2009. április 25., szombat

Könnyű esti kérdés

A ma délutánt a Margitszigeten töltöttük Imréékkel. jó volt ismét találkozni, egyre több gyerekkel körülvéve.
A hazaúton Anna hozta a formáját, kiabálva követelőzött, visitott és aranyoskodott felváltva. Julcsi csendesen olvasgatott, nézelődött.

Már majdnem a ház elé ertünk, amikor a következő párbeszédbe bonyolódtunk:
- Itt lakik az én nagymamám?
- Itt lakott régen.
- És most?
- Sajnos már nincs közöttünk.
- Meghalt?
- Igen, meghalt.
- És a nagypapám hol lakott?
- Az egyik nagypapád nagypapi, aki tudod, Mosonmagyaróváron lakik. A másik itt lakott.
- Ő is meghalt?
- Igen, ő is.
- És a másik nagymamám?
- Ő is.
- Ő ki volt?
- Ő volt az én anyukám.
- És majd születik új nagypapám és nagymamám?
- Az embernek nem születhet új nagypapája, csak kistestvére születhet.
- És ha kistestvérem születik, ő is meghal?
- Az emberek legtöbbször idős korukban halnak meg. Nem mindig, de legtöbbször.
- És te is meg fogsz majd halni?
- Igen, egyszer én is, de remélem, hogy az még nagyon soká lesz.
- Én nagyon szomorú leszek, ha te meghalsz (sirdogálva, könnyeit törölgetve).
- .....
- És ha apa meghal, akkor még szomorúbb leszek. Ha mind a ketten meghaltok, mi lesz velünk egyedül? Hol fogunk lakni?
- Drága kicsi Julcsim, nagyon sokára lesz az, hogy mi meghalunk, és még sok-sok évet élünk együtt boldogan.
- És aki meghal, azzal mi lesz?
- Nem tudom, csak remélem, hogy jó helyen lesz, boldog lesz. Senki nem tudja, ez egy nagy titok előttünk.
- És nekem megmondod?

Hm.

Nincsenek megjegyzések: