2009. június 30., kedd

Az Anna-kérdés folytatása

Anna ma nagyon jó kislány volt eddig. Amióta nem jár bölcsibe, egyre felszabadultabb, önállóbb, ennek nagyon örülök.
Julcsival annyira jól megvannak (na persze nem mindig), hogy öröm nézni. Mostanában azt játsszák, hogy Anna a kuvasz, Julcsi a gazdája. Julcsi addig nem nyugszik, amig Anna bele nem éli magát a rá kiosztott szerepbe. A szerepjátékban a nagyobb testvér dominál, nem csoda, hiszen életkorban Anna még nem tart itt. Ennek ellenére nagyon átéli, ügyesen játszik.
A bohóckodásban a kisebbik az irányadó, elkezd ugráni, pofákat vágni, viháncolni, Julcsi jókat kacag rajta, aztán ő is utánozza.
Egyszóval amig itthon vagyunk családi körben, addig egészen jó a helyzet. Tulajdonképpen talán az én türelmetlenségem az oka, amikor mégsem tudom kezelni őt. Ha megmakacsolja magát, nem enged, hiába kérem, utasitom, fenyegetem. A felhalmozódott rossz érzés és a tehetetlenség miatt hamar elvesztem a türelmemet.

Nincsenek megjegyzések: