2010. július 19., hétfő

Újabb hogyan

A túlélés elősegítésére tegnap délután felpakoltam a lányokat és hármasban kimentünk Tetére, ahová a barátainkkal szoktunk járni. Olyankor letelepszünk, eszegetünk, beszélgetünk. Most viszont sétálni, kirándulni indultunk, és ez sokkal vonzóbb egy ovis számára, mint az ücsörgés. Szedtünk virágot, láttunk birkákat, terelőkutyát és kölykeit, beszélgettünk a pásztorral, egy kiránduló párral, rajzoltunk hercegnőket a homokba, találtunk szinte vízszintesen nőtt fákat, amiken kiválóan lehetett mászni, ugrálni, hazafelé összefutottunk Anikóékkal és visszamentünk velük dinnyézni, szóval szinte tökéletesre sikerült a kirándulás, mindannyian nagyon élveztük. Hármasban a kocsi felé igyekezve viszont összefutottunk két kóbor kutyával és nagyon megijedtem. Szorosan fogtam a lányokat, csendre intettem őket és siettünk tovább a földúton, miközben a kutyák a mezőről szemmel tartottak. Nem tudom, vissza merek-e menni a gyerekekkel még egyszer hármasban, bár a kutyák nem közeledtek, de nekem mégis félelmetes volt a helyzet. Ha vadak lettek volna, nem tudtam volna egyedül megvédeni a lányokat. Vagy ezek felesleges félelmek?

1 megjegyzés:

Anyul írta...

Szia Zsuzsa,

legközelebb nem biztos, hogy ott lesznek a kutyák. A férjem egyébként kinyithatós linóleumvágóval jár futni...