2009. június 30., kedd

Az Anna-kérdés folytatása

Anna ma nagyon jó kislány volt eddig. Amióta nem jár bölcsibe, egyre felszabadultabb, önállóbb, ennek nagyon örülök.
Julcsival annyira jól megvannak (na persze nem mindig), hogy öröm nézni. Mostanában azt játsszák, hogy Anna a kuvasz, Julcsi a gazdája. Julcsi addig nem nyugszik, amig Anna bele nem éli magát a rá kiosztott szerepbe. A szerepjátékban a nagyobb testvér dominál, nem csoda, hiszen életkorban Anna még nem tart itt. Ennek ellenére nagyon átéli, ügyesen játszik.
A bohóckodásban a kisebbik az irányadó, elkezd ugráni, pofákat vágni, viháncolni, Julcsi jókat kacag rajta, aztán ő is utánozza.
Egyszóval amig itthon vagyunk családi körben, addig egészen jó a helyzet. Tulajdonképpen talán az én türelmetlenségem az oka, amikor mégsem tudom kezelni őt. Ha megmakacsolja magát, nem enged, hiába kérem, utasitom, fenyegetem. A felhalmozódott rossz érzés és a tehetetlenség miatt hamar elvesztem a türelmemet.

2009. június 28., vasárnap

Az Anna-kérdés

Anna elég sok fejtörést okoz nekem. Jellemzését a pozitivumokkal kezdem: okos, mókás, ötletes, ragaszkodó. És most jön a viszont: majd másfél éve tépi az idegeimet, nem kispályás módon. Már nem tudom pontosan visszaidézni, hogy kezdődött, csak azt tudom leirni, most hol tartunk. Sajnos ott, hogy néha már elég egy szót szólnia és elönt a harag.
Kétféle módon viselkedik: egyrészt bújós, folyton rám mászik, gyakorlatilag nem enged szabadon mozdulni. Társaságban egyáltalán nem, itthon gyakran nem. Cserfes, keresi a bajt, huncutkodik, rosszalkodik, és nehezen látja be, mi a gond ezzel. Ez persze életkori sajátosság is, hiszen még csak két és fél éves.
Másrészt retteg a világtól, gyerekekkel egyáltalán nem barátkozik, felnőttekkel is csak ritkán, ha hosszan szeliditik előtte. Talán egyedül Irma nénivel nem kezdi mindig előről a szokásos barátságtalan köröket. A legjobb barátainktól is fél, nem meri megmondani, ha valami baj van. Tegnap este pizzériában voltunk, a pincehelyiségben biliárd és csocsószoba volt. Mi Annával és Julcsival pingpongoztunk, a többiek biliárdoztak. Amikor feléjük gurult a pingponglabda, Anna nem mert érte menni. A keresztszüleiről van szó, akikkel sok időt töltünk együtt.
A bölcsődében egész nap hallgatott, nem játszott senkivel, és a végén valamin megbántódott, de hogy miért, azt már sosem tudjuk meg, mindenesetre olyan keservesen sirt, hogy nem vittem többet. Amióta itthon van, hazai pályán egyre aranyosabb, Julcsival úgy játszanak, hogy filmet lehetne forgatni belőle, jóizűeket kacagnak.
A végtelenségig provokál, hogy meddig mehet el. Nem tudom kezelni a helyzetet. Társaságban rám mászik, ugrál rajtam, nem tudom elküldeni, nem tágit. Néha jólesne szabadon beszélgetni, nyugodtan megenni valamit, de nem tehetem, mert ott nyüzsög rajtam. Emiatt nem tudom úgy megszidni, mintha nagyon rosszalkodna, de szép szóval sem tudom meggyőzni.
Nagyon sokat kiabálok vele, egy pillanat alatt felhúz. Ha valami nem tetszik neki, azonnal visit. Ha Julcsi hozzáér, ha nem tudja felhúzni a zoknit, ha nem kap meg azonnal valamit...
Gyakorlatilag folyamatosan vele kell foglalkoznom. Ez nem jó magam miatt, mert egy idő után rabságnak élem meg (mindennap újrakezdődik a folyamat, reggel még szivesen bújok össze vele), és nem jó Julcsi miatt, mert kevés idő jut rá. Persze megteremtem az időt arra is, hogy őt babusgassam, de igazán komoly játékra vele nincs idő, pedig igényelné.
Julcsit nagyon szeretik az emberek, mindenkinek azonnal belopja magát a szivébe. Anna barátságtalan, tartózkodó, sőt, elhúzódó, igy vele még a barátaink is egyre kevesebbet foglalkoznak. Emiatt meg úgy érzem, neki még több szeretetre van szüksége részemről, hiszen másoktól nem kapja meg. Ha viszont folyamatosan dédelgetem, tényleg teljesen hozzám nő, szó szerint, fizikai értelemben is.
Nem tudom, mit kezdjek ezzel a helyzettel, ha valakinek van ötlete, szivesen fogadom.

2009. június 25., csütörtök

Julcsi és az evés

Julcsi nem szeret enni, inkább bohóckodik evés közben. A helyzet egyre jobb, de azért még nem tökéletes. Mivel nagyon pici (90 centi), és az oviban ezt mondják is neki, szeretne nagyobb lenni. Szoktam buzditani, hogy egyen, akkor majd megnő.
Tegnap csak annyit mondtam neki, hogy kezdjen el enni, miután tiz perce csak játszott az étellel. Erre ő: "Nem eszem, mert picin aranyosabb vagyok".
Innentől kezdve nincs több ütőkártyám.

2009. június 18., csütörtök

Koncert Monoron

Vasárnap 18 órakor, a Fesztiválcsarnokban (azaz a piactéren, rossz idő esetén a gimnáziumban).
A programot itt lehet megnézni.


Anna viselkedik

Anna ma nem ment bölcsibe. Reggel annyira el volt keseredve, hogy mennie kell, hatalmas sirásba kezdett, aztán csak hüppögött majd egy órán át, már-már azt hittem, valami komoly baja van.
Hát, lehet, hogy van neki, de inkább lelki, mint testi, mert mióta mondtam neki, hogy oké, ma nem megy, kicsattan a jókedvtől és nagyon jó kislány.

Az előbb nagypapival folytatott képzeletbeli beszélgetést a műanyag telefonján:
- Halló, halló nagypapi!
- Szia, mit csinálsz otthon?
- Hát viselkedek. Mikor jössz hozzánk?

2009. június 14., vasárnap

Ismét nagypapis hétvége...

..., de sajnos még mindig fényképezőgép nélkül. Pedig jókat szórakozunk. Julcsi beöltözött csizmás kandúrnak, egy sárga gumicsizmában és rövidnadrágban szaladgál, bukósisakkal a fején, és roppant jól áll neki, ha stylist lennék, azonnal öltöztetném, fotóznám és cimlapra tenném. Szerencsére nem vagyok stylist, igy csak mosolygok rajta.
Megkérdeztem tőle, hol hallott a csizmás kandúrról. Hát a mesében, felelte. A "Kitől hallottad ezt a mesét?" kérdésre habozás nélkül, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, ezt válaszolta: "Hát a hideg kutyától, mert ő már tud mesélni".

2009. június 7., vasárnap

Programjaink kép nélkül

Sajnos a fényképezőgépünk memóriakártyája megsérült, igy nem tudtam megörökiteni a heti programjainkat. Pedig érdemes lett volna.
Hétfőn Szentendrén voltunk a skanzenben, a pünkösd alkalmából rendezett gyerekprogramon. A gyerekek körhintáztak, játszottak fajátékokkal, jártak gólyalábon, megnéztünk egy előadást, három népmesét adott elő egy társulat, két felnőtt és egy gyerek, nagyon profin. Sajnos nem emlékszem a nevükre. Karcsi is jött velünk, jó kis családi program volt.
A mostani esős hétvégén hármasban vettük a nyakunkba a vidéket, Julcsi, Anna és én.
Tegnap Gödöllőn voltunk a Koronázási Hétvégén, amellyel arra emlékeznek, hogy a kastély 1867-ben koronázási ajándékként került Erzsébet királyné és Ferenc József tulajdonába. A szinvonalas programokból sajnos csak keveset láttunk, de maga a hely gyönyörű, ideális környezet a felüdülésre még akkor is, ha nincsenek programok. A kedvünket még az élvezhetetlen bábelődás sem tudta elrontani. Az Óperenciás Bábszinház adta elő a Gulliver Lilliputban cimű darabját. A bábok hangja magnóról szólt, semmit nem lehetett érteni belőle (Julcsi: "Ezek nem tudnak beszélni?"), nekem maguk a bábok sem tetszettek, és a főszereplő sem beszélt sokkal érthetőbben náluk. Viszont készitettünk hercegnő-koronát, láttunk lovas huszár bemutatót, ettünk fincsi lángost.
Ma elmentünk a könyvhétre (rossz idő ellenére, ugyanis mivel elfelejtettem kijelentkezni nemrég eladott lakásomból, Pesten kellett szavaznom), ahol a Figurina Bábszinház előadását láttuk. Nagyon eredeti, szinvonalas, szórakoztató előadás volt. A lányok nem osztoztak annyira a lelkesedésemben, de talán kicsik még ehhez. Odafigyeltek, csak nem teljesen értették. Ennek az is lehetett az oka, hogy rengeteg ember, sok-sok kiadó standja vett körül minket, ami elterelte a figyelmüket. Vettünk gyorsan két Bálint Ágnes könyvet és Lackfi János és Vörös István verseskötetét, az Apám kakasát.
Aztán hazamenekültünk az eső elől, Julcsi ült a babakocsi ülésén, Anna az ölében, hogy meg ne ázzanak. Ez volt számukra a nap fénypontja. Már nem is emlékszem, mikor vettem utoljára elő a babakocsit. Valamikor ősszel talán.

2009. június 3., szerda

Sárkányt teregetünk

Tegnap Julcsi kapott Marianntól egy papirsárkányt.
Készülünk az udvarra, és Julcsi kérlel: anya, nagyon szeretnék teregetni!
Hmmmm, gondoltam magamban, milyen szorgos lett, pedig egyrészt nem szeret teregetni, másrészt nem mostam.
Folytatja: nagyon szeretnék sárkányt teregetni!
Tulajdonképpen el is bizonytalanodtam, hogy én értettem csak félre, vagy tényleg ezt mondta. Mindenesetre most megyünk teregetni:)