2009. március 23., hétfő

DS világnap


Vasárnap reggel elmentem a lányokért Irma néniékhez (nagyon szeretnek ott aludni), aztán felkerekedtünk, hogy elmenjünk a Vígszínházba a Down-szindróma világnapjára szervezett nagyszabású rendezvényre. 11-re értünk oda, már gyanús volt a kapu előtt ácsorgó családok látványa. Kiderült, telt ház van (pedig 9-kor telefonáltam, biztattak, menjek bármikor, lesz jegy). A nem túl megértő biztonsági őrök rendíthetetlensége láttán sokan elmentek, de nekem örök optimizmusom azt súgta, hogy be fogunk jutni. Szerencsére igy is ett, végül mindenki bemehetett.
Meghallgatuk a Makám együttes koncertjét, nekem nagyon tetszett, Julcsi is lelkesen táncikált. Annának is tetszhetett, mert nem tiltakozott, ami nála már nagy szó. Békésen majszolgatta a csokis kekszét és nézelődött.

Julcsit kifestették őzikének, vagy valami olyasminek, Annát pedig nemakaromnak, vagyis maradt önmaga.














Kreatívkodtunk is, Julcsi pipettával festett gyönyörű textilpillangót, selyemre selyemfestékkel szintén pillangót, Anna pedig elmélyülten firkálgatott. Nagyon ügyesek és nagyon élvezik az alkotást.














Anna elképesztő ellenállása kicsit nehezítette a helyzetet, ugyanis a hatalmas tömegben sem volt hajlandó megfogni a kezemet. Három órán át tekergettem a fejemet, mikor merre van, nehogy elveszítsem. A képekről sem véletlenül hiányzik: nehéz az ölemben ülő, karomban tekergő kétévest szemből fotózni.:)

Nincsenek megjegyzések: