2010. július 12., hétfő

Nyaraltunk

Halogatom, hogy nekikezdjek a bejegyzésnek, hosszú lenne annak felsorolása, miket is csináltunk az elmúlt másfél hétben.
Voltunk Óváron nagypapinál, közben én elmentem a brucki bolhapiacra, aztán gyerekbuliba mentünk Edináék gyerekparadicsomába.

Másnap Györkőcfesztivál volt Győrben, ahová nagyon elszántan indultunk,

és a hőség ellenére végignéztünk több bábelőadást, kipróbáltunk több játékot. A festett képek mögé kissé renitens módon sikerült beállni:



Végül a lányok szinte a boszorkányokról mesét mondó néni ölében aludtak el, haza kellett mennünk, mármint továbbra is nagypapihoz.

Ez a hazamenni nem nagyon volt érthető a számukra, minden alkalommal el kellett magyaráznom, hogy én gyerekkoromban bizony mindig oda mentem haza, ahol most nagypapi lakik. Támadt egy kis nézeteltérésem apukámmal a gyerekekhez való viszonyulást, a szeretet érzését és annak konkrét kimutatását illetően, ez kicsit rányomta bélyegét a hangulatra. Ráadásul a gyerekek nagyon szeretik őt, így talán felesleges volt a kitörésem, még ha jogos is. Végül megjött Karcsi és továbbmentünk Gyuriékhoz a Balatonra. Szuper volt, mint mindig, igazi pihenés, sok emberrel körülvéve, ahogyan mi is szeretjük.
A víz hidegen és piszkosan, szúnyoglárvásan is jólesett, a két hűvösebb napon pedig kirándultunk, sziklákra másztunk fel a Kőtengeren,



pónilovagoltunk a Salföldi majorban,

voltunk kecskefarmon.








Két kamaszfiú is nyaralt velünk. Julcsi már az első napon rajzolt egy rajzot, több fiú-lány páros szerepelt rajta, és ráíratta velem, hogy szerelem. Szedett hozzá virágot és kissé pironkodva átadta Gergőnek. Nagyon aranyos volt, készült rá, többször meggondolta magát, végül odaadta. Aztán összeházasodtak, Anna pedig Bencével kötött házasságot. A hét során a románc csiklandozós, mesélős mókázássá változott. Már többször észrevettem, hogy a lányok mennyire ki tudják rángatni unalmukból a minden iránt érdektelen kamaszfiúkat, most is ez történt. persze lehet, hogy ők legszívesebben már pihentek volna, de ezt mi nem hagytuk, hihihi.

1 megjegyzés:

Kriszta írta...

Ó, de jól hangzik! Még esküvők is voltak, azta!