2008. augusztus 3., vasárnap

Nyaraltunk

Múlt hét szerdán lementünk a Balatonra. Miért is ne mentünk volna? Zuhogott az eső, vihar volt és jégesőt jelentettek a következő napokra is.




Karcsi gyorsan haza is jött pár napra gyakorolni, de mi a lányokkal maradtunk Gyuriék házában, és nem bántuk meg. A hűvös napok is vidáman teltek, voltunk Kapolcson is. Kapolcsot nagyon szeretem, Gyuri nem annyira, de hősiesen végigküzdötte velünk. Ettünk fincsi langellót és beszereztünka lányoknak egy szalmakecskét.



Aztán jött a napsütés, Karcsi, a lányoknak a felhőtlen strandolás, iszaptunkolás. Boldogságunkra még rátett egy lapáttal, hogy Flóra is lejött Szepezdre, hozta a szüleit és a testvérkéjét is, igy együtt strandoltunk.








Csütörtökön jöttünk haza, és már hiányzik a Balaton. A lányoknak főleg a srandolás, Karcsinak a borozgatás a teraszon, nekem meg az állandó házimunka hiánya. Hú, ez most hiányzó hiány lett, vajon értelmes igy?

A hét egyik fontos eseménye volt, hogy Anna és a cici elválasztódtak.
Mivel már hónapok óta gyötör az allergia, úgy éreztem, muszáj bevennem valamit, ha nem akarom végiggyötrődni a nyaralást. Akkor viszont nem szoptathatok.
Anna elég könnyen vette az akadályt, kárpótolta, hogy magamhoz ölelem, énekelek, mesét mondok. Na, most belegondoltam, mit szól majd, ha felnőtt fejjel elolvassa, hogy énekelek neki, Biztosan jót nevet majd magában. Ha zenész lesz, örül, hogy még igy sem sikerült elrontamom a hallását, ha meg nem, legalább tudja mire vélni, miért.
Az allergiám persze alábbhagyott a Balatonon, igy a gyógyszert csak ma vettem be.
Igazán nem bánom, hogy igy alakult, mert bár nagyon jólesett szoptatni, már néha kicsit terhes volt, és most azt látom, hogy nem pótolhatatlan számára az a fajta összebújás. Ma is kérdezte ebéd után: Cicit nem kapok? Majd válaszolt is: Cicit nem kapok.
Ja, és van, aki azért megadja neki ezt az élményt:

Nincsenek megjegyzések: