2009. szeptember 11., péntek

Anna

Anna egyre nagyobb csibész. Folyamatosan mókázik (ha épp nem köti le a makacskodás, tiltakozás, ellenkezés), szinészkedik, elképesztő kifejezően villogtatja a szemeit.
Nagyon okos és nagyon makacs, előre félek a kamaszkortól, főleg ha az én igen hosszúra nyúlt kamaszkoromra gondolok.














Ja, és rendkivül szemtelen. Amikor bent vagyunk az oviban, visszabeszél az óvónéniknek és csúnyákat mond nekik, azt hiszi, mókás. Azt hiszem, Karcsira ütött abban, hogy minimális tekintélytisztelet sincs benne és az emberek közötti kommunikáció iratlan szabályait teljes mértékben figyelmen kivül helyezi. Mivel én sem az ellenkező pólust képviselem, bár nem ilyen élesen, ő azt hiheti, ez igy rendben van. És tényleg nagyon mókás sokszor, jókat nevetnek rajta az emberek, ennivaló huncut kölyök, de azért remélem, felnőttkorában az apukájánál jobban érzékeli majd a beszélgetőtársa igényeit, hangulatát.

Nincsenek megjegyzések: