2009. július 30., csütörtök

Pótnagymamák

Sajnos a lányoknak nem jutott nagymama, pedig nincs is annál jobb dolog.
Szerencsére van egy nagypapijuk, akit nagyon szeretnek, és Erzsi is, akit szintén nagyon szeretnek, de ők messze vannak. Nagypapi jön hétvégén, már nagyon várjuk.
Szóval most a pótnagymamákról irok, mert elgondolkodtat ez a helyzet. Nagyon nagyon szerettem volna egy pótnagyit, aki úgy szereti a gyerekeimet, mint az igazi nagymamák. Nem számit, hogy fizetek érte, a gyerekek ezt nem tudják és nagyon hasonló lehet a helyzet, mintha valódi nagymamájuk lenne. Ráadásul sokkal többet kapnak szeretetből, mint amennyit én fizetek pénzben.
Már kétszer kialakult ez az idillinek tűnő kapcsolat, de sajnos Marika néni nem érezte elég jól magát ahhoz, hogy két gyerekre vigyázzon, Irma néninek pedig unokája született.
Nem hittem volna, hogy ettől ennyire megváltozik a kapcsolata a lányokkal, de hát nem láthatom előre mások szeretetkiáradásnak alakulását. Sajnos a lányoknak most egyáltalán nem jut belőle. Értem én, hogy az unoka a legfontosabb, de nagyon rossz, hogy a lányoknak nincs mellette semennyi hely. Az elmúlt egy hónap alatt egyszer mehettek csak oda, de akkor sem a régi Irma néni fogadott, kedvetlen volt velük. A régi tervek, mint közös nyaralás, névnapi torta, elúsztak a levegőben.
Épp csak rosszul esik, nincsenek elvárásaim.
Ma nem tudunk elmenni, hogy konyhai gépeket, ajtókat nézzünk az épülő házunkhoz, mert nincs, aki vigyázzon a lányokra. De ez a kisebb baj amellett, hogy megint nincs nagymamai szeretet.

2009. július 27., hétfő

Megvalósult álomdarabkák

Ilyen dolgokért szerettem volna mindig kertes házban lakni:

Anna nap

Természetből természetbe

Megnéztük Pista és Liza sok-sok gyümölcsfával és egy kismacskával tarkitott kertjét. A lányok végre úgy viselkedtek, mint akik otthon vannak a természetben, bőszen kergették a cicust és egymást. Itthon a kertben néha olyanok, mintha egy panellakásból kerültek volna ide és még csak most ismerkednének a földdel.

Vendégségben Monáéknál

Krisztáékkal elmentünk Monához, hogy hancúrozzanak egy kicsit a kölkök. Nagyon jól sikerült az akció, felszabadultan, vidáman pancsikoltak, tapicskoltak a vizben, még Anna is úgy feloldódott, hogy rám sem nézett egy ideig.
Igazi jó kis babás délután volt, köszönjük. Nagyon jó képek is készültek, de mivel pancsis buli volt, nem teszem fel.

Elgondolkodtam azon, milyen furcsa, hogy "saját jogon" alig néhány embrnél jártam Monoron. Krisztáéknál sokszor, Noéminél és Monánál egyszer. Mindannyian "betelepülők", csakúgy, mint én. Nem hiszem, hogy ez véletlen, hiszen zenebölcsiben, babaklubban más anyukákkal, gyerekekkel is megismerkedtünk, és meglehetősen barátkozós ember vagyok. Mégsem hivott meg soha senki magához. Én kezdetben tartottam pár bababulit a kertben, de ezeknek sem lett folytatása. Kihagytam az előbb a református templom kertjét és Jutkáékat, de egyrészt ők sem monoriak, másrészt más világ a templomi, sokkal befogadóbb.
Karcsi révén persze sok embert ismerek, sok helyen jártam, járok, de hát ő hazai pályán mozog.
Úgy érzem, egy oktalanul büszke kisvárosba kerültem, ahol egy kicsit mindig idegen leszek.

2009. július 19., vasárnap

A látszat csal

Mostanában a gyerekek sokáig maradnak ébren, 10 óra körül mennek aludni, vagy még később. Julcsi néha álmos. Legalábbis annak tűnik.

A kocsiban:
- Julcsi, látom, álmos vagy.
- Nem vagyok álmos, csak azért csukom be a szemem, mert a szél belefújja a hajamat.

Tegnap 11 körül Mariannéknál:
- Julcsi, látom, álmos vagy már.
- Nem vagyok álmos, csak annak látszom.

A "Könnyű kérdések" sorazat folytatódik

- Anya, aki előbb születik, az miért nagyobb?
- .....?????
- Anya, és te miért előbb születtél?
- .....?????
- Anya, én azt szeretném, hogy én szülessek előbb és te legyél a gyerekem!


- Anya, hogyan kell imádkozni?
- Sokféleképpen lehet. Megköszönheted, hogy vagy, szerető családod, anyukád, apukád, testvéred van, vagy kérhetsz valami, például, hogy gyógyuljon meg, aki beteg...
- De az Istennel hogyan lehet beszélgetni, ha nincs is itt?

2009. július 18., szombat

Eltűntünk


































Eltűntünk, a Balaton irányába.
Gyuriék házában nyaraltunk, Révfülöp és Szepezdfürdő határában. Minden évben nagyon várom ezt a hetet, szeretek ott lenni: szép táj, szép ház, kedves emberek, és a Balaton, amit egyre jobban kedvelek.
Karcsi is elkezdi kérdezgetni már április környékén, hogy mikor megyünk Gyuriékhoz, neki is tökéletes kikapcsolódás.
Julcsi már tavaly is élvezte a vizet, idén sem változott a helyzet. Rákapott a parti homokozásra is, egy épitész tudományosan fürkésző figyelmével alakitgatta épitményeit.
Végére hagytam, ami a leginkább meglepő volt: Anna is megszerette a vizet, a negyedik nap tájékán. Rájött, milyen jó önfeledten himbálózni az úszógumiban. Ebben egyelőre ki is merül az érdeklődése, de ez hatalmas lépés ahhoz képest, hogy eddig massziv ellenállást tanúsitott minden kisérlettel szemben, amely arra irányult, hogy becsalogassam/bevigyem/betuszkoljam kisebb-nagyobb vizekbe. A fürdőkád már rég kivétel, de a kerti kis pancsoló már kezdettől fogva ellenség, sőt, még a Balaton után sem lett barát.
A lányok imádták a nyaralást, az első napokban alig győztem csodálkozni, milyen békésen, vidáman telik az idő. Már csak Karcsinak és nekem kellene jobban összehangolódni, talán akkor a lányok még kevesebb nyafogással is beérnék.

2009. július 9., csütörtök

Anna-kérdés/3

Amióta nem jár bölcsibe, Anna egyre vidámabb, kedvesebb, és egyre kevesebb összeütközésünk van. Persze akad azért, de sokszor még az én türelmetlenségem miatt alakul ki. Egyre inkább látom, hogy szép szóval, magyarázattal nála is célt lehet érni, csak el kell felejtenem a berögzült reakciómat, amely úgy alakult ki, hogy egy időben nem találtam meg hozzá az utat, masszivan ellenállt minden ráhatásnak.
Egyre mókásabb is, tegnap Flóráéknák félórás magánszámmal szórakoztatta a közönségét.

Óvár, Bruck, Győr

Jó sűrű és izgalmas hétvégénk volt. Csütörtökön lementünk nagypapihoz, végre hosszabb ideig együtt voltunk. Persze azért délután átugrottunk Mónikáékhoz, nem tudunk sokáig a fenekünkön megülni. Másnap a lányokat nagypapira és Erzsire hagytam, én meg elmentem Bruckba gyerek-bolhapiacra, ahol sok szép játékot zsákmányoltam, például egy bohócos gyurmát, hajat, nyelvet lehet késziteni a figurának. A lányok nagyon jól érezték magukat, állitólag tündérek voltak és nem is nyafogtak. Naná, azt nekem tartogatják. Meg hát Erzsi palacsintája mellett aztán tényleg nem volt miért nyafogni.
Délután megjöttek Krisztáék, onnantól aztán majdnem teljes volt a lányok boldogsága, volt nagypapi, barátok, már csak apa hiányzott, de másnap ő is megjött. Voltunk bababuliban Edinánál, akinek a háza igazi gyerekparadicsom.
A györkőcfesztiválra szombaton és vasárnap is elmentünk. Szombaton még kicsit megrémültünk a nagy tömegtől, kimenekültünk az állatkertbe, de vasárnap teljes beleéléssel vettünk részt a programokon. Kabóca Bábszinház, Márkus Bábszinház, Gulyás László, Szalóki Ági előadásokat láttunk, de volt még ezer más szinvonalas program, kár, hogy nem lehettünk jelen egyszerre több helyen. A szabadtéri játékszerek szemet gyönyörködtetőek voltak, még a játékvezetők ruhájára is ügyeltek, különleges, szép lengúnyák voltak. Igazi szinvonalas rendezvény, semmi bóvli nincs benne. Megyünk máskor is.
Képek Krisztánál

2009. július 1., szerda

Megyek a lányokkal

györkőcfesztiválra, ki jön még?