2009. augusztus 30., vasárnap

Anna és az ovi

Anna vegyes érzelmekkel néz az ovi elé. Néha büszkén újságolja, hogy ő már óvodás, máskor pedig közli, hogy ő inkább itthon maradna velem. Örülök, hogy várja, ugyanakkor kicsit félek, hogy ugyanaz lesz, mint a bölcsiben, ahol nagyon rosszul érezte magát, ráadásul tőle szokatlan módon ezt csendben tette, magában szenvedett. (Ja, és olyan, mint én: még a legrosszabb helyzetben is képes saját magán nevetni: azon viccelődött, hogy ő inkább bölcsibe menne, és ezt fél napont kitartóan ismételgette, holott már a bölcsi előtt elhaladva is mufurc lesz.) Ma már mondta, hogy ő nem fog játszani az oviban. Azért reménykedem, hogy Marika néni képes lesz szóra és játékra birni, 29 másik gyerek mellett.
Amig tartott a bölcsi, Anna szinte folyamatosan köhögött, jó időben is, minden második hetet itthon töltötte. Aztán június elejétől augusztus végéig egy köhintés sem hallatszott itthon, kivéve persze az én allergiás krahácsolásomat. Tegnap éjjel és ma napközben pedig Anna köhécselt. Rossz volt hallani, azonnal arra gondoltam, hogy közeleg a közösségi lét és ő igy tiltakozik.
Egyébként egyelőre nem tudjuk, mehet-e egyáltalán oviba, vagy csak januártól. Ez a bizonytalanság nem könnyitimeg a felkészülést.

Angol

Amikor Orsi vigyázott a lányokra, megkérdezte, tudom-e, milyen jó nyelvérzéke van Julcsinak. Énekelt neki egy angol dalocskát és csak annyit mondott magyarul, hogy öt kiskacsáról szól és az anyukájukról. Amikor vége volt az éneknek, Julcsi megkérdezte: És az apukájuk miért jött meg? És tényleg arról szólt a dal, hogy a végén megjött az apuka és rendet tett a kiskacsák között.
Azóta Anna is lelkesen fújja azt az egy sort, amit megjegyeztek belőle.

Esti beszélgetés Julcsival

- Tudod, anya, én nem olyan vagyok, mint a felnőttek.
- Milyenek a felnőttek?
- Szépen alszanak. De a kislányok nem, ők mindig beszélgetni szeretnének.

És tényleg, mostanában sokszor megvárja, hogy Anna elaludjon és akkor mesélni kell neki. Tegnapelőtt a tengerről, ma a nagypapiról. Holnap anyukámról fogok majd mesélni, megigértette velem.

Ma ilyesmiről is szó volt:
- Tudod anya, én már voltam felnőtt.
- Tényleg?
- Igen, anya voltam és három kisgyerekem született.
- És ez mikor volt?
- Te még akkor nagyon pici voltál.

2009. augusztus 19., szerda

Végre vásárolunk

Két hónapja ma lesz az első alkalom, hogy Karcsival el tudunk menni itthonról, van kire hagyni a lányokat. Orsi vigyáz majd rájuk, aki kedves, fiatal óvónő és régebben többször volt már velük. Julcsi már nagyon várja, hogy énekeljenek.
Jó volt az összezártság, a lányok élvezték, és én sem éreztem terhesnek, csak néha. Azért jobb lett volna néha-néha elszabadulni, már csak az épülő ház miatt is, hiszen még nem volt alkalmunk kiválasztani a szanitereket, járólapot, csempét, parkettát, áááááá, semmit. A cserépkályháról nem is beszélve, arra már kész terv kellene, de még ötlet sincs.
Nem szeretném, ha mindig más vigyázna a lányokra, ezért nem is hivtam senkit, amikor Irma néni megfeledkezett rólunk, Orsi meg eltörte a lábát.
Sokszor gondolok arra, hogy a lányoknak ez az első tapasztalatuk arról, hogy valaki szereti őket és aztán megfeledkezik róluk. Kicsik még, nem mondják, ám azt hiszem, annál mélyebbre raktározzák el és alapvető szerepe van abban, hogy később mekkora bizalommal fordulnak mások felé. Nagy felelősség a gyerekekkel való foglalkozás, most látom csak igazán. Nem szabad olyan dolgokat igérgetni, amiket nem tudunk megtartani.

2009. augusztus 16., vasárnap

2009. augusztus 10., hétfő

Tiszadob




















Pista és Ildi házában nyaraltunk egy hétig, élveztük hatalmas vendégszeretetüket. A zongorafesztivál csak csütörtökön kezdődött, de mi már hétfőn lementünk. Voltunk Tolcsván bort kóstolni, Hajdúnánáson strandon, elmentünk a nyiregyházi vadasparkba, és sokat fürödtünk a Tiszában. És nagyon nagyon finomakat ettünk.

Az Ember gyerekek társaságát nagyon élveztük, és persze az őket kisérő felnőttekét is.














Julcsi mostanában tündérnek öltözik, itt épp illatositott papirrózsa lóg a selyemövén, és nyársra tűzött igazi rózsaleveleket tart a kezében.



















Anna nagyokat viháncolt Ildivel:














Elbűvölve figyelték a cápákat:





























































A vadaspark fantasztikus, láttunk fókashow-t, kisoroszlánt, bébi jaguárt, elefántgyereket:














Pistával kimentünk egy barátja tanyájára mangalicamalacokat nézni, kergettünk gyöngytyúkokat, ettünk édes szőlőt, a lányok Pista bácsit nyúzták lelkesen:











































Teljes menetfelszereléssel úszkáltunk a Tiszában:

































Grófkisasszonyok az Andrássy kastélyban_














2009. augusztus 2., vasárnap

Nagyapis hétvége

Ismét nagypapis hétvége volt, ráadásul apukám ma is itt alszik, aminek Julcsi nagyon örül. Reggelente átköltözik mellé az ágyba az utolsó 1-2 órácska alvásra. Azt hiszem, ez mindkettőjüknek nagyon jólesik. Kiváncsi vagyok, mi lesz, ha majd Anna is csatlakozik, és nagypapi ágyán megindul az a vándorlás, aminek a mi ágyunkon valami csodával határos módon sikerült véget vetnünk. Egy-egy éjjel három-négyféle formációt is kipróbáltunk, aztán rendszerint Karcsi átkerült a gyerekszobába és meg maradtam a kicsikkel a nagyágyon. Most már a gyerekszobában alszanak. Én nem bánnám, ha hajnalonta átjönnének, de valahogy ez a variáció kimaradt, éjfél körül jöttek át régebben és az ágy csak 140 centi széles. Még most is úgy érzem, kellene egy szélesebb ágy, jönnek ők még a mi utcánkba.
Na, szóval voltunk a gyömrői strandon és végre mindkét lány örömmel pancsolt karúszóval és úszógumival a mélyvizben is. Persze csakis megerősitett szülői-nagyszülői felügyelettel.
Ma pedig a kertben pancsoltunk a szokásos kis csónakunkban, aztán sétáltunk a városban, végül Mariannéknál vacsoráztunk és kiskutyát simogattunk. Gyanús, hogy az emlitett kiskutya nálunk fog kikötni, Julcsi már nevet is adott neki: Muffin. Muffin egyelőre kis pöttöm, de attól félek, óriásira nő majd. Ráadásul Karcsi szerint a kutya mellé rögtön kell két macska is, hogy időben összebarátkozzanak. Még barátkozom a lehetőséggel.