2008. december 22., hétfő

Ki hol alszik

Az elmúlt napokban Anna felboritotta a már nyugodnak tűnő éjszakai életünket. Egyszer csak nem volt hajlandó az ágyában aludni. Ennek előzménye, hogy amikor megállás nélkül köhögött, átvittem az ágyunkba és rajtam pihent, amig meg nem nyugodott. Aztán elkezdte mondogatni, hogy ő a nagyágyban alszik. Kitartó volt, átjöhetett, gondoltuk, nem lesz az olyan rossz. Julcsi ügyesen, nagylány módjára meggyőzte, hogy tegyen úgy, mint ő: a saját ágyában alszik el, és éjjel, amikor felébred, átjön. Egy éjszakára működött a meggyőzés. Másnap azonban nem akart a kiságyban elaludni, és hosszas küzdelem után arra jutottunk, hogy letesszük a gyerekszobában álló ágyról a matracokat a földre, azon aludhatnak a lányok együtt. Csakhogy Anna éjjel engem követelt, igy hát átmentem. Ez két éjszakán át ment, de annyit forgolódtak a keskeny matracokon, hogy alig aludtam. Márpedig ha én nem alszom, az senkinek sem jó. Akkor megint keményebben reagáltam, a kiságyban kellett elaludni. Anna azonban másfél órán át hajtogatta, hogy ő nem fekszik le, nem is feküdt, aztán akarata ellenére elaludt. De hajnalban kezdődött újra a harc. Másnap este megint: ott ült az ágyában, állni már nem volt ereje a fáradtságtól, és hajtogatta: igy akarok (mármint hogy nem fekszik le, úgy akar maradni, állva, aztán ülve). Ezen a ponton annyira megsajnáltuk, hogy beadtuk a derekunkat. A felállás tehát az, hogy négyen alszunk a nagyágyban. Néha fejtől-lábtól, annyit forognak.
A megdöbbentő pedig az, hogy Anna elsöprő győzelmet aratott. Hősisesen küzdött és nyert. Szilveszterkor lesz két éves. Mi lesz itt később???




Nincsenek megjegyzések: