2010. április 21., szerda

Bölcsességek

Julcsi komolyan elgondolkodtat azon, hogyan viselkedem velük. Tegnap hosszan fejtegette, hogy nekem van egy mérges szívem és egy kedves szívem,aztán valahogyan Istent is szóba hozta. Világosnak tűnt, amit mondott, de valahogy úgy, mint amikor egy nagyszerű, mélyreható gondolatmenetet megértek, ám később nem tudom visszaadni. A párbeszédünket sem tudom leírni. Mindenesetre az lett a vége, hogy megbeszéltük, gyakrabban van kedves szívem, csak amikor mérges szívem van, az nagyon rosszul esik neki és jobban megjegyzi. Én megígértem, hogy igyekszem mindig kedves lenni, ő pedig, hogy nem csak azt jegyzi meg, mikor mérgeskedem.

4 megjegyzés:

Virag írta...

édes istenem
annyiszor megfogadja az ember, hogy ilyen érzeteket nem kelt a majdani gyerekében
aztán rájöhet - már a gyakorlatban-hogy bizony egy szülőnek kell hogy legyen sajnos mérges, követelőző, stb szíve is...
ez a Julcsi..
a fiúk sosem lesznek talán ilyen jók verbálisan, attól tartok:)

aarkus írta...

Meg azt is mindenképpen kalkuláljuk bele a dologba (és húzzuk ki a marcangoló anyai bűntudat méregfogát), hogy a gyerekek azt pontosan érzik és értik ám, hogy te jó akarsz lenni és kedves akarsz lenni velük. Ne nevezzük ezt manipulációnak, mondjuk azt, hogy az ilyen mondatokkal akarnak minket motiválni... :-))

claviatormaximus írta...

Igen, én is azt hittem, hogy csupa-csupa idill az anya-gyerek viszony. Most már tudom, hogy nem igy van, és hát az élet sem csak idilli pillanatok összessége, sőt. Mégis olyan nehéz ezzel szembesülni.
Igen, motivációként felfogni, ez jó!

Zsuzsa írta...

Héééé, én nem vagyok claviatormaximus!!!