2009. július 18., szombat

Eltűntünk


































Eltűntünk, a Balaton irányába.
Gyuriék házában nyaraltunk, Révfülöp és Szepezdfürdő határában. Minden évben nagyon várom ezt a hetet, szeretek ott lenni: szép táj, szép ház, kedves emberek, és a Balaton, amit egyre jobban kedvelek.
Karcsi is elkezdi kérdezgetni már április környékén, hogy mikor megyünk Gyuriékhoz, neki is tökéletes kikapcsolódás.
Julcsi már tavaly is élvezte a vizet, idén sem változott a helyzet. Rákapott a parti homokozásra is, egy épitész tudományosan fürkésző figyelmével alakitgatta épitményeit.
Végére hagytam, ami a leginkább meglepő volt: Anna is megszerette a vizet, a negyedik nap tájékán. Rájött, milyen jó önfeledten himbálózni az úszógumiban. Ebben egyelőre ki is merül az érdeklődése, de ez hatalmas lépés ahhoz képest, hogy eddig massziv ellenállást tanúsitott minden kisérlettel szemben, amely arra irányult, hogy becsalogassam/bevigyem/betuszkoljam kisebb-nagyobb vizekbe. A fürdőkád már rég kivétel, de a kerti kis pancsoló már kezdettől fogva ellenség, sőt, még a Balaton után sem lett barát.
A lányok imádták a nyaralást, az első napokban alig győztem csodálkozni, milyen békésen, vidáman telik az idő. Már csak Karcsinak és nekem kellene jobban összehangolódni, talán akkor a lányok még kevesebb nyafogással is beérnék.

Nincsenek megjegyzések: