2009. szeptember 25., péntek

Igazságosság

Julcsi összefirkálta filctollal az egyik póniját és mindkét kezét, amúgy rendesen. Rászóltam, mire elkezdett pityeregni. Erre megint rászóltam (épp ovis ágyneműt varrtam nekik, nem voltam mérges, csak azt akartam, hogy gyorsan hagyjon dolgozni), ekkor aztán kitört belőle: Anya, velem miért nem vagy ilyenkor olyan kedves, mint Annával?
Na, ilyenkor mit lehet tenni? Végülis igaza van. Amikor Annára rászólok, egyből vérig sértődik, lebiggyed a szája és elkezd hüppögni, csak néz rám nagy, könnyes szemekkel és magába fojtja a sirást egy darabig, mielőtt kitör. Egyszerre rendkivül vicces és szivszoritó, ilyenkor tényleg megbánom, hogy rászóltam, annyira védtelennek tűnik. Nem tudom nem magamhoz ölelni. Pedig lehet, hogy csak az előadásmód különbözik a két gyereknél.
Egyszóval Julcsinak igaza volt, jól meg is ölelgettem. Tulajdonképpen örültem, hogy ilyen szépen ki tudta mondani: ez igazságtalan.
Ugyanakkor a hiszti, a nyafogás néha elhatalmasodik nálunk, jó lenne kordában tartani valahogy. Jajjj, nehéz ám!

Nincsenek megjegyzések: