2010. április 23., péntek

Egy hét itthon

Julcsi egyik óvónénijének beteg lett a kislánya, a másik pedig eleve szabadságon van, mert holnap lesz az esküvője: megkértek minket, ha otthon tudunk maradni a gyerekekkel, inkább ne járjanak oviba, mert egyrészt másik csoportba kerülnének, másrészt fennáll a skarlátjárvány veszélye. Igy hát nem mentek.
Ahhoz képest, hogy az elején Julcsi volt beteg, a vége felé meg én, jól teltek a napok. Sokat bicikliztünk, Julcsi kapott egy korának megfelelő bicajt, ami ugyan a termetéhez képest óriási, de ügyesen tud vele menni és tetszik neki. Anna megkapta a régi kisebbet. Nagyon mulatságos, ám nem kis kihivás Monor hepehupás utcáin végigmenni két pótkerekes biciklist kisérve.
Voltunk állatkertben, láttunk sok-sok majomcsemetét, a maki, a gorilla

és a mandrill is nemrég kölykezett, a nemrég látott orrszarvúbébi pedig már óriásira nőtt és semmiféle kisgyermek-vonást nem viselt már magán.
Julcsit az állatsimogatóban megharapta a csacsi, aztán családilag menekültünk a kecskék elől, akik még a kezemben lévő újságot is elkezdték majszolni.
Ime, a támadó:

És az áldozat, még a sérelem előtt (ha én csacsi lennék, nekem is inycsiklandozó lenne a látvány, tavaszi zsenge fű, kis virágokkal):

A végén megkérdeztem, melyik állat tetszett nekik a legjobban: Julcsinak a ló, Annának a kecske. Azt hiszem, legközelebb elég lesz a szomszéd utcába kirándulni...

Ma pedig elmentünk a Természettudományi Múzeumba, és bár indulás előtt próbáltak meggyőzni, hogy inkább moziba menjünk, végül nagyon tetszett nekik. A korallzátonyoknál hosszasan időztünk, Julcsit mostanában komolyan érdeklik a halak, a könyvtárból is kivettünk egy halas könyvet. Annát pedig minden érdekli, ami Julcsit. Ha megkérdezem tőle, mit szeretne látni/enni/játszani/venni/olvasni..., előbb mindig a nővéréhez fordul: Julcsi, te mit...?
A műanyag dinók viszont mintha ott sem lettek volna, pedig bőszen mutogattam, milyen érdekesek.

Nincsenek megjegyzések: