2010. március 21., vasárnap

Csalódás

Megértettem, milyen lehet az, amikor az ember kamaszgyereke teljesen mást nyújt, mint amit vár tőle. Ez persze kicsiknél is előfordul, csak most úgy érzem, inkább olyasmit éltem át, amit kamaszoknál szoktak. Talán mert nem vettem figyelembe, hogy Julcsi még csak kisgyerek, nem lehetnek vele szemben ilyen elvárásaim.
Elmentünk Karcsi koncertjére, most először a gyerekekkel, mert ifjúsági hangverseny volt. Előtte megbeszéltük, hogy itt az emberek a zenére kiváncsiak, zavarja őket, ha hangoskodunk, beszélünk, és mi is kiváncsiak vagyunk a zenére, kiváltképp apa játékára. Julcsi már nagyon várta, mindent megígért, Anna pedig velem akart lenni, ezért beleegyezett a szabályokba.
Anna az első pár perc kivételével szép fegyelmezetten végigülte a koncertet, közben sokat rajzolgatott, ami teljesen rendben volt az adott körülmények között, a székeken lehajtható kis asztalka volt erre a célra. Néha figyelt, néha nem, a végén még aludt is egyet. Julcsi az első perctől fogva az utolsóig rendetlenkedett, nem bírt magával, fészkelődött, hangoskodott, rugdosott, beszélt, mérgelődött, amiért rászólok. Kivinni nem tudtam, erre nem volt forgatókönyv, mert akkor Anna is jött volna velünk. Ha Annát kellett volna kivinni, Julcsi maradt volna Orsival és Eszterkével.
Nagyon nehezen viseltem ezt a helyzetet és utána hosszan beszéltem neki a csalódásomról, mérgelődtem. Nehéz helyzet volt, de utólag vehettem volna lazábban is. A saját elvárásaim dolgoznak bennem, hiszen elvárnám, hogy ennyi idősen, ráadásul egy zongorista apával, végig tudjon hallgatni egy koncertet és még érdekelje is. Nem így van.
Este itthon a vendégekkel félálomban közölte, hogy ő nem rossz volt a koncerten, hanem hülye. Vajon mit jelent ez, én nem mondtam neki ilyet?

2010. március 17., szerda

Életképek az új házból


Táncparkett is van, és úgy látom, végre táncoslábúak is vannak hozzá, mert mi szülők sajnos nem ebbe a kategóriába tartozunk.


Vajon helyes-e a bőrgarnitúrát ugrálóvárnak használni?


Nem, a falon nem festmény van, az bizony a kert, a Karcsi által összetákolt sufnival. És igen, szerinte, ez rendben van igy...


Végre megkapták az Ákoséktól fél éve örökölt legót. Eddig halogattam, mert úgy éreztem, túl sok játékunk van úgyis, nem akartam karácsony környékén még zsúfoltabbá tenni a játékbirodalmat. Az új szoba most ezzel várta őket, nagy az öröm, és várjuk Esztikét, hogy rekonstruálja a lóversenypálya eredeti formáját.

2010. március 16., kedd

Anna

Vajon miért mondja sokszor Anna, hogy "buta vagyok"? Talán épp azért, mert mindenki agyon dícséri, hogy milyen okos?
Szemfüles, okos kislány, mindent megfigyel. Hazai terepen reagál is mindenre, máshol csendben üldögél és szemlélődik. Az oviban sem nagyon vesz részt a játékokban. Pedig ha sikerül feloldódnia, igazi huncut csibész lesz, de ezt az oldalát nagyon ritkán mutatja ki, ha nem vagyok a látókörében. Akkor ő a "jó kislány", ami jól hangzik, de annyira nem jellemző rá. Ő inkább a csínytevő, az engedetlen. A csökönyös kiselefánt, ahogy ő maga mondja Eszter néni meséje nyomán.

Emlékeznek

Kezd ijesztő lenni, hogy mi mindenre emlékeznek a lányok, főleg Julcsi, hisz ő az idősebb.
Ma kérte, hogy holnap kézműveskedjünk, de külön kiemelte, hogy mozaikozni nem akar. Ő itt le is zárta volna a beszélgetést, de kérdésemre megmagyarázta: amikor utoljára mozaikoztunk, megharagudtál rám, mert nem fejeztem be a lány szoknyáját. Még most is haragszom.
Jó régen volt, hónapokkal ezelőtt. És tényleg haragudtam, mert akkoriban mindent félbehagyott, és épp a mozaiknál robbantam, szokás szerint rosszul időzítve, mert azt aztán tényleg azért készítettük, mert élveztük. Én meg jó sokat morogtam, hogy nem szabad félbehagyni, amit elkezdünk, és meglehetősen hangosan utasítottam őket végül csalódottan az elpakolásra. Éreztem, hogy nem ez a módja annak, hogy kitartásra tanítsam őket, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen mély nyomot hagy benne az eset.

2010. március 10., szerda

Bál

Tegnap a lányok bált rendeztek az új szobájukban (ja, mert mellékesen átköltözünk) és hívtak, nézzem meg. Bementem és balettos mozdulatokkal, nagy beleéléssel táncikáltak, teljesen átszellemülten. Majd Anna közölte: táncverseny van, az nyer és az győz, aki a legszebben táncol. Én táncolok a legszebben, meg a testvérem. Én leszek a győztes, a testvérem meg a nyertes.
Miután ezen jót nevettem, közölték, hogy én vagyok a banya és sírjak, hogy nem én lettem a győztes. Mostanában mindig ilyen szerepeket kapok, lehet, el kellene mennem fodrászhoz.

2010. március 4., csütörtök

Imádság

Julcsi:

Anya, imádkoztam a Jóistenhez, hallottad? (Nem.) Gyere közelebb.
Istenem, gyógyits meg, ámen. Az áment hallottad? (Igen.)
És még miért imádkozzak? Azért, hogy ne tüsszögjél (költözünk és allergiás vagyok a porra).
Istenem, anya ne tüsszögjön. Ámen.
És még miért? Ja! Istenem, Anna ne fosson többé. Ámen.
Kis szünet...
Az aranyhalnak is lehet ezt mondani, nem csak az Istennek.