal a kastélyban laktunk, a lányok nagyon élvezték a nagy tereket, jókat rohangáltak. Julcsi egy szempillantás alatt képes eltűnni a szemem elől, elég ijesztő néha.
Tóth Pistáéknál ismét nagyon jól éreztük magunkat, Ildikó fincsiket főzött, Tóth Pista pedig még bébiszittelt is, hogy Karcsi koncertjét meg tudjam hallgatni. Köszönet érte, nagy segitség volt. Olyan jó, hogy ott is van hová "hazamenni".
Anna rákapott a fürdésre. A Balatonért egyelőre nem lelkesedik, de a Tisza holtág nagyon tetszett neki, ússzunk, ússzunk, és pancójunk, pancójunk felkiáltásokkal jelezte vizigényét. Julcsi is nagyon élvezte, annyira, hogy egyszer nagy bátran belerohant úszógumi nélkül, akkor kaptam el, amikor már az orráig ért a viz.
Vidám nyaralás volt, igaz, elszomoritott minket egy kis affér nagypapival, de reméljük, rendeződik és a lányok ismét boldogan nagypapizhatnak.


2008. augusztus 3., vasárnap

Nyaraltunk

Múlt hét szerdán lementünk a Balatonra. Miért is ne mentünk volna? Zuhogott az eső, vihar volt és jégesőt jelentettek a következő napokra is.




Karcsi gyorsan haza is jött pár napra gyakorolni, de mi a lányokkal maradtunk Gyuriék házában, és nem bántuk meg. A hűvös napok is vidáman teltek, voltunk Kapolcson is. Kapolcsot nagyon szeretem, Gyuri nem annyira, de hősiesen végigküzdötte velünk. Ettünk fincsi langellót és beszereztünka lányoknak egy szalmakecskét.



Aztán jött a napsütés, Karcsi, a lányoknak a felhőtlen strandolás, iszaptunkolás. Boldogságunkra még rátett egy lapáttal, hogy Flóra is lejött Szepezdre, hozta a szüleit és a testvérkéjét is, igy együtt strandoltunk.








Csütörtökön jöttünk haza, és már hiányzik a Balaton. A lányoknak főleg a srandolás, Karcsinak a borozgatás a teraszon, nekem meg az állandó házimunka hiánya. Hú, ez most hiányzó hiány lett, vajon értelmes igy?

A hét egyik fontos eseménye volt, hogy Anna és a cici elválasztódtak.
Mivel már hónapok óta gyötör az allergia, úgy éreztem, muszáj bevennem valamit, ha nem akarom végiggyötrődni a nyaralást. Akkor viszont nem szoptathatok.
Anna elég könnyen vette az akadályt, kárpótolta, hogy magamhoz ölelem, énekelek, mesét mondok. Na, most belegondoltam, mit szól majd, ha felnőtt fejjel elolvassa, hogy énekelek neki, Biztosan jót nevet majd magában. Ha zenész lesz, örül, hogy még igy sem sikerült elrontamom a hallását, ha meg nem, legalább tudja mire vélni, miért.
Az allergiám persze alábbhagyott a Balatonon, igy a gyógyszert csak ma vettem be.
Igazán nem bánom, hogy igy alakult, mert bár nagyon jólesett szoptatni, már néha kicsit terhes volt, és most azt látom, hogy nem pótolhatatlan számára az a fajta összebújás. Ma is kérdezte ebéd után: Cicit nem kapok? Majd válaszolt is: Cicit nem kapok.
Ja, és van, aki azért megadja neki ezt az élményt: