2010. február 14., vasárnap

Szinház

Ismét szinházban voltunk, nagyon jó előadáson, a Világszép nádszálkisasszonyt néztük meg a Nektár szinház előadásában. Mindketten élvezték. Anna ugyan többször emlegette közben, hogy majd a végén kér nápolyit, de hát ő még csak három éves.
A szinház utáni napok a látottak bűvöletében szoktak eltelni: egész nap a darabot adjuk elő, hol királyfi vagyok, hol banya, hol táltos paripa. A szerepeket nem én választom, kapom. Most már Anna is osztogatja, eddig annyit fűzött hozzá Julcsi leosztása után szipogva: És én mi leszek? Aztán mindig megörült, hogy ő lehet a királyfi, a királylány, vagy épp a sárkány kutyája, és buzgón vakkantgatott. Mától új korszak kezdődött, nádszálkisasszony akart lenni és ő szabta ránk a többi szerepet.

Nincsenek megjegyzések: