2009. december 30., szerda

Karácsony

Nagy várakozás előzte meg az idei karácsonyt, már délben halottunk szárnysuhogást, de végül csak este találtunk rá a feldiszitett fára, miután a lányok két órát töltöttek Irma néninél, aki már második éve meghivja őket ilyenkor, hogy közben az angyalok végezhessék a dolgukat. Templomban is voltunk előtte, ahol a lányok elaludtak, igy kissé nyűgösen érkeztünk haza. Szerencsére a karácsonyfa látványa minden bajt feledtet, igy volt ez most is.
Julcsi vágya teljesült az öltöztethető póniban (borzasztóan néz ki a játék, de amikorJulcsi játszik vele, megszépül). Annának nem volt vágya, kapott gyurmás játékot, először nem lelkesitette, de már nagyon szereti. A bábparaván nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de eljön még z ő ideje. Egyelőre várként használjuk, igy is kedves darabja a játéktárunknak.
Kicsit meglepődetm, amikor Julcsi elégedetlenül állt a fa alatt, mondván, hogy csak ilyen kevs ajándék van. értetlenül hallgattam, hiszen a buborékfújón és a pónicipőn kivül más vágy neki sem volt, nem kért különleges dolgokat. Aztán rájöttem, hogy az ovis karácsonyon hatvan ajándék volt a fa alatt, és ezárt nem értette, most miért nincs ennyi. Nem örülök neki, hogy már ezer karácsonyfát látnak szenteste előtt és még néhány ajándék is megelőzi a Jézuskát.
Másnap megjött apukám, aki most sokáig velünk volt, ennek nagyon örültünk. A tőle kapott hercegnős sátor nagy kincsük lett. A szülinapi angyalszárnyak pedig láthatóvá teszik, ami eddig láthatatlan, bár érezhető volt: két tündér kering a lakásban.










































Nincsenek megjegyzések: