2010. április 23., péntek

Anna öröme

Anna mindig nagyon örül, ha meglát. Szinte mindegy, hogy egy napig, vagy egy óra hosszat nem látott, hatalmas örömmel szalad elém. Ám szinte mindig megtorpan félúton és szalad vissza Julcsihoz, majd óriási, szivet melengető boldogsággal, lelkesedéssel a hangjában kiáltja neki: Julcsi, Julcsi, gyere, megjött anya! Ez az a pillanat, amikor minden gaztette visszamenőleg és az elkövetkező fél napra megbocsátást nyer. (Pillanatnyi fellángolás szerint egész életre, de Anna természetét ismerve a fél nap is nagyon-nagyon hosszú idő ám!)
Julcsi pedig rezzenéstelen arccal folytatja, amiben éppen benne van és rám sem hederit:)

Nincsenek megjegyzések: