2009. március 19., csütörtök

Barátságok

Érdekesek a lányok. Julcsit általában szeretik, figyelnek rá a gyerekek, szeretnek vele játszani. Ő kis bohókás, nem nagyon figyel oda a többiekre. Mostanában kezdi csak mondani az ovistársai nevét, pedig szeptember óta együtt van velük. Flóra persze más, ő A Barátnő, senki nem fogható hozzá. Nagyon örülök, hogy már ilyen pici korában jutott neki egy ilyen nagy barátság.
Anna más, ő nehezebben barátkozik. Itthon nagyokat hancúrozik Julcsival, velünk, nagypapival, a barátainkkal, mókás-cserfes leányka, a bölcsiben pedig álldogál, nézelődik, egyedül játszik. Kiváncsi vagyok, hogyan alakul majd nála, örülnék, ha barátkozóbb lenne, de nem akarom befolyásolni, nem is tudnám. Ő ilyen, biztosan így jó neki. Vagy nem jó, de nem tehet másképp.
Én is ilyen kisgyerek voltam, aztán egyetemista koromtól felszabadult lettem, barátságos, és rengeteg jó barát vesz körül. Sajnos, épp a napokban kiderült, hogy nem mindig barátság az, amit én annak gondolok. Ahol a természetesség nem erény, ahol hivataloskodásba fullad az élet, ott nincs helye az őszinteségnek. Rossz érzés, de már nem küzdök mindenért csak azért, hogy ne vesszenek el a régi jó dolgok.
Olyan jó lenne megóvni a lányokat az ilyen, és még nagyobb csalódásoktól. Nem tehetek mást, mint szeretgetem, babusgatom őket, biztonságos fészket teremtek, hátha akkor jól fel lesznek vértezve a világ ostobaságai ellen.

Nincsenek megjegyzések: