2010. január 7., csütörtök

Nahát, ezek az angyalok

Javasoltam, hogy a karácsonyfát együtt bontsuk le a gyerekekkel, és jövőre együtt is diszitsük fel. Szép közös élmény, a várakozás kicsúcsosodása lenne, és egyszerűbb is lenne megoldani. Karcsi nem akarta, szerinte még kicsik, kell nekik ez a csoda, hogy az angyalok hozzák-viszik a karácsonyfát.
Ma el is vitték, hagytak a helyén az asztalon két kis csokit. Julcsi vigasztalhatatlan volt, és megharagudott az angyalokra. Az ölembe vettem, hogy sirjon csak nyugodtan, de miután kisirta magát, elkezdett dühöngeni. Gondolkoztam, mit tegyek, és eszembe jutott az a módszer, hogy lerajzoltatom vele, ami bántja. El akartam mondani neki, de addigra úgy tűnt, megnyugodott. Pár perc múlva jött és mutatta, mit csinált: lerajzolta a karácsonyfát és magát, amint krokodilkönnyeket hullat a fa felett. Meg akarta mutatni az angyaloknak. Örültem, hogy ilyen szépen rátalált magától a megoldásra. Az angyalokat sajnálom, ők nem tehetnek semmiről.
Talán sikerül jóvá tenni a vétküket, reggel két kislánygyűrű várja őket a fa helyén. ilyen a soha véget nem érő karácsonyi ajándékozás.

Nincsenek megjegyzések: