2009. december 30., szerda

Anna három éves















Anna holnap lesz három éves. Tüneményes, rendkivül mókás, bújós, ugyanakkor makacs, akaratos leányka. Úgy érzem, mint Julcsiról is, hogy különleges kislány. Persze valószinűleg minden anyuka igy érzi a saját gyerekéről, de ettől függetlenül ez büszkeséggel tölt el.
Ma volt a szülinapi zsúr, Flóráék és Elmiráék jöttek, azt hiszem, jól sikerült. Az ünneplés szempontjából nem szerencsés szilveszterkor születni, nem is volt túl nagy készülődés, de azért mindenképpen szerettünk volna ünnepelni. Tegnap sok vendégünk volt, igy mára csak ilyen szűkkörű bulit szerveztünk. Az ünnepelt örült, hogy ünneplik. Persze ez nem volt mindig egyértelmű, mivel elég sajátos módon fejezi ki az érzéseit. A szülinapi tortáját például földön ülve és hátrafelé araszolva közelitette meg, képes még egy ilyen pillanatból is viccet csinálni. Nehéz meghitt pillanatokat varázsolni köré. Annál könnyebb viszont bármiféle csintalanságra rávenni.















Angyalok matatnak

Hát ilyesféle dolgok történnek nálunk:

Karácsony

Nagy várakozás előzte meg az idei karácsonyt, már délben halottunk szárnysuhogást, de végül csak este találtunk rá a feldiszitett fára, miután a lányok két órát töltöttek Irma néninél, aki már második éve meghivja őket ilyenkor, hogy közben az angyalok végezhessék a dolgukat. Templomban is voltunk előtte, ahol a lányok elaludtak, igy kissé nyűgösen érkeztünk haza. Szerencsére a karácsonyfa látványa minden bajt feledtet, igy volt ez most is.
Julcsi vágya teljesült az öltöztethető póniban (borzasztóan néz ki a játék, de amikorJulcsi játszik vele, megszépül). Annának nem volt vágya, kapott gyurmás játékot, először nem lelkesitette, de már nagyon szereti. A bábparaván nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de eljön még z ő ideje. Egyelőre várként használjuk, igy is kedves darabja a játéktárunknak.
Kicsit meglepődetm, amikor Julcsi elégedetlenül állt a fa alatt, mondván, hogy csak ilyen kevs ajándék van. értetlenül hallgattam, hiszen a buborékfújón és a pónicipőn kivül más vágy neki sem volt, nem kért különleges dolgokat. Aztán rájöttem, hogy az ovis karácsonyon hatvan ajándék volt a fa alatt, és ezárt nem értette, most miért nincs ennyi. Nem örülök neki, hogy már ezer karácsonyfát látnak szenteste előtt és még néhány ajándék is megelőzi a Jézuskát.
Másnap megjött apukám, aki most sokáig velünk volt, ennek nagyon örültünk. A tőle kapott hercegnős sátor nagy kincsük lett. A szülinapi angyalszárnyak pedig láthatóvá teszik, ami eddig láthatatlan, bár érezhető volt: két tündér kering a lakásban.










































2009. december 17., csütörtök

Ovis karácsony

Ma reggel volt az ovis karácsony. Mi is készültünk rá, készitettünk az ovónéniknek mézeskalácsot, levendulapárnácskát és forró csoki pálcikát, szépen becsomagoltuk és átadtuk. Nagyon örülök, hogy sikerült elkésziteni, mert én az ilyesmit mindig szépen eltervezem, aztán az utolsó pillanatban már nem marad rá idő. Kis szépséghibája volt a dolognak, hogy még valakinek szerettünk volna adni, de amikor délben hazaértem és ebédet főztem, a tűzhelyen felejtettem a csokipálcikákat és megolvadtak. Majd pótoljuk.
Úgy szerettem volna látni mindkét lányomat énekelni, de sajnos egyszerre kezdődött mindkét csoport ünnepsége, igy Julcsit Karcsi nézte meg, én pedig Annával maradtam, akit sajnos nem láttam énekelni, mert folyamatosan belém csimpaszkodott (illetve Annanyelven kumpaszkodott).
Amikor hazaértünk, nagyon izgatottak voltak. Kiderült, hogy azt hitték, itthon is áll már a karácsonyfa. Hát ilyen manapság a karácsony, egy hétig tart. Azért az igazi családi szenteste hangulata utéánozhatatlan.

2009. december 14., hétfő

Anna

Anna kis pihe-puha gombolyag, aki ha odabújik hozzám és azt mondja, anyu, szeretlek, akkor minden olyan gömbölyű. És ezt sokszor teszi, egyre többször.
Nagyon bújós csecsemő, kisbaba volt, aztán dacos lett és olykor barátságtalan is (illetve másokkal nem csak olykor, hanem szinte mindig) most pedig egyszerre dacos és végtelenül kedves (másokkal is, akik meglepve és jó érzéssel veszik észre).

Kérdések

Julcsi megint rajzolt egy szép rajzot, kitette hűtőmágnesekkel a hűtőre. Kombinálta a technikákat: rajzolt, szinezett, lufis matricákat ragasztott az alak kezébe, szájfénnyel kifestette a fejét. Na, de kinek is?
- Julcsi, kik ezek a rajzon?
- Hát Mária és Jézus.
- És mi van itt Jézus fülében?
- Fülbevaló.
- De a Kisjézus fiú.
- Neeeem, lány.
- (Kicsit elbizonytalanodva) Julcsi, Jézus fiú.
- Neeem, lány. Kérdezd meg Máriától!
- Máriától? És hogyan kérdezzem meg tőle?
- Hát menj el Betlehembe! Vagy nem tudod, hol van Betlehem?

Ödönke és Bödönke

Ödönke és Bödönke a főszereplője Karcsi esti meséinek. Azt hiszem, nem vagyok képes rá, hogy egyet is elmeséljek a képtelen történetek közül, ezért meghivom vendégelőadónak a mesék szerzőjét.
Ma sok-sok mese után ezt hallom: "Ödönke és Bödönke rosszalkodtak az esti mese után és újabb mesét követeltek. Ez rendszerint a kilincses mese szokott lenni". (Ha valaki nem ismerné ezt a mélyreható mesét: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kilincs, mese tovább nincs.)
Közben figyelek, és most veszem csak észre, hogy a mesét a lányok együtt irják Karcsival. Ezentúl majd jobban figyelek, és ha nyomdafestéket tűrő meséről van szó, lejegyzem.

Hangoskodás

Amióta megjöttem Rómából, Anna a szokásosnál is jobban tiltakozik az esti lefekvés ellen. Pedig álmos ő, csak nem akar ágyba bújni. Illetve akarna, de mellettünk. Ám mi akkor még nem alszunk, ha pedig mellé fekszem az ágyába, percenként találja ki, hogy pisilni kell, szomjas, viszket a lába, pucoljam ki a fülét... Mára nagyjából megoldódott a helyzet, tudomásul vette, hogy nélkülünk fekszik le, de éjjel átjöhet a nagyágyba. (Ő ezt már egyéves kora előtt is végigjátszotta, aminek az lett az eredménye, hogy mindkét lány beköltözött a nagyágyba, Karcsi pedig kiköltözött belőle, hónapokra.)
Amikor még javában dúlt a harc, egyik este nagyon hangosan próbált érvényt szerezni az akaratának, mire Julcsi az apjához fordult: Apa, én füldugót szeretnék karácsonyra.
(Mellesleg ennél nagyobb kivánsága nem nagyon volt eddig, buborékfújó és pónicipő jöttek még szóba.)

2009. december 7., hétfő

Távollét

Hát ez az idő is eljött: négy napra elutaztam. Rómába, abba a városba, ahol minden olyan könnyűnek tűnik.
Mindannyiunknak jót tett az elutazásom.
Nekem hatalmas testi-lelki felfrissülés volt az utazás, a hajdanvolt és szeretett közösségem körében töltött idő, a hallott/forditott gondolatok. Három nap intenziv szinkrontolmácsolás felért egy wellness-hétvégével. Ha lehetne, legközelebb is ezt választanám a szauna-jacuzzi-masszázs csomag helyett, bár ezt a fajta kikapcsolódást is kipróbálnám egyszer, ha valaki meghivna, mert pénzt azért nem adnák érte, főleg nem annyit, amennyire értékelik.
A lányok elfelejtették közben, hogy mekkora ereje van a nyafogásnak. Karcsival nem gyakorolják olyan intenziven, mint velem, sőt, amikor megjöttem, egy egész nap kellett, hogy visszarázódjanak a jól megszokott kommunikációs rendszerünkbe. Ami sajnos hibás, folyamatosan keresem a megoldást, de egyelőre nem találom.
Mindenesetre nagyon örültünk egymásnak. Anna sokszor az ölembe kuporodott és elmondta, mennyire várta, hogy visszajöjjek. Julcsi nehezebben fejezi az érzéseit, ő megsértődik és magába zárkózik, ha magára hagyom. Az indulásomkor most is ezt tette, de szerencsére a hazatérésem utáni péntek reggeli találkozás jókedvében érte és ki tudta fejezni az örömét. Háromszor érte már olyan esemény, hogy pár napra eltűntem, hirtelen. Anna születésére felkészitettem, de az ilyesmi mégiscsak váratlanul jön, igy reggel nélkülünk ébredt. Aztán amikor végre megjöttem, pár nap múlva ismét eltűntem hirtelen, mert bennem felejtették a méhlepényt. Ráaádásul Annával tűntem el három napra, hiszen őt még nem hagyhattam magára. Szivesen vittem volna Julcsit is a kórházba, de nem lehetett. Harmadszor pedig Annával kórházba kellett mennem hirtelen, mert megsérült a szája, akkor Julcsi nagyon megharagudott rám. Talán ezeknek az emléke él még benne, amikor elmegyek valahová.
Szerencsére most már együtt vagyunk és végre azt is tudom, hogy nélkülem is működik itthon az élet. Közben volt koncert, sok vendég, és jött a Mikulás, a kis piros csizmácskákba nem tett virgácsot, csak finom csokikat, mandarint, mogyorót.