2010. január 16., szombat

Testvérek

Fantasztikus dolog, ha az embernek testvére van. Én rettenetesen vágytam erre, de nekem nem volt. Néha el is gondolkodom azon, vajon mivel is tölthettem a napjaimat kislányként. Sajnos anyukám már nem tud erre válaszolni (ha létezett volna már akkor is blog, biztosan irt volna), nagymamám sem, apukám pedig nem anyuka, ugyebár, és ebből fakadóan nem nagyon tud mesélni a gyerekkoromról. Arra persze emlékszem, hogy őt rengeteget nyúztam-nyűttem, kedvenc játszótársam volt nagyon-nagyon sokáig.
Julcsi és Anna nagyon jó játszótársak, öröm hallgatni a játékukat: összeszokott, csupa fantázia, és ami nagyon fontos, két egyenrangú fél játéka. Veszekedések vannak, persze, és olykor megneheziti a dolgot, hogy Anna pillanatok alatt felkapja a vizet és hevesen reagál a neki nem tetsző dolgokra. Mintha magamat látnám. Vicces és tanulságos ilyenkor azt figyelni, hogyan is folytatódik a jelenet: ha Julcsi is megsértődik, azonnal veszekedni kezdenek, ha viszont Julcsi, aki okos nagylány, játékosan kezeli a helyzetet, nem esik ki a szerepjátékból, hanem mondjuk a kuvasz gazdájaként reagál, akkor gyorsan vége a konfliktusnak.
Sokat gondolkodom azon, helyes döntés volt-e, hogy a lányok külön csoportba kerültek az oviban. Szeretnek ott lenni, de sokszor mondják, hogy szivesen lennének egy csoportban. Biztos vagyok benne, hogy mindkét megoldásnak vannak előnyei és hátrányai is, ezért nem rágódom sokat ezen a kérdésen, csak kicsit sajnálom, hogy az életben nem lehet minden variációt kipróbálni, aztán visszapörgetni az időt és azután dönteni.

Nincsenek megjegyzések: