2009. szeptember 19., szombat

Szerepjáték

Ime a hercegkirálykisasszony (sic!) és kuvasza:

































Sokféle szerepjáték fut nálunk, de ez a legrégibb és a leggyakrabban játszott. Kuvasz és gazdája. A gazdi mostanában hercegkisasszony korszakát éli. A fénykép napján épp ragaszkodtam a kényelmes ovis viselethez (ritkán veszem fel a harcot), ezért kénytelen-kelletlen felvette a nadrágot pólóval, de itthon magára öltött hozzá néhány ékszert, például ezüst bokaláncot a kék-zöld-piros zoknira. Fontos volt, hogy kilátszon a nadrág alól, ezért feltűrtük annak szárát. A hajba pedig elengedhetetlen az amerikai karácsonyfamasni, amit Flóráéknál kivánt és kapott meg. Nem könnyű a hercegkisasszonyok öltöztetése. A kuvaszoké egyelőre nem okoz gondot, ez még várat magára. Na, lesz majd nemulass, ha két hercegnő korú leányka lesz itthon!

Egyébként elképesztően elevenek mostanában. Időnként megirigylem az anyukákat, akiknek gyerekük/gyerekeik szépen nyugodtan sétál/sétálnak az utcán, türelmesen megvárja/megvárják, ha sorban áll a piacon... Nem értem, hogy csinálják, de szivesen veszek bármilyen jótanácsot. Azt azért még megjegyzem, hogy erre példákat inkább az egyes számban álló szerkezet esetében láttam. Ez persze nem mentség arra a ramazurira, amit ők ketten művelnek időnként. Kedvenc piaci árus nénink ezen mindig jót mulat, szerinte ők az igazán aranyos, belevaló gyerekek. Néha szivesen sétálgatnék békésen két kis álomszuszékkal.
Máskor pedig örülök, hogy ők ezt megtehetik, mert szabadok és féktelenek. Jó lehet nekik. Csak az a kérdés, mi van, ha a szabadságot és féktelenséget azért ilyen mértékben nem támogató (legfeljebb csendben irigylő) anyuka jutott nekik. Valahogy megoldjuk.

Nincsenek megjegyzések: