2008. október 31., péntek

Játék

Meghivást, kaptam a bűvös hetes játékra, Kriszta, köszönöm.
El kell árulnom hét dolgot magamról (miután belinkeltem, aki meghivott), és aztán tovább kell adnom a kérdést másik hét blogirónak, akiket megnevezek, és értesitem őket a saját blogoldalukon.

Eddig főleg a lányokról, irtam, de nem bánom, kezdjük:

1. Már egyetemista korom óta gyerekre vágyom, mégpedig lánygyerekre. Duplán is teljesült a vágyam, nem is akárhogyan, igaz, kicsit várni kellett rá.

2. Tizennyolc éves koromig rettentő szégyenlős voltam, igyekeztem megbújni, elmenekülni az esetleges kérdések elől, mára már kinőtt a csipám. Talán inkább a nagyszájú kategóriába tartozom, legalábbis nem adnak el a hátam mögött.

3. Egyáltalán nem értek a zenéhez, ezt mindig is sajnáltam, de mostanában egyre kínosabb, egy zenész férj mellett, és a lányok mellett, ha örökölték a tehetséget, hamar rájönnek, milyen hamisan énekelek. Most még szeretik hallgatni, de ketyeg az óra.

4. Szeretem a verseket, és egyre kevesebbet tudok róluk, belőlük, ezen változtatni kell. Az olvasás észrevétlenül kiszorult az életemből, átvették a helyét a gyerekek. Azt hiszem, nem tudok egyszerre több dologra folyamatosan figyelni.

5. Szeretek főzni, de nem szeretem, ha mindennapos kötelesség.

6. Szeretek társaságban lenni, barátkozni, sokan jönnek hozzánk látogatóba, olyankor nagy társaság is. Kedvelem a különleges embereket, még ha nem könnyen elviselhetőek is.

7. Még mindig keresem, mit is szeretnék dolgozni: voltam már tanár, tolmács, irtam interjúkat, jelenleg leginkább forditok, ezt (is) szeretem.

Kiváncsi vagyok Marina, PLF, piszke válaszaira. Többet nem jelöök meg, már sok embernél járt a játék, akik pedig személyes naplóként irnak blogot, már épp eleget elárultak magukról.

2008. október 29., szerda

Szép






Őszi szünet

Őszi szünet van az oviban, igyekszünk minden percét élvezni, ha már az időjárás ilyen kegyet gyakorol felénk, hogy süt a nap, kellemes langyos meleg van.

Tegnapelőtt elkészült a leendő házunk alapja, azaz megszűnt az átjárhatatlanság, ismét lett kertünk. Gyorsan szerveztem egy bababulit, fergeteges volt. Anna egész nap pörgött, aztán éjjel 12 és fél órát aludt, mint még soha. Julcsi is élvezte, naná, hiszen az ő korosztálya volt, és ráadásul még Flóra is átjött, aki nélkül nem buli a buli.


Ma játszóház, aztán séta Tetén, gyűjtöttünk bogyókat, növényeket koszorúkhoz, amelyek az elkövetkező napok programjait látva talán soha nem készülnek el.

Holnap Julcsival Misi mókus, bábszinház, Anna meg Karcsival zongoranézőbe megy.

Holnapután ismét bababuli, ezúttal vendégként, aztán Alma koncert.

Történt valami a lányokkal: megnőttek. Na jó, csak egy kicsit, de ahhoz épp eléggé, hogy kevesebb feszültség legyen bennem, ha tervezek velük valamit, akár egy itthoni semmittevést, akár boltba-menést, akár valami programot, akár sétát. Nagyon-nagyon helyesek, kedvesek, és csak néha-néha hisztiznek (már ahhoz képest, hogy a nap huszonnégy órából áll). És szivderitően jól játszanak egymással, nagyokat kacagnak együtt.