2010. december 25., szombat

Szenteste

Délután elmentünk a templomba pásztorjátékra, ahol Anna öt perc alatt elaludt. Julcsi bátran előrehatolt a tömegben és jól látta az előadást. A végén a kicsik mondtak verset, ő először elbátortalanodott, de végül utolsónak elmondta a versikéjét, gyönyörűen, igazi átéléssel.
Épp elsuhantak az angyalok, amikor hazaértünk:












2010. december 24., péntek

2010. december 22., szerda

Készülődés

Volt szülinapi zsúr játszóházban, ovis karácsony, van készülődés, sütés-főzés, de csak módjával. Énekelgetjük a karácsonyi dalokat, tanuljuk a versikét a templomi karácsonyra.

Julcsi kedvenc óvónénijeivel. Jaj, mi lesz velünk, ha mindketten elmennek... Meg Flóra is, aki jövőre iskolás lesz.



Annáék énekeltek és pásztorjátékot adtak elő. A képen nem tudom nem észrevenni, hogy a standard méretűnek számító lányom sem egy égimeszelő (kortárs csoport):





Megtisztelő felkérést kapott a Mária-szerepre, de csak a fejét ingatta némán és majdnem sírva fakadt. Mintha csak magamat látnám kislánykoromban. Sőt, nagylánykoromban is.
Lett hát belőle angyal:



Li Zhentől kaptak karácsonyi ajándékot, stílusosan kínai zenélős játékfigurákat a kínai piacról, de ez így szép kerek, hiszen ő is kínai, és szeretettel adta. A lányok pedig nagyon örültek neki. Julcsi azonnal előhozott egy családi örökségből származó fakarkötőt és egy festményét, hogy viszonozza az ajándékot. Nagyon szeret ajándékozni, neki úgy igazán öröm az ajándék, ha ő is adhat.

Türelmetlen

Anyukám egysorosa jut eszembe magamról mostanában nap mint nap: "A türelmetlen futva lekapcsolná előtted a napot".
És jajjjaj, a szereposztás szerint én vagyok a türelmetlen, sokszor belegondolok, milyen rossz lehet, hogy ennyire siettetek minden lépést, mert nem bírok várni egy másodpercet sem. Pedig a gyerekeknek meg kell hagyni a maguk idejét.

2010. december 21., kedd

Hóember

Íme, a művek:

és alkotói:


Családi fotó, kissé morcosan, mert számos próbálkozás ellenére nem működött a fényképezőgépünk, és csak Li Zhen tudott lencsevégre kapni minket (aki egyébként most látott először havat, hóembert, és most hógolyózott először életében).


A művész közben önálló alkotáson dolgozott:

2010. december 12., vasárnap

Szentendrei séta

Elindultunk Dobogókőre kirándulni, de a havaseső láttán, a családfő nagy megkönnyebbülésére irányt változtattunk, és visszafordultunk Szentendrére. Jól tettük, gyönyörű sétát tettünk hóesésben az adventi vásártól még hangulatosabbá lett városkában. Mindannyian élveztük. Láttunk betlehemi jászlakat:





Fagyoskodtunk, lépcsőt másztunk, hógolyóztunk:



Végül pedig beültünk egy hangulatos vendéglőbe:



...és fokoztuk a hangulatot:

Apa szülinapja


Pár nappal később végre sikerült megünnepelnünk. Julcsi és Anna is rajzoltak neki ajándékba képregényt.

2010. december 8., szerda

Hmmmm

Angolóra. Kriszta kérdezi Annát, elmondja-e a számokat tízig. Anna válaszol: igen. És amikor minden szem rá irányul, annyit mond: Böbe baba.

2010. december 6., hétfő

Még mindig huncut










Mikulás itt, Mikulás ott

Hát igen, az én gyerekeim olyan korban nőnek fel, amikor már november végén feldíszített fenyőfákat láthatnak, és a Mikulás is többször jön el, mintha újrajátszanák a filmet. Kétségtelenül veszít ezzel az ünnep a varázsából. Természetesen tudják, hogy akiket látnak, azok csak beöltözött Mikulások. Julcsi rá is kérdezett, és este kétkedően kérdezte, hogy valóban létezik-e a Mikulás. A kétkedésében persze benne volt, hogy nagyon szeretné, ha létezne, és ebben meg is erősítettem. Kérdezte, én láttam-e már, és beszéltem neki csilingelésről, meg elsuhanó, szakállas alakról. Azt hiszem, Anna annak örül, ha nem látja a Mikulást, még az ovis ünnepségen is sírva fakadt, amikor át kellett volna vennie az ajándékot.
Apa kimaradt a Mikulás bulikból, és egyben a saját szülinapjából, mert azidőtájt Dubaiban szürcsölte a tengerparton a bambit.

Monor, belvárosi Diegoreklám-mikulás:








Vasárnap délelőtt: Makám-koncert, utána népi mesélő, aki bevonta a mesébe, táncba a gyerekeket is, csuda jól csinálta.













Megjött! Csizmák az ablakban, torkos cica kiszorult a házból a egy kicsit:














Mese az új könyvekből...:














...egyre álmosabb hallgatósággal:














Akinek a blogspoton van blogja, és érti, mondja el nekem is, miért nem tudom úgy elhelyezni a képeket, ahogy akarom, miért nem oda szúrja be, ahová akarom és miért hagy ki sorokat, ha nem akarom!

2010. december 1., szerda

Ovis képek


























Faarc

Mit csinálunk, ha faarcot vágunk valakinek?
Hát faképnél hagyjuk.

2010. november 29., hétfő

Szeptemberi pillanatképek - csak mert most jutott eszembe



Hétvége

Itt volt nagypapi Erzsivel, vidáman telt a hétvége. A lányok szeretik, ha tele a ház.















Másnap, miután ők hazaindultak, elmentünk Elmira szülinapi bulijára. Igazán eseménydús, és egyben laza hétvége volt, nekem is pihentető, nem csak a lányoknak.














Karcsi csak néha csatlakozott a lánysereg vidám programjaihoz, mert kétnapos zongorahangversenyt hallgatott, hol élőben, hol rádióban.

2010. november 21., vasárnap

Olaszos hétvége

Csütörtök éjjel megérkezett hozzánk Daniela Rómából, olaszos temperamentumot hozott a családba, és ez láthatóan nagyon tetszett a lányoknak. Sokat énekeltek, sokat játszottunk, nevettünk együtt. És most jöjjön egy kép, illetve kettő, összesen két nyitott szeművel:





































Vasárnap Teresa is megjött, Zsuzsával, Péterrel és a gyerekekkel.





























Julcsi így értékelte a játékot: Nagyon jó volt ezekkel a gyerekekkel játszani, jöjjenek máskor is. És mi is menjünk hozzájuk. A kicsi Annácskát úgy hívtam, hogy Rontombontom, mert mindent lerombolt, amit csináltunk. De nem haragudtunk rá. És úgy is hívtam, hogy Annapannapannika.

2010. november 9., kedd

Nyelvek

Sokan mondják, hogy nem érdemes kisgyerekkorban elkezdeni a nyelvtanulást. Nekem a meg nem tapasztalt dolgokról ritkán vannak kialakult elveim, erről sem voltak. Még azután sem, hogy gyerekeim születtek.
A tapasztalataimnak hiszek, márpedig ezek azt mutatják, hogy a gyerekeim számára az egyik legjobb szórakozás a nyelvtanulás. A lányok imádják a Kriszta által tartott angol éneklős órát, buzgón énekelgetnek itthon, nézegetjük a dalokhoz az animációkat a neten. Olasz dalocskákat is tanulnak tőlem, ezek dallamáért ugyan nem vállalok felelősséget, de a jövő hétvégén érkezik Daniela Rómából, majd helyrerakja az összekuszálódott hangokat.
Rengeteget kérdeznek, mit hogy mondanak angolul, olaszul, franciául, németül...
Ráadásul Julcsi az oviban fárszi nyelvet tanul: az egyik kis barátnőjének perzsa az apukája, és Kata nénivel tanulnak Elmirától, már tudják a számokat és néhány színt.
Nem tudnak persze egy nyelven sem, de nem keveredik össze a fejükben semmi, mindig pontosan tudják, melyik nyelvvel játszanak éppen.

2010. november 8., hétfő

Ez+az

Sokat nem írok mostanában, de jól vagyunk, csinálunk ezt-azt. Nem hemzsegnek a programok, inkább a munka volt sok. Azért nem unatkozunk, csak ritkán örökítem meg a különlegesebb pillanatokat.
Szoktunk bábozni:
















Néha-néha kirándulni, sokkal ritkábban, mint szeretném:












































De leginkább csak telnek a hétköznapok: