2008. november 29., szombat

Apa nélkül

Két napja apa nélkül vagyunk, és ebben a helyzetben még szembetűnőbb, mennyit változtak mostanában a lányok. Egyedül vagyok velük egész nap, és mégsem fáradok el. Hiába, okosodnak.
Én meg kihasználom a helyzetet és almozok a lakásban: Karcsi, remélem, ezt olvasod, igy nem sokkol majd annyira, ha nem ismersz rá az otthonodra:). Várunk haza!

2008. november 28., péntek

Julcsi mondókatára

Julcsi nagyon kreativ módon bánik a mondókákkal. Ma reggel zabkása-főzés közben megkérdezte: Mit sütsz, kis szűcs (azaz szücs)? Mit sütsz, kis anya?
Mire mondtam, hogy zabkását, de nem sütöm, főzöm.
Erre ő: Mit fősz, kis anyaszüccsöm?

2008. november 26., szerda

Bölcsi

Anna bölcsibe jár. Tegnapelőtt fél órát töltött ott, tegnap másfelet, abból felet nélkülem, ma pedig két órát, nélkülem. Az első két nap nem akart elengedni, de amint elmentem, abbahagyta sirást. Ma egyáltalán nem sirt, és azóta is boldogan meséli az élményeit.
Van neki egy Zsókanénije, meg egy Esztinénije, nagyon helyesek. Zsóka néni szerint vidám volt, folyamatosan beszélt, osztogatta az utasitásokat, hogy mit játsszanak, mit énekeljenek, evett, játszott többiekkel is. Örülök, hogy ilyen nyitott lánykáim vannak.

Párbeszéd

Julcsi: Nekem hosszabb a lábam.
Anna: Nekem hosszabb.
Julcsi: Az enyém már földig ér.
Anna: Az enyém is földig ér.
(Zárójelben megjegyzem, hogy két kis törpe beszélgetett, ma mértem meg őket: Julcsi 87 centi, Anna pedig 79.)

2008. november 23., vasárnap

Jó testvérkék

A lányok két napja olyan jó testvérek, hogy csak tátom a számat és halkan fohászkodom, bárcsak mindig igy lenne. Ebből kiderül, hogy nem igy van, naná, hogy nem, néha ölik egymást.
Most épp óvódást játszanak, Julcsi az óvónéni és megterit Annának, az ovisnak.
Délelőtt elmentem református istentiszteletre, és ott van gyerekmegőrzés: ma a múltkori sirás miatt a tőlük kicsit rettegő felvigyázók örömére remekül érezték magukat, pedig a kocsitól a bejáratig majdnem elfújt minket a jeges orkán.

2008. november 17., hétfő

Gryllus koncert


Nagypapis hétvége

Igazi nagypapis olvasós-hancúrozós hétvége volt, örült az aprónép. Julcsi órákig képes hallgatni, hogy nagypapi olvas, mesél, beszél hozzá.


Márton napi borünnep

A lányok ugyan nem élvezték, de szép képek készültek róluk, még mielőtt kinyilvánitották volna nemtetszésüket:



Hány?

Julcsi mutatja az ujjait:
- Anya, ez hány?
Erre Anna:
- Julcsi, hánysz?

2008. november 13., csütörtök

Délelőtt Annával

Amikor Julcsi oviban van, mi Annával pedig kettesben itthon, nagyon meghitten telik a délelőtt. Ritkán van ilyen, mert el szoktunk menni sétálni, vagy boltba, játszóházba, ide-oda, olyankor mozgalmasabb az élet. Pedig az ilyen meghitt órák után mindig megfogadom, hogy többször leszünk itthon kettesben. Csak aztán másnap meg eszembe jut, hogy kell a friss levegő, kell a gyerektársaság..., szóval minden kellene egyszerre.
Anna ilyenkor sokat játszik magában, amig én főzök, pakolok. néha odajön hozzám, megölelget, az arcával hozzám bújik, jól megszeretgetem, aztán visszamegy (jó, közben sokszor kér valamit, vagy orrot kell fújnia...).
Szegénykém, már öt hete beteg, állandóan tele van az orra, köhög. A gégész egyelőre semmi extrát nem javasolt, köptető nappal, köhögéscsillapitó éjjel. Csak lenne már valami javulás. Ha valakinek van csodaszere, várom a javaslatokat!

Mese

Julcsi mesélte az oviból hazafelé jövet:
Képzeld anya, ma a madárkával megetettük a cicát. Néztük, ahogy eszik. Aztán felvettük a szárnyakat, és angyalkák lettünk, elrepültünk. Elrepültünk a kalitkába.

2008. november 10., hétfő

2008. november 9., vasárnap

Hétvége

Mostanában hanyagolom a blogot, pedig a sürgős munkákkal végeztem, csak valahogy elszoktam az irástól.

Pénteken bebizonyitottuk, hogy minden rosszban van valami jó is. Hárman lányok bementünk a pesti lakásba, mert gázórát cseréltek. Két picivel nem tűnt könnyen kivitelezhető vállalkozásnak, de minden várakozás ellenére vidám délután sült ki belőle. A lányok az üres lakásban rohangásztak az ott hagyott függönyökkel, aztán elbeszélgettek a szerelő bácsikkal. Elmentünk a Szent István parkba egy nosztalgia játszóterezésre, majd cukrászdát kerestünk, de az egyik túl flancos volt két maszatoló, visongó kiskorúval, a másik meg zárva volt. Nem adtuk fel, és keresés közben elmentünk a Pozsonyi Pagony mellett, ahol épp diavetités volt: bent ragadtunk, mindenki legnagyobb megelégedésére, és bőven kárpótolt az elmulasztott krémesért. Egy kedves kis kuckóban mesélt valaki, a nagyobbacskák figyeltek, a kicsik vidáman zsizsegtek, de valahogy ezt mindenki jól tolerálta.

Szombat délelőtt gyerektáncház, aztán gyümölcsfaültetés a kertben, csupa vidám program, annyira jó, hogy élvezték. A délutáni borkóstolót már kevésbé, de ezen annyira nem csodálkozom.

Most akkor bevallom, hogy iszonyú büszke vagyok, hogy két ilyen tündér gyerek anyukája lehetek. Sajnos, ha rosszalkodnak, a másodperc törtrésze alatt elfelejtem a büszkeségemet és visitó banyává válok, de azért az együtt töltött idő lényegesen nagyobb részét vidáman töltjük együtt, és sokszor csodálom őket, ahogyan játszanak, léteznek.