2010. április 25., vasárnap

Hétvégi események

Igazán élménydús hétvégét tudhatunk magunk mögött. Szombat délelőtt Noémi névnapját ünnepeltük a Katica játszóházban, szuper ugrálóváron töltötték a lányok a buli első óráját, alig akartak lejönni. Ennyit ugrabugrálni még nem is láttam őket.
Délután elmentünk Kata néni esküvőjére. Kata néninek én lehetnék néni, de a sors úgy hozta, hogy ő a néni, hiszen Julcsi óvónénije. Julcsi már nagyon várta, és arról ábrándozott, hogy amikor meglátja, odaszalad hozzá és átöleli. Próbáltam felkésziteni rá, hogy ez elég valószerűtlen, hiszen mindenki körülötte forog majd, de szerencsére megvalósult az álma és tényleg odamehetett hozzá az esküvő előtt. A szertartást nehezen viselték a lányok, Julcsi becsapva érezte magát. Nem tudom, mit hitt, de legközelebb majd jobban beavatom a részletekbe. Végül azonban nagyon jól sikerült a délután, volt rizsszórás, galambröptetés, aztán játszóterezés és fagyizás is.
Ma délelőtt pedig elmentünk hármasban a könyvfesztiválra, ahol remek programokon vettünk részt. Láttunk szinházi előadást, hallgattunk Gryllus koncertet,



és a lányokból igazi hercegnőt varázsolt egy arcfestő.





Sajnos csak a gyereksátorba jutottunk be, de az kellemes csalódást okozott, nem volt tömeg, a büféseken kivül igazán kedves, gyerekszerető emberekkel találkoztunk, szép könyvet, cédét és Kicsoda, micsoda? játékot vettünk. Nagy meglepetésemre kiderült, hogy az egyik kedves gyerekkönyvkiadómat egy volt kollégám működteti, mesélt is a lányoknak a könyvekből.

2010. április 23., péntek

Anna öröme

Anna mindig nagyon örül, ha meglát. Szinte mindegy, hogy egy napig, vagy egy óra hosszat nem látott, hatalmas örömmel szalad elém. Ám szinte mindig megtorpan félúton és szalad vissza Julcsihoz, majd óriási, szivet melengető boldogsággal, lelkesedéssel a hangjában kiáltja neki: Julcsi, Julcsi, gyere, megjött anya! Ez az a pillanat, amikor minden gaztette visszamenőleg és az elkövetkező fél napra megbocsátást nyer. (Pillanatnyi fellángolás szerint egész életre, de Anna természetét ismerve a fél nap is nagyon-nagyon hosszú idő ám!)
Julcsi pedig rezzenéstelen arccal folytatja, amiben éppen benne van és rám sem hederit:)

Egy hét itthon

Julcsi egyik óvónénijének beteg lett a kislánya, a másik pedig eleve szabadságon van, mert holnap lesz az esküvője: megkértek minket, ha otthon tudunk maradni a gyerekekkel, inkább ne járjanak oviba, mert egyrészt másik csoportba kerülnének, másrészt fennáll a skarlátjárvány veszélye. Igy hát nem mentek.
Ahhoz képest, hogy az elején Julcsi volt beteg, a vége felé meg én, jól teltek a napok. Sokat bicikliztünk, Julcsi kapott egy korának megfelelő bicajt, ami ugyan a termetéhez képest óriási, de ügyesen tud vele menni és tetszik neki. Anna megkapta a régi kisebbet. Nagyon mulatságos, ám nem kis kihivás Monor hepehupás utcáin végigmenni két pótkerekes biciklist kisérve.
Voltunk állatkertben, láttunk sok-sok majomcsemetét, a maki, a gorilla

és a mandrill is nemrég kölykezett, a nemrég látott orrszarvúbébi pedig már óriásira nőtt és semmiféle kisgyermek-vonást nem viselt már magán.
Julcsit az állatsimogatóban megharapta a csacsi, aztán családilag menekültünk a kecskék elől, akik még a kezemben lévő újságot is elkezdték majszolni.
Ime, a támadó:

És az áldozat, még a sérelem előtt (ha én csacsi lennék, nekem is inycsiklandozó lenne a látvány, tavaszi zsenge fű, kis virágokkal):

A végén megkérdeztem, melyik állat tetszett nekik a legjobban: Julcsinak a ló, Annának a kecske. Azt hiszem, legközelebb elég lesz a szomszéd utcába kirándulni...

Ma pedig elmentünk a Természettudományi Múzeumba, és bár indulás előtt próbáltak meggyőzni, hogy inkább moziba menjünk, végül nagyon tetszett nekik. A korallzátonyoknál hosszasan időztünk, Julcsit mostanában komolyan érdeklik a halak, a könyvtárból is kivettünk egy halas könyvet. Annát pedig minden érdekli, ami Julcsit. Ha megkérdezem tőle, mit szeretne látni/enni/játszani/venni/olvasni..., előbb mindig a nővéréhez fordul: Julcsi, te mit...?
A műanyag dinók viszont mintha ott sem lettek volna, pedig bőszen mutogattam, milyen érdekesek.

2010. április 21., szerda

Bölcsességek

Julcsi komolyan elgondolkodtat azon, hogyan viselkedem velük. Tegnap hosszan fejtegette, hogy nekem van egy mérges szívem és egy kedves szívem,aztán valahogyan Istent is szóba hozta. Világosnak tűnt, amit mondott, de valahogy úgy, mint amikor egy nagyszerű, mélyreható gondolatmenetet megértek, ám később nem tudom visszaadni. A párbeszédünket sem tudom leírni. Mindenesetre az lett a vége, hogy megbeszéltük, gyakrabban van kedves szívem, csak amikor mérges szívem van, az nagyon rosszul esik neki és jobban megjegyzi. Én megígértem, hogy igyekszem mindig kedves lenni, ő pedig, hogy nem csak azt jegyzi meg, mikor mérgeskedem.

2010. április 15., csütörtök

Férfiak, gyerekek, ajándékok

Vajon mindenkinél úgy van, hogy amikor a férfiak, apák, nagyapák, rokonok ajándékot hoznak a gyerekeknek, akkor leteszik eléjük az asztalra, majd csendben távoznak, és az anyukák feladata, hogy értelmezze, mi is van az asztalon, mire való és hogyan lesz puszta tárgyból valóban örömforrássá?
Még szerencse, hogy a lányok, bár rendszeresen érdeklődnek, milyen ajándékot kapnak majd éppen érkező családtagjaiktól, azért mégis legjobban nekik maguknak örülnek.
Karcsi Párizsban volt, Julcsi már nagyon várta, mindennap kérdezgette, merre jár és mennyit kell még aludni. Fent akart maradni éjjel, hogy megvárja, de szerencsére hajlik a belátásra és meg lehetett győzni, hogy ha majd kimegy pisilni, akkor úgyis találkoznak. Igy is lett. Jó volt látni a félálomban lévő lányka örömét.
Annát még nem annyira izgatta a kérdés, hogy mikor jön meg apa, de ő is nagyon örült, ő is felkelt éjjel és adott neki puszit.

2010. április 10., szombat

Anya és nő

Julcsi észrevette, hogy Liza, akinél manikűrön voltam (életemben először), kilakkozta a körmömet. Megjegyezte:
- Anya, te már nem anya vagy, hanem nő vagy.
- Azért még anya is vagyok, ugye?
- Igen, De igaziból nő.

2010. április 7., szerda

Gyöngyfűzés

Húsvét vasárnap Julcsi megtanulta Szilvitől, István lányától, hogyan kell gyöngyöt fűzni ezzel a technikával ( a képet kölcsönöztem, nem ezt fűzték):

Én még sosem készitettem ilyet, de másnap a lányom megmutatta, hogyan kell, gyorsan fűztem is neki egy karkötőt.
Ma este vacsora után Karcsival beszéltem telefonon (Párizsban van), közben Julcsi csendben elvonult a gyöngyökkel a szobájába. Egyszer csak megjelent a kész munkájával: fűzött egy gyűrűt, éppen passzolt a gyűrűsujjára, csak össze kellett kötnöm a két végét.
Nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen ügyes, és önállóan kisérletezik.

2010. április 3., szombat

Húsvéti készülődés

Jó itthon a lányokkal, bár néha sajnos a sok nyüzsgés kiveri nálam a biztositékot, bizonyos időközönként szükségem van a csendre.
Szerencsére már nagyocskák, együtt is lehet készülődni.
Ma szinte egyedül festettek üvegmatricát (előtte megrajzoltam a sablont), Annának is szépen ment, csak néha kértek segitséget, olyankor nyakig lisztesen-olajosan-maszatosan próbáltam belenyúlni a művükbe. Szép lett. Még nem tudjuk, kié lesz, egyelőre kiszámithatatlanok az ajándékozásban. Az egyik pillanatban mindegyiket meg akarják tartani, aztán a másikban mindet odaadnák valakinek.
Valaki árulja el, hogyan lehet gyerekekkel tojást festeni? Azon kivül, hogy nézik, mit csinálok. Szerencsére ezt élvezik, de jobb lenne, ha alkothatnának is. Tegnap vettem matricákat, amit nem akartam, de egyelőre úgy érzem, egyedül ezzel boldogulnak egyedül. Ők ugyan ügyesek, de ettől a tojás még tojás, és mint ilyen, törékeny.
Vendégek jönnek, Tóth Pistáék, aztán apukám, remélem, nem felejtek el fotózni.