2008. szeptember 26., péntek

Annáról

Annáról nem is irtam, pedig igazán olyan jelenség, akivel nem lehet betelni. Vidám, mókás, okos, mindent tudni akar, mindent megmagyaráz. Úgy beszél, mint egy kis óvódás.
Kezd elmúlni az extra nyűgös, anya idegein táncoló korszaka, most inkább anyaszórakoztató és anyaszivmelengető időszakba lépett, bárcsak igy is maradna.
Nagyon szeret enni, meghökkentően sokat és sokfélét eszik egyszerre. Ha van közönsége, még rátesz egy lapáttal, úgyhogy hüledező arcok figyelik, mennyi fér még bele ebbe a pici testbe. Fér, bőven, ne tessék aggódni.
Nagyon mozgékony. Az esti meseolvasás úgy zajlik, hogy Julcsi ezer mesét is meghallgatna mozdulatlanul, közben Anna folyamatosan tornázik a lábamon (vagy Karcsién, mert mostanában ő a fő meseolvasó), egy pillanatig sem marad nyugton.

Miegymás

Jaj, annyi minden van még.
Például az, hogy Julcsi ovis lett. Az első sikertelen próbálkozás után szerencsésen (az is megoldás lett volna, hogy mégis itthon marad velem, de sikerült Flóra ovijába beiratni, éljen!) ovit váltottunk (egy hét elteltével).
Van két aranyos fiatal óvónénije, akiknél nincs fokozatos beszoktatás, hanem rögtön mélyviz. Julcsinak nagyon bejött ez a megoldás, na meg Flóra barátnőjének jelenléte. Először kicsit bizonytalanul búcsúzott el tőlem, első nap volt is egy icipici sirás, de tényleg csak pici. Azóta pedig szépen elbúcsúzik az ajtóban, puszit ad és megy játszani. Amikor fél négykor érte megyek, már nagyon vár és nem akar egy perccel sem tovább maradni, de szépen alszik ott és aztán uzsonnázik a többiekkel.
Az óvónénik szerint nagyon aranyos, játszik, nevetgél és osztja az észt. Egyszer például rászólt az ebédnél Flórára, hogy ne szürcsöljön. A vezetőséget is kiosztotta már, amikor épp akkor szerették volna megnézni, amikor ő a vécén ült.
Most egy hétig itthon betegeskedtek a lányok, remélem, az újrakezdés sem lesz nehezebb.

Másik hir, hogy van egy Irma nénink, nagyipótló szupernagyi. Nagyon szeretik a lányok, Anna különösen rajong érte. Együtt sütnek, főznek, kecskét etetnek, játszanak.
Marika néni mostanában nem érezte jól magát, nem tudott vigyázni a lánykákra (amit nagyon sajnálunk), és Orsinak sem jutott rájuk ideje a beteg anyukája mellett, ezért kerestünk valakit. Illetve annyira nem is kerestünk, mint amennyire találtunk. Bárcsak minden félig megfogalmazott vágyunk ilyen sikeres lenne!

Babazsúr

Nagyon régen nem irtam, pedig mindig történik valami.
14-én végre megtartottuk Julcsi babazsúrját, igaz, Orsiék és Gabiék végül betegség miatt lemondták, de itt volt Flóra Krisztával és Oti a kis unokatesókkal, akiknek külön örültem, hiszen eléggé szűkölködünk rokonokban.
Pedig én mindig nagy családról ábrándoztam, de mivel nekem nincs testvérem, ott nincs unokatesó, Karcsinak az egyik húga ugyan férjnél van, három gyerekkel, de ők nem tartják a kapcsolatot. A másik húgával, Jácinátval olykor találkozunk, de ott nincs (még) gyerek. Pedig én örülnék örülnék egy első unokestvérkének...
Szóval itt voltak a másodunokatesók:
Lacika (kis keresztfiunk), akinek nem kell a szomszédba mennie egy kis vadulásért, csodálkozva nézte, ahogyan Julcsi vadul:

Cili mesét olvasott az ünnepeltnek, akiről nem tudjuk, miért néz ilyen morcosan:

Volt kerti szaladgálás is, itt éppen leendő házunk helyén (merthogy ez is egy történés mostanság). Sajnos a kerthez nem a háttérben álló ház tartozik. Nem, nem is fotótapéta, csak olyan kedvesek a szomszédaink, hogy még azt is elnézik nekünk, hogy lebontottuk a keritést.

És egy csoportkép:

2008. szeptember 11., csütörtök

2008. szeptember 9., kedd

Julcsi három éves


El sem hiszem, hogy ilyen nagy lányom van! Ma sokszor csak néztem és csodáltam, milyen szép, okos kislány lett. Olyan gyorsan telik az idő!

Ünnepeltünk. Itt van nagypapi, és az ünneplésre eljöttek Mariannék, Nóri és Adri is, így aztán Julcsi és Anna részéről nagy viháncolásba torkollott a vacsora.
Julcsi kapott könyveket, ugrálólabdát, katicás táskát, gyurmát. Ez utóbbit a felnőttek, velem az élen, rögtön kezelésbe vették, alig maradt. Jó dolog gyurmázni.