2009. január 26., hétfő

Anna és a pelenka

Lassan elválnak útjaik.
Pedig nekem még nem volt fontos, nem is foglakoztam a kérdéssel, de a bölcsiben egy napon szóltak hogy másnap legyek szives bugyiban hozni a gyermeket. Az első ijedelmet ügyesen palástolva a bugyi fölé húzott pelenkában mentünk, kifelé jövet pedig suttyomban ráhúztam a pelust, nehogy a játszótéren baleset történjen. Két hét elteltével már egyre kevesebb a baleset, Anna örül, hogy ilyen ügyes, és hogy ugyanúgy működik, mint a nővére. Annak nem örül, ha ez mégsem sikerül, de hamarabb megfeledkezik sikertelenségéről, mint én, akinek a el kell tüntetnem a nyomokat.
Ezt sem én akartam igy, de nem látom rossznak, és végülis ez a világ rendje, a gyerekeim egyre önállóbbak lesznek...

Nincsenek megjegyzések: