2008. december 28., vasárnap

Karácsony Mariannéknál


És otthon, a tőlük kapott pihe-puha nyuszis fürdőköpenyben:

Kisjézus és társai

Elég nagy ideológiai zűrzavar uralkodik a Karácsony körül mifelénk. Julcsi szájából ilyesmi mondatok hangzanak el: Most én vagyok a télapó és megyek a karácsonyfához, hogy megnézzem, mit hozott a Jézuska.
Koncepcióm szerint az angyalok díszitik a fát, hozzák az ajándékot, és Jézus születését ünnepeljük. Télapó, Mikulás már hazamentek.
Julcsi azonban remekül kombinálja ezen szereplőket. Ráadásul nagyon izgatja a bibliai történet, gondolom, az ovis hittan hatására. Talált magának egy textilvirágot, aztán egy műanyag égősorról való műanyag virágot, és azokkal akart még aludni is, azt mondogatta, az az ő szent virágja. Az is kiderült róla, hogy Szűz Mária virágja.

Karácsony


Nagyon vártuk, készültünk, jött nagypapi,
,
akivel teljessé vált kis családunk.


Itt egy zárójeles megjegyzés következik, miszerint mindig is nagy családra vágytam, és most 5 főből áll a szűk család, akik karácsonykor összegyűlünk. Kár, hogy nem élnek Karcsi szülei, az én anyukám, nekem nincs testvérem, Karcsi testvéreivel pedig nem olyan szoros a kapcsolat, mint kellene, mint jó lenne.
Mi öten persze örülünk egymásnak:)
Mig az angyalok a fát diszitették, a lányok Irma néninél "kényeztetődtek". Hazaérve elámultak, bár nem annyira, mint vártam. Julcsi nagyon örült, hogy hallhatta az angyalok csilingelését, de aztán kiváncsian belenyúlt egy lehullott csillagszóró-szikrába, és onnantól kezdve szegény csak sirdogált és fájlalta az ujját.
Nagy baj nem lett, de épp az ajándékok kibontását nem élvezte. Az idei karácsonyi képeken ezért főként Anna látható, aki lelkesen, a tőle nem szokatlan nagy lendülettel bontogatta, nézegette a csomagokat.


A tépőzáras, szeletelhető ételek nagy sikert arattak.

2008. december 22., hétfő

Ki hol alszik

Az elmúlt napokban Anna felboritotta a már nyugodnak tűnő éjszakai életünket. Egyszer csak nem volt hajlandó az ágyában aludni. Ennek előzménye, hogy amikor megállás nélkül köhögött, átvittem az ágyunkba és rajtam pihent, amig meg nem nyugodott. Aztán elkezdte mondogatni, hogy ő a nagyágyban alszik. Kitartó volt, átjöhetett, gondoltuk, nem lesz az olyan rossz. Julcsi ügyesen, nagylány módjára meggyőzte, hogy tegyen úgy, mint ő: a saját ágyában alszik el, és éjjel, amikor felébred, átjön. Egy éjszakára működött a meggyőzés. Másnap azonban nem akart a kiságyban elaludni, és hosszas küzdelem után arra jutottunk, hogy letesszük a gyerekszobában álló ágyról a matracokat a földre, azon aludhatnak a lányok együtt. Csakhogy Anna éjjel engem követelt, igy hát átmentem. Ez két éjszakán át ment, de annyit forgolódtak a keskeny matracokon, hogy alig aludtam. Márpedig ha én nem alszom, az senkinek sem jó. Akkor megint keményebben reagáltam, a kiságyban kellett elaludni. Anna azonban másfél órán át hajtogatta, hogy ő nem fekszik le, nem is feküdt, aztán akarata ellenére elaludt. De hajnalban kezdődött újra a harc. Másnap este megint: ott ült az ágyában, állni már nem volt ereje a fáradtságtól, és hajtogatta: igy akarok (mármint hogy nem fekszik le, úgy akar maradni, állva, aztán ülve). Ezen a ponton annyira megsajnáltuk, hogy beadtuk a derekunkat. A felállás tehát az, hogy négyen alszunk a nagyágyban. Néha fejtől-lábtól, annyit forognak.
A megdöbbentő pedig az, hogy Anna elsöprő győzelmet aratott. Hősisesen küzdött és nyert. Szilveszterkor lesz két éves. Mi lesz itt később???




Az első kimenő

A lányok tegnap éjjel nem aludtak itthon. Karcsi ádventi hangversenye után rendszeresen elmegyünk vacsorázni, ilyenkor több barátunk érkezik Pestről, és a helybéli barátok is velünk tartanak.
A lányok erre való tekintettel kimenőt kaptak, Irma néninél aludtak. Julcsi meg volt szeppenve, amikor elmentem, de aztán nagyon jól érezte magát, csakúgy, mint Anna. Igazi nagymamás kényeztetésben részesülnek, minden kivánséguk teljesül. Együtt aludtak a nagyágyban, és Julcsi még DVD-t is nézhetett előtte, igazi paradicsom lehetett. Ja, és senki nem veszekedett velük, hogy rakjanak rendet, ne ficánkoljanak az öltözésnél, és különben is, aludjanak már, ne viháncoljanak.
Jó dolog egy nagymama, még ha pótnagymama is. És kicsit rossz érzés, hogy én ezt nem tudom megtenni velük, mert mindig van valami, amin kitör a botrány. Persze van viháncolás, esti mese, összebújás, de sajnos van veszekedés, szófogadatlanság és türelmetlenség is bőven.

Legyél Jézuska

Apa, játsszunk olyat, hogy te vagy a Jézuska!
Igy kiáltott fel Julcsi az egyik nap. Jót mosolyogtunk rajta. Aztán ma a konyhában (ami kilométerekre van a gyerekszobától) sütés közben Julcsi szaladgált fel-alá, hogy ő most Jézuska, és felnőtt. Karcsival játszottak valamit aszobában, azt hiszem, holnap, megpróbálok némi ideológiai rendet varázsolni.
Amúgy is ideje lenne tisztázni, ki is hozza a karácsonyi ajándékokat. Én az angyalokra szavaznék.
A készülődést egyébként egyelőre nem zavarja az ideológiai zűrzavar, a mézesek szépek lettek, egész nap karácsonyi dalokat éneklünk,a fő szerepjáték pedig az, hogy Julcsitélapó ajándékokat hoz a puttonyában.

Mi leszek, ha nagy leszek

Anya, ha megnövök, óramanó leszek!
Mondta Anna.

Bibi, a szupertitkos barát

Sokszor hallottam már arról, hogy a gyerekeknek olykor van képzeletbeli barátjuk. Egy időben Julcsinak is volt, Bibinek hivták, néha beszélt hozzá, de ha rákérdeztem, ki ő, azt válaszolta, senki. Megértettem, hogy Bibi személye bizony titok marad előttem, Julcsi titka. Jelenléte nem is tartott sokáig, jó ideje eltűnt az életünkből.
Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Anna a játék pénztárgép telefonján Bibivel beszélget: "Szia Bibi, itt vagyok, jól vagy?", vagy "Irma néni vett kalácsot, gyere Bibi!"
Hmmm...
Két eset lehetséges:
1. Bibi valami archetipikus kép, és előbukkan sok kisgyerek életében.
2. A lányaimnak komoly közös titkaik vannak.
Ez utóbbira tippelek. És nagyon örülök neki. Most még...

2008. december 17., szerda




Csoki hegyekben, várakozás, akarat

A Mikulásnak nagyon tetszett, hogy ilyen szépen kitisztitottuk csizmákat, jó sok csokit hozott. Lehet találgatni, ki eszi meg:)

Julcsi nagyon szeret karácsonyi dalokat énekelni. Az ovis karácsonyon előadták a sok dalt, amit tanultak. Itthon pedig Gryllusz karácsonyi cédéjét hallgatja, és énekli, átkölti: "kék karácsony, kék a kis lába...".

Anna is vele énekli, leginkább ismétli, aztán bezsonyganak, Julcsi átkölti, Anna kiabálva, hatalmas beleéléssel utánozza, és nagyokat kacagnak.

Anna akaratossága a második szülinapja felé közeledve rohamosan nő. Nem lehet ellentmondani neki, pedig én sem vagyok kismiska.
Az utóbbi napokban a lefekvés körül folyik a harc: a nagyágyban akar aludni. És persze mi is ott szeretnénk aludni. Végülis ha összehúzzuk megunkat, elférünk, de szeretném, ha nem ott aludna el. Először ezt meg is értette, éjjel átjöhetett. De aztán ez sem volt elég. Akkor kijöhetett a kiságyából és matracon alhatott el Julcsival a gyerekszobában. Egy boldog este után ma már ez sem volt jó. Végül ugyanez a felállás volt, bónuszként pedig én is ott maradtam vele, amig el nem aludt. Várom a fejleményeket, mi lesz év végéig. Lehet, hogy szilveszterkor már a csilláron alszik...

2008. december 6., szombat

Várjuk a Mikulást




Apa szülinapja




A nagypapival bővült lánysereg megünnepelte apa holnapi szülinapját, az ünnepelt ugyanis holnap hangversenyre meg.
Azt hiszem, jó ajándékokat kapott, legalábbis most eltűnt, szerintem olvas:) Bár nem igazán értem, mi érdekes van egy rádiótechnika évkönyvben és egy rádiótörténeti könyvben, de hét izlések és pofonok...