2009. május 9., szombat

A mi Irma nénink

Nem tudom, irtam-e már, hogyan is lett nekünk Irma nénink.
Volt egy Marika nénink, akit nagyon szerettünk, de egy idő után betegsége miatt sajnos nem vállalta a feladatot.
Sokáig ábrándoztam arról, milyen jó is lenne nekünk egy pótnagymama-bébiszitter. Elképzeltem, hogy legyen kedves, szeresse a gyerekeimet, tanitson meg nekik sok mindent, amit a nagymamák szoktak, meséljen, énekeljen nekik, legyen energikus. Nem hirdettem, nem jártam nagyon utána, csak ábrándoztam.
És akkor egyszer csak becsengetett Irma néni, biciklivel érkezett és mondta, hogy ő lenne az, aki vigyázna a gyerekeimre, szeretné őket... Mint a mesében.
Azóta is örülünk neki, Julcsi sokat emlegeti itthon is, Anna is nagyon szeret nála lenni. Hetente-kéthetente egyszer ott alszanak, és néha délután vannak nála, de ez utóbbi mostanában ritkább, hiszen oviba-bölcsibe járnak.


















Nincsenek megjegyzések: