2010. július 25., vasárnap

Képregények











Julcsi szinte mindennap rajzol egy képregényt, aztán megkér, hogy irjam le, amit diktál hozzá szövegként. Beillesztek egyet, bár éppen ennél szólt, hogy nem illenek össze a mondatok és legközelebb majd segitsek neki megirni a szöveget.

2010. július 19., hétfő

Újabb hogyan

A túlélés elősegítésére tegnap délután felpakoltam a lányokat és hármasban kimentünk Tetére, ahová a barátainkkal szoktunk járni. Olyankor letelepszünk, eszegetünk, beszélgetünk. Most viszont sétálni, kirándulni indultunk, és ez sokkal vonzóbb egy ovis számára, mint az ücsörgés. Szedtünk virágot, láttunk birkákat, terelőkutyát és kölykeit, beszélgettünk a pásztorral, egy kiránduló párral, rajzoltunk hercegnőket a homokba, találtunk szinte vízszintesen nőtt fákat, amiken kiválóan lehetett mászni, ugrálni, hazafelé összefutottunk Anikóékkal és visszamentünk velük dinnyézni, szóval szinte tökéletesre sikerült a kirándulás, mindannyian nagyon élveztük. Hármasban a kocsi felé igyekezve viszont összefutottunk két kóbor kutyával és nagyon megijedtem. Szorosan fogtam a lányokat, csendre intettem őket és siettünk tovább a földúton, miközben a kutyák a mezőről szemmel tartottak. Nem tudom, vissza merek-e menni a gyerekekkel még egyszer hármasban, bár a kutyák nem közeledtek, de nekem mégis félelmetes volt a helyzet. Ha vadak lettek volna, nem tudtam volna egyedül megvédeni a lányokat. Vagy ezek felesleges félelmek?

2010. július 15., csütörtök

Hogyan???

Hogyan lehet túlélni a nyarat két óvodással, akik egész nap nyüzsögnek, nem fogadnak szót, délután nem alszanak, este 9 előtt nem fekszenek le, viszont 7 körül kelnek, ha nem hamarabb, és ráadásul gyanús piros pöttyök kezdenek kijönni rajtuk?
Hogy valami jót is mondjak, édesen játszanak egymással, csak ne tarkítanák az idillt állandó veszekedések.

2010. július 13., kedd

Tesókérdés

Anya, én nem szerettem volna tesót, de ha már van, akkor így is jó. Olyan nehéz néha ketten csinálni dolgokat. most például én festeni szeretnék, Anna meg rajzolni... Meg amikor ketten mártogatjuk az ecsetet egy pohárba, az is nehéz... de végülis nem baj, mert akkor vicceskedünk, csikizik egymást az ecsetjeink.

2010. július 12., hétfő

Nyaraltunk

Halogatom, hogy nekikezdjek a bejegyzésnek, hosszú lenne annak felsorolása, miket is csináltunk az elmúlt másfél hétben.
Voltunk Óváron nagypapinál, közben én elmentem a brucki bolhapiacra, aztán gyerekbuliba mentünk Edináék gyerekparadicsomába.

Másnap Györkőcfesztivál volt Győrben, ahová nagyon elszántan indultunk,

és a hőség ellenére végignéztünk több bábelőadást, kipróbáltunk több játékot. A festett képek mögé kissé renitens módon sikerült beállni:



Végül a lányok szinte a boszorkányokról mesét mondó néni ölében aludtak el, haza kellett mennünk, mármint továbbra is nagypapihoz.

Ez a hazamenni nem nagyon volt érthető a számukra, minden alkalommal el kellett magyaráznom, hogy én gyerekkoromban bizony mindig oda mentem haza, ahol most nagypapi lakik. Támadt egy kis nézeteltérésem apukámmal a gyerekekhez való viszonyulást, a szeretet érzését és annak konkrét kimutatását illetően, ez kicsit rányomta bélyegét a hangulatra. Ráadásul a gyerekek nagyon szeretik őt, így talán felesleges volt a kitörésem, még ha jogos is. Végül megjött Karcsi és továbbmentünk Gyuriékhoz a Balatonra. Szuper volt, mint mindig, igazi pihenés, sok emberrel körülvéve, ahogyan mi is szeretjük.
A víz hidegen és piszkosan, szúnyoglárvásan is jólesett, a két hűvösebb napon pedig kirándultunk, sziklákra másztunk fel a Kőtengeren,



pónilovagoltunk a Salföldi majorban,

voltunk kecskefarmon.








Két kamaszfiú is nyaralt velünk. Julcsi már az első napon rajzolt egy rajzot, több fiú-lány páros szerepelt rajta, és ráíratta velem, hogy szerelem. Szedett hozzá virágot és kissé pironkodva átadta Gergőnek. Nagyon aranyos volt, készült rá, többször meggondolta magát, végül odaadta. Aztán összeházasodtak, Anna pedig Bencével kötött házasságot. A hét során a románc csiklandozós, mesélős mókázássá változott. Már többször észrevettem, hogy a lányok mennyire ki tudják rángatni unalmukból a minden iránt érdektelen kamaszfiúkat, most is ez történt. persze lehet, hogy ők legszívesebben már pihentek volna, de ezt mi nem hagytuk, hihihi.