2010. február 22., hétfő

Blogok

Olvasok egy-két blogot, nagyon tetszenek, belekukkantok ismeretlen emberek életébe, együtt izgulok velük, vagy örülök a jó dolgoknak. Tetszenek. A legérdekesebbekre Mona hivja fel a figyelmemet, egyszer majd megkérdezem, hogyan talál rájuk.
Az én blogom nem rólam szól, csak a gyerekekről. Néha kedvem lenne irni magamról pár dolgot, de a legtöbbször rájövök, hogy ehhez én szemérmes vagyok.
Ez a blog emlékkönyv, a gyerekeimnek, ha majd felnőnek, tudjanak sokat a gyerekkorukról.

Köhögés

Azt hittem, idén megússzuk. Anna tavaly négy hónapon át folyamatosan köhögött, kéthetente betegeskedett itthon. Idén szinte semmi bajuk nem volt, egyszer egy kis influenza, most februárban megint valami virus, de nagyon enyhe tünetekkel. Arra gondoltam, hat a reggeli vitaminbomba, frissen facsart narancslébe C-vitamin, Béres csepp és Vigantol.
Sajnos most elkezdődött a köhögés. Már a múlt héten, épp szinházba menet az autóban kezdődött (szerencsére az előadás alatt egész jól volt), de egy-két nap alatt vége szakadt, hogy aztán egy héttel később újult erővel támadjon. Szegény egész hétvégén annyit köhögött, hogy alig tudott beszélni. Görcsösen, ugatósan. Most görcsös, hurutos, de javul. Nincs egyéb tünet, tüdeje tiszta, torka sem piros, láza sincs. Most épp náthás, de legtöbbször még ez sem. Szeretném, ha kilábalnánk ebből, végleg.

2010. február 14., vasárnap

Nagypapi hóembere



Újrahasznositott anyagból, a múlt héten készitett Hójulcsi, Hóanna és Hómuffinkutya maradékából készült, és nekem nagyon tetszik, olyan, mint egy mesebeli varázsló.
Ja, és mellette a rózsaszinkabátos nem duzzog, csak szerinte vicces igy állni a fényképezőgép elé. Ő háromévesen igy gondolja:)

Szinház

Ismét szinházban voltunk, nagyon jó előadáson, a Világszép nádszálkisasszonyt néztük meg a Nektár szinház előadásában. Mindketten élvezték. Anna ugyan többször emlegette közben, hogy majd a végén kér nápolyit, de hát ő még csak három éves.
A szinház utáni napok a látottak bűvöletében szoktak eltelni: egész nap a darabot adjuk elő, hol királyfi vagyok, hol banya, hol táltos paripa. A szerepeket nem én választom, kapom. Most már Anna is osztogatja, eddig annyit fűzött hozzá Julcsi leosztása után szipogva: És én mi leszek? Aztán mindig megörült, hogy ő lehet a királyfi, a királylány, vagy épp a sárkány kutyája, és buzgón vakkantgatott. Mától új korszak kezdődött, nádszálkisasszony akart lenni és ő szabta ránk a többi szerepet.

2010. február 11., csütörtök

Farsangi mulatság



Ma volt az oviban a várva várt farsang. A lányok először egyszarvú szárnyas pónik akartak lenni, ezt valahogy ügyesen hallgatásba burkoltam, mert elég kilátástalan volt számomra elkésziteni. Végül Julcsi tavaszhozó angyalként indult el az oviba és tavasztündérként érkezett meg, Anna pedig sellőlány lett, bár kacérkodott Julcsi tavalyi oroszlánjelmezével is. Idén csak a rózsakoszorú volt saját készitésű, filcből vartam a rózsákat. A többit turkálóban vettem.

A tündér gondolkodik, kit varázsoljon el:


A sellő még bizonytalan, be akar-e menni a csoportba, és hangoztatja kedvenc szavát: anyával, anyával:


Julcsi már átlényegült tündérré:


A sellő mégis bement, és Piroska kérésére még be is mutatkozott:


Amúgy unott arccal nézelődött, kaptak kis ajándékot, külön kiselőadás volt, ahogyan grimaszolva kiment érte. Úgy tűnik, ő igazán csak azokat az előadásokat szereti, ahol ő főszereplő:


Krisztának sikerült a pónijelmez:


Játékos kedvű Julcsi-óvónénik, egy angyal és egy cica (Anna csoportjában Piroska és bohóc):


Tündér és boszorkány a mulatság hevében együtt táncolt:

2010. február 7., vasárnap

Újabb rajzok

Már Anna is hihetetlen rajzokat készit. Ez itt szöcske (na jó, lehet, hogy másnak készült, Julcsi nevezte meg):


Julcsi pedig ismét kombinálta a technikákat. Ilyet mindig akkor csinál, amikor senki nem zavarja, egyedül elvonul és alkot:


Szoktunk kézműveskedni is. Ezt ők varrták papirra:


Ezeket pedig együtt készitettük, ők inkább javaslatokat tettek. A gyurmatalpak eltűntek, egyébként azon állnak, asztali bábok, a szegénylegény és a királylány: