2009. szeptember 11., péntek

Négyéves hercegnő

Négyévesünk hercegnő jelmezt kapott ajándékba. Méghozzá tőlünk. Fura, mert egy évvel ezelőtt azt mondtam volna, hogy na, ezt a csilivili ruhát, ezeket a csillogós műanyag ékszereket soha nem veszem meg a lányomnak. Farsangkor nagyon büszke voltam rá, hogy ő oroszlán akar lenni, és nem hercegnő, mint a legtöbb kislány.
De rájöttem, hogy ez más, mint amit számomra jelentenek ezek a dolgok. Nekem giccs, bóvli, értéktelen csillogás. Illetve már nem az, mert már értem, hogy Julcsinak mit jelent. És tudtam, hogy ez az, minek a legjobban örülne, hát ezt kapta. Örült is nagyon. Nagyon boldogan fogadta, zene nélkül táncra perdült, szinte hallani lehetett a zenét a háttérben. Öröm volt látni.







































Pár napja itt volt nagypapi, tőle tollast kapott és szép lovacskát, Annától pedig szárnyas lovat, mert erre vágyott.
Nagyon beleéli magát a hercegnő szerepbe, csakúgy, mint nemrég a szárnyas lóéba. Sokszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy ő öltözködne, szépitkezne, de nem lehet, mert oviba kell menni, mert kimegyünk a kertbe és letépi róla a kutyus a ruhát, mert fürödni megyünk, mert vendégségbe megyünk. Rossz érzés, hogy sok vita és sirás is fakad ebből, mintha nem hagynám kibontakozni a szárnyait.

Nincsenek megjegyzések: