2009. július 30., csütörtök

Pótnagymamák

Sajnos a lányoknak nem jutott nagymama, pedig nincs is annál jobb dolog.
Szerencsére van egy nagypapijuk, akit nagyon szeretnek, és Erzsi is, akit szintén nagyon szeretnek, de ők messze vannak. Nagypapi jön hétvégén, már nagyon várjuk.
Szóval most a pótnagymamákról irok, mert elgondolkodtat ez a helyzet. Nagyon nagyon szerettem volna egy pótnagyit, aki úgy szereti a gyerekeimet, mint az igazi nagymamák. Nem számit, hogy fizetek érte, a gyerekek ezt nem tudják és nagyon hasonló lehet a helyzet, mintha valódi nagymamájuk lenne. Ráadásul sokkal többet kapnak szeretetből, mint amennyit én fizetek pénzben.
Már kétszer kialakult ez az idillinek tűnő kapcsolat, de sajnos Marika néni nem érezte elég jól magát ahhoz, hogy két gyerekre vigyázzon, Irma néninek pedig unokája született.
Nem hittem volna, hogy ettől ennyire megváltozik a kapcsolata a lányokkal, de hát nem láthatom előre mások szeretetkiáradásnak alakulását. Sajnos a lányoknak most egyáltalán nem jut belőle. Értem én, hogy az unoka a legfontosabb, de nagyon rossz, hogy a lányoknak nincs mellette semennyi hely. Az elmúlt egy hónap alatt egyszer mehettek csak oda, de akkor sem a régi Irma néni fogadott, kedvetlen volt velük. A régi tervek, mint közös nyaralás, névnapi torta, elúsztak a levegőben.
Épp csak rosszul esik, nincsenek elvárásaim.
Ma nem tudunk elmenni, hogy konyhai gépeket, ajtókat nézzünk az épülő házunkhoz, mert nincs, aki vigyázzon a lányokra. De ez a kisebb baj amellett, hogy megint nincs nagymamai szeretet.

3 megjegyzés:

Freemam írta...

Ez szomorú. Sajnálom. Megértelek szívből, mert felnőttként már tudod a miérteket, de a lányok meg érzik a hiányt, amit eddig megkaptak, most meg már nem........

:(

Dózsáné Fehér Sarolta írta...

Igen tudom milyen nagyszülők nélkül lenni.Mikor még anyám élt mi is néha eljutottunk erre-arra.Mióta nincs visszük magunkkal a gyereket is.Lehet hogy neki is jobb így.Pl.áruházban már tudja mi merre van,ismeri az árakat.Szóval nem egyszerű nagyszülők nélkül.Nekem külön fájdalmas,hogy az én gyerekem apukámat meg sem ismerhette.Külön nagy fájdalom hogy nem hallhatja őt hogy milyen gyönyörűen játszik vadászkürtjén...
Szóval nehéz.Nekünk jó volt mert mi láthattuk Mocsári nagymamát,mi örülhettünk mikor a dédunokái születtek.De sajnos Lackó születése előtti évben meghalt.Mai napig fájdalmas érzés.
Ez van.
Sok sikert továbbra is a csajokhoz.Az egyikük szeme tiszta mocsári nagymama...Barna kis huncut szemek.
Puszi
Saci

Dózsáné Fehér Sarolta írta...

sziasztok.Igen én is tudom milyen nagyszülők nélkül egy gyereknek.Sajnos mi is ebben a helyzetben vagyunk.Míg anyukám élt néha el tudtunk jutni erre arra.Mióta nincs,visszük a gyereket is magunkkal.Ez van.De sajnos bele kellett szoknunk.
Puszi
Saci