2009. szeptember 27., vasárnap

Miért nem sikerül?

Úgy érzem, két kis vadállat kezd kikupálódni családunk védőszárnyai alatt. Tündériek, okosak, ügyesek, mégis el vagyok keseredve. Nem tudom kezelni azokat a helyzeteket, amelyekben a elszabadul az őrjöngés.
Julcsi tegnap bottal fenyegette az ifi lány focicsapatot a pályán, csapkodott feléjük, jó játéknak gondolta, és hozzá bőszen és hangosan vicsorgott. Lemerevedek ettől a helyzettől és nem tudom, mi a jobb: ha beavatkozás nélkül figyelem, vagy ha erőteljesen beavatkozom, kiszedem a kezéből a botot és elrángatom onnan. Máshogy sajnos nem tudom leállítani, meg sem hallja, amit mondok. A fiatalok nyilván tudták kezelni a helyzetet nélkülem is, nem egy súlycsoport egy 12 kilós kislánnyal, tehát fizikai veszélyt nem jelentett. Végül mégis elrángattam, nem bírtam nézni ezt az őrjöngést. Lehet viccelődni, játékból sokmindent lehet csinálni, de ez bőven túl van azon, ami helyes. Már hogy szerintem. Ismerek olyan anyukákat, akiknek ez meg sem kottyan. Nekem tizedennyi is elég.
Anna makacs ellenállását sem tudom jól kezelni. Nem találom hozzá a szavakat. Csak kiabálva tudom megértetni vele, amit akarok. Sőt, egyre gyakrabban kap is egyet a fenekére, holott ettől mindig lelkifurdalásom lesz.
Most mit tegyek?
Beírassam őket egy leánynevelő intézetbe? Megtanulhatnának pukedlizni, például...

2009. szeptember 26., szombat

Anna, ha kimegyen a piacra

Szombaton kipróbáltuk, milyen Annával kettesben a piacon.
Hááááát, nagyon észnél kellett lennem, hogy ne veszitsem szem elől.
Érdekes, hogy mindent, amit csinál, mókásan csinálja, legyen az a leghétköznapibb cselekvés. Ma például csak sétált a piacon a kosárkájával, de szinte mindenki nevetett rajta. Nem csak megmosolyogták, mint egy aranyos gyereket, hanem szabályos nevetésre falkasztotta az embereket.

2009. szeptember 25., péntek

Julcsa, ha kimegyen a piacra

Szerdán terápiás célzattal Julcsival ketten mentünk piacra reggel, ovi előtt. Aznap van gyümölcsnap, úgyis kellett venni valamit.
A lelkivilágát meg helyre kellett tenni, az elmúlt hét vadulásai legalábbis erről árulkodtak.
Nagyon édes volt, fogta a kosarát, minden gyümölcsből kért bele egyet és minden árusnak elénekelte a Julcsa, ha kimegyen a piacra kezdetű dalocskát. Közben le nem vette róluk a szemét, ellenőrizte, figyelnek-e, tetszik-e. Nagy sikert aratott.

Igazságosság

Julcsi összefirkálta filctollal az egyik póniját és mindkét kezét, amúgy rendesen. Rászóltam, mire elkezdett pityeregni. Erre megint rászóltam (épp ovis ágyneműt varrtam nekik, nem voltam mérges, csak azt akartam, hogy gyorsan hagyjon dolgozni), ekkor aztán kitört belőle: Anya, velem miért nem vagy ilyenkor olyan kedves, mint Annával?
Na, ilyenkor mit lehet tenni? Végülis igaza van. Amikor Annára rászólok, egyből vérig sértődik, lebiggyed a szája és elkezd hüppögni, csak néz rám nagy, könnyes szemekkel és magába fojtja a sirást egy darabig, mielőtt kitör. Egyszerre rendkivül vicces és szivszoritó, ilyenkor tényleg megbánom, hogy rászóltam, annyira védtelennek tűnik. Nem tudom nem magamhoz ölelni. Pedig lehet, hogy csak az előadásmód különbözik a két gyereknél.
Egyszóval Julcsinak igaza volt, jól meg is ölelgettem. Tulajdonképpen örültem, hogy ilyen szépen ki tudta mondani: ez igazságtalan.
Ugyanakkor a hiszti, a nyafogás néha elhatalmasodik nálunk, jó lenne kordában tartani valahogy. Jajjj, nehéz ám!

2009. szeptember 19., szombat

Szerepjáték

Ime a hercegkirálykisasszony (sic!) és kuvasza:

































Sokféle szerepjáték fut nálunk, de ez a legrégibb és a leggyakrabban játszott. Kuvasz és gazdája. A gazdi mostanában hercegkisasszony korszakát éli. A fénykép napján épp ragaszkodtam a kényelmes ovis viselethez (ritkán veszem fel a harcot), ezért kénytelen-kelletlen felvette a nadrágot pólóval, de itthon magára öltött hozzá néhány ékszert, például ezüst bokaláncot a kék-zöld-piros zoknira. Fontos volt, hogy kilátszon a nadrág alól, ezért feltűrtük annak szárát. A hajba pedig elengedhetetlen az amerikai karácsonyfamasni, amit Flóráéknál kivánt és kapott meg. Nem könnyű a hercegkisasszonyok öltöztetése. A kuvaszoké egyelőre nem okoz gondot, ez még várat magára. Na, lesz majd nemulass, ha két hercegnő korú leányka lesz itthon!

Egyébként elképesztően elevenek mostanában. Időnként megirigylem az anyukákat, akiknek gyerekük/gyerekeik szépen nyugodtan sétál/sétálnak az utcán, türelmesen megvárja/megvárják, ha sorban áll a piacon... Nem értem, hogy csinálják, de szivesen veszek bármilyen jótanácsot. Azt azért még megjegyzem, hogy erre példákat inkább az egyes számban álló szerkezet esetében láttam. Ez persze nem mentség arra a ramazurira, amit ők ketten művelnek időnként. Kedvenc piaci árus nénink ezen mindig jót mulat, szerinte ők az igazán aranyos, belevaló gyerekek. Néha szivesen sétálgatnék békésen két kis álomszuszékkal.
Máskor pedig örülök, hogy ők ezt megtehetik, mert szabadok és féktelenek. Jó lehet nekik. Csak az a kérdés, mi van, ha a szabadságot és féktelenséget azért ilyen mértékben nem támogató (legfeljebb csendben irigylő) anyuka jutott nekik. Valahogy megoldjuk.

2009. szeptember 16., szerda

Ölelés

Valamelyik este Julcsi erősen megölelt, majd azt mondta: "Azért ölellek meg ilyen szomorúan, mert nagyon szeretlek".
Értettem én, de meglepett, ezért megkérdeztem: "És miért szomorúan?".
"Mert ha valakit nagyon szeretsz, azt szomorúan öleled meg."

2009. szeptember 11., péntek

Anna

Anna egyre nagyobb csibész. Folyamatosan mókázik (ha épp nem köti le a makacskodás, tiltakozás, ellenkezés), szinészkedik, elképesztő kifejezően villogtatja a szemeit.
Nagyon okos és nagyon makacs, előre félek a kamaszkortól, főleg ha az én igen hosszúra nyúlt kamaszkoromra gondolok.














Ja, és rendkivül szemtelen. Amikor bent vagyunk az oviban, visszabeszél az óvónéniknek és csúnyákat mond nekik, azt hiszi, mókás. Azt hiszem, Karcsira ütött abban, hogy minimális tekintélytisztelet sincs benne és az emberek közötti kommunikáció iratlan szabályait teljes mértékben figyelmen kivül helyezi. Mivel én sem az ellenkező pólust képviselem, bár nem ilyen élesen, ő azt hiheti, ez igy rendben van. És tényleg nagyon mókás sokszor, jókat nevetnek rajta az emberek, ennivaló huncut kölyök, de azért remélem, felnőttkorában az apukájánál jobban érzékeli majd a beszélgetőtársa igényeit, hangulatát.

Madárijesztő szépségverseny

Beneveztünk a vasárnapi szépségversenyre. Rám jellemző hezitálással, majd kapkodással készült el a mű, de végül kész lett, és ez a lényeg. Szerdán szerettük volna elkésziteni, de Julcsi fáradt és nyűgös volt délután, mivel a szülinapjára való tekintettel elmaradt a délutáni alvás, én egész nap tüsszögtem és az orromat fújtam az allergiától, Anna pedig remekül átveszi a hangulatunkat, ezért elmaradt az alkotó munka. Ma reggel, amikor bementünk az oviba, épp hoztak néhány figurát, gyönyörűek voltak, és Julcsi szomorkodott, hogy mi nem készitettünk. Na, több sem kellett nekem, előkészitettem, fél 12-kor elmentem Julcsiért és Annáért, majd együtt befejeztük. Ime:

Négyéves hercegnő

Négyévesünk hercegnő jelmezt kapott ajándékba. Méghozzá tőlünk. Fura, mert egy évvel ezelőtt azt mondtam volna, hogy na, ezt a csilivili ruhát, ezeket a csillogós műanyag ékszereket soha nem veszem meg a lányomnak. Farsangkor nagyon büszke voltam rá, hogy ő oroszlán akar lenni, és nem hercegnő, mint a legtöbb kislány.
De rájöttem, hogy ez más, mint amit számomra jelentenek ezek a dolgok. Nekem giccs, bóvli, értéktelen csillogás. Illetve már nem az, mert már értem, hogy Julcsinak mit jelent. És tudtam, hogy ez az, minek a legjobban örülne, hát ezt kapta. Örült is nagyon. Nagyon boldogan fogadta, zene nélkül táncra perdült, szinte hallani lehetett a zenét a háttérben. Öröm volt látni.







































Pár napja itt volt nagypapi, tőle tollast kapott és szép lovacskát, Annától pedig szárnyas lovat, mert erre vágyott.
Nagyon beleéli magát a hercegnő szerepbe, csakúgy, mint nemrég a szárnyas lóéba. Sokszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy ő öltözködne, szépitkezne, de nem lehet, mert oviba kell menni, mert kimegyünk a kertbe és letépi róla a kutyus a ruhát, mert fürödni megyünk, mert vendégségbe megyünk. Rossz érzés, hogy sok vita és sirás is fakad ebből, mintha nem hagynám kibontakozni a szárnyait.

2009. szeptember 6., vasárnap