2009. március 29., vasárnap

Flóra negyedik szülinapja

Ennél jobb helyen nem is lehetett volna ünnepelni: a gyömrői Mikkakmakka játéktárban Andi játékvezetésével. A legjobb kaland négyéves hercegnőknek. Egy tündérjáték részesei lehettek, különböző kalandokat éltek át, akadályokon haladtak keresztül, varázspálcájukon újabb és újabb pecsétek jelezték, milyen beavatott tündérek lettek.










































További képek a buliról itt.

Lovarda

Először csak távolról szemlélődtek, aztán Julcsi bátornak bizonyult és felült, boldog mosollyal.
















Táncház Maglódon

Mostanában hét közben alig marad idő egymásra. Ovi, bölcsi után játszunk még az oviudvaron, hazajövünk, a lányok eljátszanak egymással, én meg teszem a dolgomat, és csak néha foglalkozom velük. Hétvégén pótoljuk, igyekszem élményekkel teli napokat szerezni magunknak.
Pénteken elmentünk táncházba, és fantasztikusan jól éreztük magunkat. Egy iskola termében, semmi extra, de lelkes, jó zenészek és táncosok, sok-sok gyerek.
Julcsi azonnal önállósította magát és beállt a körbe, sőt, az első körjátéknál rögtön a kör közepébe. Igaz, kinn a farkas, benn a bárány volt, és ő közölte, hogy inkább őzike lenne odabent, nem bárány, de ez nem akasztotta meg a játékot, csak fokozta a résztvevők jókedvét.














A nagylányok a végén el sem akarták engedni őket (és viszont, legszívesebben hazahoztam volna őket nővérnek).

2009. március 23., hétfő

DS világnap


Vasárnap reggel elmentem a lányokért Irma néniékhez (nagyon szeretnek ott aludni), aztán felkerekedtünk, hogy elmenjünk a Vígszínházba a Down-szindróma világnapjára szervezett nagyszabású rendezvényre. 11-re értünk oda, már gyanús volt a kapu előtt ácsorgó családok látványa. Kiderült, telt ház van (pedig 9-kor telefonáltam, biztattak, menjek bármikor, lesz jegy). A nem túl megértő biztonsági őrök rendíthetetlensége láttán sokan elmentek, de nekem örök optimizmusom azt súgta, hogy be fogunk jutni. Szerencsére igy is ett, végül mindenki bemehetett.
Meghallgatuk a Makám együttes koncertjét, nekem nagyon tetszett, Julcsi is lelkesen táncikált. Annának is tetszhetett, mert nem tiltakozott, ami nála már nagy szó. Békésen majszolgatta a csokis kekszét és nézelődött.

Julcsit kifestették őzikének, vagy valami olyasminek, Annát pedig nemakaromnak, vagyis maradt önmaga.














Kreatívkodtunk is, Julcsi pipettával festett gyönyörű textilpillangót, selyemre selyemfestékkel szintén pillangót, Anna pedig elmélyülten firkálgatott. Nagyon ügyesek és nagyon élvezik az alkotást.














Anna elképesztő ellenállása kicsit nehezítette a helyzetet, ugyanis a hatalmas tömegben sem volt hajlandó megfogni a kezemet. Három órán át tekergettem a fejemet, mikor merre van, nehogy elveszítsem. A képekről sem véletlenül hiányzik: nehéz az ölemben ülő, karomban tekergő kétévest szemből fotózni.:)

2009. március 19., csütörtök

Barátságok

Érdekesek a lányok. Julcsit általában szeretik, figyelnek rá a gyerekek, szeretnek vele játszani. Ő kis bohókás, nem nagyon figyel oda a többiekre. Mostanában kezdi csak mondani az ovistársai nevét, pedig szeptember óta együtt van velük. Flóra persze más, ő A Barátnő, senki nem fogható hozzá. Nagyon örülök, hogy már ilyen pici korában jutott neki egy ilyen nagy barátság.
Anna más, ő nehezebben barátkozik. Itthon nagyokat hancúrozik Julcsival, velünk, nagypapival, a barátainkkal, mókás-cserfes leányka, a bölcsiben pedig álldogál, nézelődik, egyedül játszik. Kiváncsi vagyok, hogyan alakul majd nála, örülnék, ha barátkozóbb lenne, de nem akarom befolyásolni, nem is tudnám. Ő ilyen, biztosan így jó neki. Vagy nem jó, de nem tehet másképp.
Én is ilyen kisgyerek voltam, aztán egyetemista koromtól felszabadult lettem, barátságos, és rengeteg jó barát vesz körül. Sajnos, épp a napokban kiderült, hogy nem mindig barátság az, amit én annak gondolok. Ahol a természetesség nem erény, ahol hivataloskodásba fullad az élet, ott nincs helye az őszinteségnek. Rossz érzés, de már nem küzdök mindenért csak azért, hogy ne vesszenek el a régi jó dolgok.
Olyan jó lenne megóvni a lányokat az ilyen, és még nagyobb csalódásoktól. Nem tehetek mást, mint szeretgetem, babusgatom őket, biztonságos fészket teremtek, hátha akkor jól fel lesznek vértezve a világ ostobaságai ellen.

2009. március 17., kedd

Március 15.

Március 15-ét hagyományos módon a régi diáktársak között ünnepeltük. Nagyon kedves nap ez számunkra, régi barátokkal találkozunk, a gyerekek is jól érzik magukat, szaladgálnak a várban, aztán nyüzsögnek a kollégiumi klubteremben.
Sikerült lencsevégre kapni Annát Laci unokatestvéremmel. Ritka pillanat, hiszen alig találkozunk, érdekes módon mégis egyedül az ő karjában volt hajlandó ücsörögni:















Julcsi pedig lelkesen táncolni tanult, a diákok a néptánc lépéseire tanítgatták:

2009. március 10., kedd

Szépek

Nagypapis hétvége

Jól telt a hétvége nagypapival. Julcsi még éjszakára is bekéretőzött az ágyába aludni. Hétfő reggel pedig agyot sóhajtott, hogy reméli, hamarosan megint nálunk alszik majd nagypapi.

2009. március 3., kedd

Igy palántáznak a királylányok

Mese

Apa, most azt a mesét mondd el, hogy Julcsi szárnyas ló sétál az erdőben, de nem téved el. Arra megy Anna, egy ollóval szaladgál, és kivág egy szárnyasló-fogót, de nem tudja elkapni a szárnyas lovat.

Hiszti

Julcsi a reggelinél hisztis, nyűgös kedvében volt. Rászóltam, kiabáltam is, végül elküldtem a szobájába, kicsit rá is segitettem. Ekkor nagyon megsértődött, még jobban rázenditett.
- Julcsi, hagyd abba!
- De nem tudom abbahagyni...
- Jó, nem figyelek oda, akkor talán sikerül.
- De akkor nem tudom abbahagyni, inkább figyelj rám!
- Menjek oda hozzád?
- Igen, és foglalkozz velem!
Meglepett, milyen pontosan ki tudja fejezni, hogyan is kell őt kezelni az adott helyzetben. Számomra nem volt egyértelmű, mert ha ő durcás, akkor inkább elutasitó. Látszólag.

Vesztegzár

Sajnos a farsangról Julcsinak sikerült hazahozni egy jó kis fosós-hányós virust ( a mellettem ülő kislányt kérdezgette anyukája, nem kell-e hánynia, ezen már akkor megdöbbentem). Mindenkit kikészitett, most 5 nap elteltével már csak Anna beteg. Szegény nehezen viseli, mindig nagyon megrémül, amikor elkezd görcsölni a hasa. Remélem, holnapra ő is jobban lesz végre.
Nekem már a hatodik hét, hogy itthon vagyok valakivel, aki beteg (na jó, négy nap szünet volt), elég nehezen viselem.